Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/104958
|
2010-10-21
Olvastam, amit most írtál. Én mondjuk szeretnék autót, akár többet is, de nem igazán városban való használatra, hanem városok közötti használatra.
Tegnap megkaptam a fizetésem, de megfogadtam, hogy senkinek se mondom el, mennyit kaptam. Mert abból csak a problémák vannak, azt már megtapasztaltam. A múltkor az egyik sofőrnek két szállítólevele jött, és csak nézett a munkatársam, hogy miért nem szóltam. Hát azért, mert kétszer állították ki, csak beraktam a többi közé. Akkor aztán mondogatta, hogy lehet hogy ellopta a fuvart, csak a szállítót hozta ide. De akkor miért hozná ide a szállítót? Kérdem én. Mondtam is, hogy hívja fel, aki kiállította.. De csak másnap derült ki, hogy tényleg kétszer írta. De még apám se hitte el nekem, és mondta hogy majd azt hiszik, hogy szövetkeztem a sofőrökkel. Szóval egyben elég rosszindzulatú megjegyzéseket tett, amit annak tudtam be, hogy megint hatalmaskodni akar felettem. Mindig így akarja kiélni magát, hogy leszid, és úgy állítja be, mintha jót akarna, vagy bármi jót tenne vele. Aztán megtudtam, hogy még a testvéremnek is elmondta. Kérdeztem, hogy miért? Ekkor csak hebegett-habogott. Aztán kinyomtam a telefont és a falhoz vágtam. Sajnos meghalt, legalábbis kómába esett, most a szervizesnél van. A telefonszámokat persze nem a sim kártyára mentette, így most nincs meg senkinek se a száma, tehát senkit se tudok hívni, kivéve anyát, az ő számát tudom. Ezért vettem egy strapabíró egyszerű telefont, amire mindig is vágytam.
Mondjuk azzal se értek egyet, hogy az agy csak pillanatokig tárol, mert én sok dologra emlékszek, sok évről vissza, amik mindig köröznek a fejemben, és általában ezek rossz élmények, de elég jól emlékszem rájuk. És bármikor előjönnek. De végülis a tudatunkkal képesek vagyunk átállítani a figyelmünk irányát, attól függően, hogy a jóra vagy rosszra akarunk figyelni.
A Vörös oroszlánt elolvastam. Igazából nem tetszett, több szempontból sem, az elméleteiben sem és a történetben, valamint az összetett fogalmazásmódja miatt sem. De viszont elmondhatom, hogy én is elolvastam.
Egyébként új kazánunk van, és működik is.
Most megint Seth könyveket olvasok, A személyes valóság természete címűt. A legfontosabb könyv az eddigiek közül. Arról szól, hogyan teremtjük meg a valóságot magunk körül. Miszerint az alapvető hiedelmeink alakítják a gondolkodásmódunkat, és így mindent, hogy mit és hogyan fogunk átélni, és mik vesznek majd körül minket, és hogy milyen lesz a munkahelyünk, egészségünk, tehát mindent.
Most van a kedvenc időszakom, a hűvös ősz. Már nem kell rövidnadrágban és szandálban járkálnom. Felvehetem a bőrkabátomat, csizmámat is.
P. csak keresi a munkahelyeket, de sosem az van a fejében, hogy felveszik, csak hogy keressen, és hogy majd úgy se veszik fel. Olyan, mintha mindig kilépne az ajtón, hogy indul a buszhoz, de aztán sose menne el a megállóig, mert ugye úgyis előtte fog elmenni a busz, és sose veszik majd fel. De ha ki is megy a buszhoz, akkor se száll fel, mert úgy gondolja, biztos nem neki nyitották ki az ajtót, menjen csak a többi.
Nekem viszont az elhatározásom után nagyon rövid idő múlva sikerült helyet találni, úgy, hogy nem is kerestem, hanem engem kerestek meg. Végülis ez egy jókora különbség közöttünk.
Egyszerűen amit nem tartunk valóságosnak, azt nem is fogjuk megkapni, amit viszont képesek vagyunk felfogni, létezőnek gondolni, elfogadni, azt könnyen meg is kaphatjuk.
Most megszárítom a hajam, még vizes.
|
