|
Ádi naplója
Yeyy [11482 AL], gazdája Ádi
Stanley Kubrick
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/11482
|
Stanley Kubrick
Ha a művészi megszállottság fogalmát aposztrofálni szeretnénk, akkor azt legkifejezőbben így tudnánk megtenni: Stanley Kubrick. Igen, a rendező nehéz eset volt a szó legszorosabb értelmében. Mert ugyan melyik rendezőnek lenne türelme fölvenni ugyanazt a jelenetet csaknem százszor? Vagy ki vágná a filmjét még a megkezdett bemutató alatt is? Az őrült-és-zseni közhelyet mintha csak Kubricknak találták volna ki.
A művészi szabadságot is sajátosan értelmezte. A művész első számú joga a szabadság. Ha ez nincs meg, akkor nincs is miről beszélni. Ez így rendben is volna, de Kubrick nem olyan, mint akinek ez elég. Filozófiája szerint a vászon másik oldalán lévő személynek is teljes szellemi függetlenségben kell léteznie. Gyűlölte a korlátokat, gyűlölte a cenzorokat. Ennek érdekében saját műveit nem is engedte bemutatni a kommunista országokban. Nem elég, ha az alkotás szabad, legyen a néző is! Úgy óvta filmjeit a félreértelmezéstől és a cenzúrától, mint ahogyan az oroszlán a kölykeit vigyázza. Szótárában nem szerepelt az a szó hogy határidő. Ez leginkább a Spartacus forgatásán derült ki. Nem csoda hogy hamar otthagyta Hollywoodot, ahová soha nem is tért vissza. De az álomgyár csillagai Angliába is követték őt csak, hogy nevük ki legyen írva egy Stanley Kubrick-filmben. "A film illúzió" - mondja George Lucas. Kubrick számára nem az. Olyannyira nem, hogy a Tágra zárt szemek forgatásán megkövetelte színészeitől a szexjelenetek valódiságát. Nyilván ezért esett választása a Cruise-Kidman párosra. Megszállottan loholt a hibátlan után, mert a tökéletes illúzió maga a valóság. Ha ez nem is sikerült neki mindig, a végeredmény úgy is hihetetlen volt. Míg a hatvanas évek sci-fi-veteránjai a stop-motion technikával és a rávetítésekkel próbáltak minél élethűbb hatást elérni, addig Mr. Megszállott egyetlen sci-fijével alapkövet rakott le a trükktechnikában. A 2001. Űrodisszeia elkészítése még ma is bárkinek becsületére válna. Iskolateremtő szokását megőrizvén 1980-ban a Ragyogással megalkotja a világ talán legjobb horrorfilmjét. Kubrick szimmetrikus képei és King lélekboncoló leírásai egymásnak szinonimái. A filmben a klausztrofóbia szinte kézzelfogható. Máig nem készítettek ennyire hiteles feldolgozást Stephen King regényeiből. Oliver Stone-nal ellentétben soha nem úgy gondolt a politikára, mint egyfajta hadszíntérre. Nem tartotta többre, mint az emberi ostobaság és korlátoltság megtestesülése. A Dr. Strangelove-nak most így harminchat év távlatából is vannak aktuálpolitikai vonatkozásai. Az orosz vezetés ábrázolásában mindenképp. A Mechanikus narancs erőszakorgiájára pedig még ma is olyan kaliberű rendezők hivatkoznak szívesen, mint Paul Verhoeven. Egy régi igazság szerint valami akkor válik klasszikussá, amikor megjelennek az utánzatai. Kubricknak azonban nem kellett megvárnia az 1997-es remake-et, Lolita című filmje már a bemutatásakor kitörölhetetlenül beírta magát a filmlexikonokba. A lélek titkos, eltemetett vágyait állítja szembe a társadalmi kötöttségekkel. A rendezőt egyszerűen perverznek titulálják. A társadalom hierarchikus felépítésére keresve sem találhatnánk jobb metaforát a hadsereg világánál. Éppen ezért visszatérő helyszín Kubricknál. Első sikere A dicsőség ösvényei kíméletlenül lesújt a pozíciók szerinti megkülönböztetésre. Egyik utolsó műve, a Full Metal Jacket is erre asszociál.
A rendező nagyon hamar túl volt azon a ponton, hogy kilincselnie kelljen a stúdióknál a költségvetésért. Szinte minden munkájához teljes szabad kezet kapott. Akaratával senki nem mert szembeszállni. Még maga a Halál sem. Mert ki tudja mit művelt volna Kubrick a másvilágon, ha nem saját maga fejezhette volna be utolsó filmjét?
(Fontosabb)Filmei:
A dicsőség ösvényei
Spartacus
Dr.Strangelove
2001 Űrodüsszeia
Mechanikus narancs
Ragyogás
Aléllövedék
Tágra zárt szemek
|
Problémás tartalom jelzése
|
