Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26652
|
Így nem lehet...!
a mai nap első feszültségforrása az volt, amikor itt a TC-n írtam levelet egy "hímnemű egyed"-nek, akivel szemben én semmilyen közvetlen ismerkedési szándékot nem mutattam, pláne most. Nem számítottam rá, és épp akkor jött be a szobába Ő is, és látta, mit írok, de nem az egészet, a lényeg, hogy sikeresen félreértette. Pedig én meg direkt azért nem kattintottam gyorsan el, mert nincs titkolgatnivalóm előtte, de ő mégis azzal jött, hogy biztos a háta mögött ismerkedem.. pedig ez nem igaz, és sztem ő is tudja. Én utálom azt bizonygatni a szél ellenében, hogy szeretek vkit, vagy elhiszi vagy nem, de a bizalmatlankodást nem bírom. abban biztos vagyok, hogy nem fogom megcsalni, mert ilyet korábban sem tettem soha, ha nem vagyok megelégedve a kapcsolattal, és nem látom értelmét tovább próbálkozni a problémák megoldásával, akkor egyszerűen véget vetek neki, és csak utána keresek újat; addig meg elhajtom az újabb jelentkezőket. Miért nem képesek a pasik megérteni, amit mondok nekik, hogy szeretem őket?!.. Vagy csak én nem vagyok elég meggyőző??...
Amúgy meg ehhez hozzátartozik az is, hogy sztem nem létezik igazi barátság fiú és lány között, mivel az egyik egyszer úgyis többet akar, és ott van vége a dolognak...
második probléma: én nem tudok úgy élni, hogy egyik percről a másikra, ötletszerűen töltöm a napjaim, nekem tudnom kell előre, hogy mit fogok csinálni, mivel töltöm az időm, és mindezt kb. egy nappal előre. nem szeretem a váratlan meglepetéseket, és a hirtelen ötleteket. Persze ha nekem jut ilyesmi eszembe, akkor oké, de ha másnak, és engem is érint a dolog, akkor máris kényelmetlenül érzem magam. Szóval eldöntöttem: ezentúl az lesz, amit ÉN mondok! Én a saját életemet akarom élni a magam rendjével, és nem fogom hagyni, hogy akárki is szétrombolja ezt, nekem nyugalomra és rendre van stükségem! Szóval ha vkinek más az elképzelése, mint nekem, és nem fér bele az enyémbe, akkor az lesz, amit én akarok. Punktum. Ja, és az, hogy rá nem lehet számítani, mert egyik percről a másikra változik a programja.. hát max. nem építek rá. Ezentúl igazodjon ő hozzám!
Harmadik probléma: végre azt hittem, sikerült egy időre kitörölnöm őt a jelenemből (mert ugye a múltamból nemtom, a jövőt meg nem tudhatom előre, elvégre kénytelenek leszünk még összefutni párszor az életben), erre csak nem felbukkan? Biztos hiányoztam neki... hehe. Á. Nemtom. De MOST úgy érzem, hogy nincs szükségem arra, hogy a kioktatását hallgassam, és csak ideges legyek tőle. Nem kapok tőle semmit, amire szükségem volna. Nem tudom, mit fogok egy hónap múlva gondolni, mikor elkezdődik a suli, de én most így állok ezzel. Ami a múltat illeti, én semmit nem bánok (csak amit bánni kell), mindennek van vmi oka, és mindenből tanulni kell vmit. Szal ha még egy-két részletet szívesen ki is törölnék, attól még nem fogok unodorodva gondolni rá. Csak most vhogy nem vagyok kíváncsi rá. Amúgy nem haragszom rá, legfeljebb egy gondom van, hogy lenne egy dolog, amiért illene bocsánatot kérnie, de ha nem teszi meg, akkor max. továbbra is azt fogom gondolni, hogy egy csökönyös szamár.
Na miután jól belaktam, és kiírtam magamból mindent, megyek, nézek vmi filmet, aztán alszom.. a saját ágyikómban :)
23.11.
|
