Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26652
|
Új remények
a múltkori bejegyzésem óta kicsit jobban megismertem a másik oldalt is, és rá kellett jönnöm, hogy valójában nem vagyok teljesen egyedül az érzéseimmel, gondjaimmal, legfeljebb kicsit különbözik... de azért néha még mindig úgy érzem, hogy nem ismerem eléggé, hogy még mindig vannak sötét foltok. abban mondjuk biztos vagyok, hogy ő messze nem tud annyit rólam és az egészről, mint én...
a véglegesen jónak tűnő megoldás is kezd már körvonalazódni, de néha elveszítem - ha rövid időre is - a reményeim, hogy ezen valaha is változtatni lehet.. annyira kemény fába vágtam a fejszém, hogy az egyszer biztos, hogy nem megy egyik napról a másikra, mindenképp hosszútávra kell terveznem, és nagyon reménykedni, és hinni a jóban, abban, hogy nem csak neki, hanem nekem is meg fog felelni a kapcsolat, és mindketten megkapjuk egymástól azt, amire szükségünk van.. és reméljük, hogy nem csak pocsékolom az időm és az energiám...
és még mindig úgy érzem, hogy rajtam áll a felelősség... de miért tűnteti fel úgy, hogy csak rajtam múlik minden?? miért hiszi azt, hogy ő mindent megtett? hiszen valójában alig ismer... másrészt néha úgy érzem magam mellette, mint egy kisgyerek, aki mond vmi okosat, és a felnőttek csak mosolyagnak rá, hogy hú de milyen aranyos, de közben nem is figyelnek rá, nem hallgatják meg...
amúgy írt nekem két idézetet. én ilyenkor mindig elgondolkozok ezeken, és megpróbálok belelátni a mélységeibe, és abba, hogy az én helyzetemhez hogyan kapcsolódik... sajna nem mindig egyértelmű az utalás, de vmi dereng.. másrészt azon gondolkozom, hogy aki írja nekem ezeket, az vajon tudja-e, mit jelentenek ezek, vagy csak úgy írja őket, mert jól hangzanak??... szal ezek azok:
"A szerelem hatalma nélkül lustán hánykolódó csónakok vagyunk az unalom szélcsendes tengerén, és ez a tenger halálos."
"Lelkiismereted méri önzésed őszinteségét. Hallgasd figyelmesen..."
főleg a 2. izgat... főleg, hogy időnként nagyon önző vagyok, de nekem nincs lelkiismeretfurdalásom, viszont ha hibázom, akkor beismerem, és megbánom.. szal, nem egészen értem. no mindegy...
04.57.
|
