Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/104958
|
ma
Most csak meztelenül röfögök az ágyban. Na meg írok egy verset.
Csepegő száj, fecsegő nyál,
halott tengeri vidramáj,
színes szellők hátán
szaga kiált belém,
hallom büdös érintését,
látom szúró szagát;
ízlelem tenger hullámait,
szagolom a magas sirályt,
hallom felhők fehérségét,
érzem a Nap ízét,
mely meleg ízű fülemnek,
s királyi lakomával felér.
S ma megint milliónyi állatok haltak.
Határtalan vágóhidak,
részeg emberek kacagnak.
Pakolja a húst a jeti,
hogy minek, nem is érti,
hát ez a munkája,
és pénzt neki! Ebből
elél, ebből él,
de minek? Mert
ő érzi, ő befektetés,
ne vésszen kárba
a fájdalmas megszületés,
a fájdalmas felnövés
ócska halállal.
Hisz ez ócska élet
teret ad bármilyen
befektetésnek.
Ebben a pillanatban, a világon több helyen,
Az elefánt bika nagyon mászna,
fel a tehén hátára,
megmerevedik a kolbász, hogy egy-két
percre betömje a tehén lyukát.
tömni a lyukakat talán
a legnagyobb feladat,
mellyel egy kan szembesül,
bedugni! azon a lyukon!
S a nőstény, tehén, kanca-koca
legnagyobb feladata,
hogy apró vagy hórihorgas dolgokat
azon a lyukon kifelé toljon.
Eltérő hát a két teremtmény,
más a céljuk a lyukkal,
ezért nem lesz sose béke,
egyetértés e földtekén.
Bizony, komótos, ráérős, sétapálcás körsétáim alkalmával bizony illendő lenne megjegyezni, hogy Húú, de esik a Nap! Hogy tűz ez az eső. Persze ez a kijelentés legyen napszaknak megfelelő. Csak Napesős időben illik mondani az elsőt, s esőtűzésesben az utóbbit. Na így háromszög a világ! És néha kerek.
Egy perces történet! :::
Még régen, millió évekre innen, ismeretlen helyen, egy híres hatalmas embernek, mikor születésnapja lett, a kígyózó sorok ajándékkal, betöltötték az egész környező teret; volt, ki szekérrel hozta, volt, ki aranyát kézben, és mindenki az urat várta reszketőn, mert a jó benyomás, az ajándékozás, nem felesleges beruházás, s mégha pár ezren el is ájultak a nagy tömegben, még több ezren még vártak, hátha fogadja őket az uruk, és igen, dörren az ajtó, az úr kinyitja, széles mosollyal fogadja őket, majd kiált: rakják a ház melletti raktárba az ajándékot, és tűnés!!, s így kénytelenek voltak oda tenni azokat, s így félbe maradt a nagy tetszelgés.
Milyen ócska történet! micsoda mocsok, amit itt összehord! Ennek se eleje, se vége! Ez egy jellegtelen szardarab! Ilyeneket nem lehet írni, nem csak papírra, de sehova! - Ó, kedves francia Irodalomtudományi akadémikus, ne háborodjon fel. Csak dőljön hátra, és nevessen! Min? Magán, az életen....
Megállapítások:
Ezennel megállapítom, hogy a folytonos tökéletességre törekvés folytonos elégedetlenséggel tölti el az embert, így az élet folytonosan kellemetlenné válik.
Ezennel megállapítom, hogy az életem egésze, az életem összes dolga miattam van úgy, ahogy van, én vagyok a felelős érte, minden történés az akaratom és beállítottságom miatt történik.
|
