Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26652
|
Kalitka
Hát, dilemmában vagyok. illetve nem is... csak vmi nem jó, így ahogy most van, és nem tudom, hogyan változtassak rajta. végülis nekem megvan a saját akaratom, szabad vagyok, és azt teszek, amit akarok... de mégsem. mert ha bizonyos dolgokat úgy mondok ki nyersen, ahogy gondolom, az nem biztos, hogy a megfelelő célt éri el, és nem akarok senkit se megbántani. én csak azt akarom, hogy ő lássa másképp a dolgokat kicsit, az én szemszögemből...
de hogy azt mennyire utálom, ha vki lecsapja a telefont, és megsértődik! grr!! nem elég, hogy lezárja vele a problémamegoldó kommunikációt, még a felelősséget is rám hárítja - már megint nekem kell a megoldást megtalálni - hogy az én saját problémámat megoldjam. világos.
igazából csak arról van szó, hogy majdnem másfél hónapja, amióta ő belépett az életembe, ajtóstul, minden megváltozott... szinte semmi nem olyan, mint régen. nem mintha annyira bánnám, nem a változás ellen vagyok, hanem amivé változott, azzal nem vagyok megelégedve. nekem eddig volt egy saját kis életem, a szokásaim, amit napról napra éltem, és ez az, ami most nincs. a saját döntésemből persze, de igazából nekem nem arra van szükségem, amit kapok, hanem vmi másra, vmivel többre... szóval a lényeg, hogy elmegyek hozzá, mert szeretnék vele lenni - de ott vagyok, és csak várok, rá - arra, hogy végre csak mi ketten legyünk. és közben valójában nem történik semmi, és csak megy a drága idő... nekem ez a legnagyobb problémám. és ő ezt nem veszi észre, hogy mennyire fontos lenne nekem, hogy a saját dolgaimmal foglalkozzak - mert ugye az ő élete nem változott meg, mióta együtt vagyunk, most is ugyanazt csinálja, mint eddig. ezért nem érzi a különbséget. és mikor nála vagyok, rá vagyok utalva, tőle függök... valójában nem bírom a függőséget, és ha vmilyen szinten korlátoznak a szabadságomban.
de ez most így félreérthető talán... én szeretem őt, és szükségem van rá, de nem az ő életének a kelléke akarok lenni csupán, egy biztos pont, ami mindig ott van.. nekem egy TÁRS kell, akivel EGYÜTT csinálunk vmit, aki szán arra időt, hogy CSAK velem legyen - és ne csak hajnali 3-kor. és ha fejre állok, akkor sem fogom tudni megszokni az ő életét - mert én egész másképp élek (éltem), a saját értékrendem szerint, és ami nekem most fontos, az az is marad.
nem akarom azt érezni, hogy egy kalitkába zárt dísz vagyok, és csak akkor vesznek elő, amikor meg akarnak csodálni...
de hogyan értessem meg vele mindezt anélkül, hogy bántásnak venné? mert ez egy probléma - és ha már felmerült, akkor minél előbb meg kell oldani, közösen. és nem hibáztatni vagy kritizálni akarom - egyszerűen szeretném, ha elfogadná, hogy van saját akaratom, és megértene...
van egy ilyen mondás, nemtom pontosan idézni: akit szeretsz, el kell tudni engedni. ha viszontszeret, úgyis visszajön. ha nem jön vissza, sosem szeretett igazán.
asszem ez a lényeg.
22.52.
olyan szépeket tud mondani, ha kell! és ilyenkor nem tudok nemet mondani, és muszáj minden hibáját megbocsátanom.. :) de akkor is.. a szeretet nem azt jelenti, hogy önző módon birtokoljuk a másikat, hanem a lényeg, hogy azt keressük, ami neki jó. én tudom, hogy neki az lenne a jó, ha mindig vele lennék - ezzel nekem se lenne semmi bajom addig, amíg nem akarnék mást is csinálni. nem azért, mert nem szeretem, hanem egyszerűen vannak más fontos dolgok IS az életemben. nekem az a jó, ha érzem, hogy szabad vagyok, és bármikor azt tehetem, ami jólesik, és emellett bíznak bennem - ha ez az érzés megvan, akkor már minden probléma meg van oldva....
23.50.
|
