Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/104958
|
idő, élet
Az idő kezeléséről
Mindig sajnálunk időt szakítani dolgokra, belekezdeni valamibe, mert azzal más dolgok elöl vesszük el az időt. Így aztán vagy semmibe nem kezdünk bele, amibe szeretnénk, vagy ha bele is kezdünk, akkor se élvezzük, hiszen van egy kis bűntudat, hogy a többi lehetséges tevékenységgel nem foglalkozunk. Így aztán minden pillanatunk pokolian rossz. Vagy még ha nem is érezzük át, hogy pokolian rossz, azt biztosan érezzük, hogy nem jó.
Egy filmet se nézhet végig az ember, mert nem akar rá időt szakítani. Nem ül le a tévéhez, mondván, hogy kint jó idő van, és jobb kint lenni. Kint pedig már vágyik haza, hogy takarítson vagy tanuljon, vagy arra vágyakozik, hogy elmenjen majd valahova este.
Voltaképp sose jó a jelen pillanat, mert sose vagyunk igazán benne. A hirtelen feltámadt érzetek mindig kibillentenek minket a tudatos létezésből. Ha képesek vagyunk a folyton feltámadó érzetek keltette hullámok közt a víz tetején maradni, és nem a hullámok alá temetve, akkor és csak akkor lehet benne lenni igazán a pillanatban, élvezni a pillanatot, a létezést.
Jelenleg csak abból áll a létünk, hogy a hullámok alá lökődünk, majd egy rövid ideig kidugva fejünket a vízből, úszni kezdünk, míg meg nem érkezik a következő hullám... és az újra átcsap a fejek felett.
Az embert tehát a próbálkozás, a küzdés és a bukás jellemzi, és ezt tartja helyesnek, természetesnek. De valójában az egész élete egy bukás, mert nem képes felfogni és átérezni a valóságot maga körül és magában, felfogni, hogy a kint és a bent átjárja egymást minden pillanatban, ahogy a bőr lélegzik, vagy ahogy testünk kitágul a hőmérséklet változásával, vagy bármely más pillanatban, mert folyamatosan hatással vagyunk az egész világra és a világ is hatással van ránk! Tehát nincsenek küzdő, természetes emberek, csak bukott harcosok. Bukott harcosok és tudatos létezők.
|
