Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/11482
|
Kispál és a Borz-szövegek 1.
Húsrágó, hídverő
És most nincs más, hát jöjj elő
Húsrágó, hídverő, félkarral ölelő
Itt elveszett este egy bogár a testbe
Hogyha új trükköt nem csinálsz
Holnap kijön egy óriás
Téged megesz, engem elás
És nem csinál semmi mást
Ez a kurva nagy óriás
Mindentől messze, a szívhez közel
Csinálj csodát, én meg elhiszem
Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog
És megígérte Anyu is, hogy megkapod
Mert a karod csak egy holt ág, vágd el és szaladj
Egyvonalban vannak most a szíved meg az agyad
Húsrágó, hídverő ne sírj a versen
Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem
Szőkített nő
Egyszer egy szőkített nő
Kifogott egy ebihalat
A hideg nagyvárosban
A hidak alatt
A szívkirály fázott
De nem beszélt
Csak csodálkozott
Hogy a földre ért
És jó itt, mondta a riportban
Kereste a nőt, hogy őt is bemondja
Az meg állt szőkén a hidak alatt
És csak nézte a többi ebihalat
Mert itt a földön él
És nem beszél velem sem
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király
És most otthon ül, és
Hallgatja míg sötét lesz
Töri a sósat a tévéhez
Lehet, hogy jó lett volna talán
És most már elég, hogyha szól
Egy szomorú szám
Mert itt a földön él
És nem beszél velem sem
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király
Zsákmányállat
Úgyse hiszi senki el magának
Hogy amit lát az tényleg van
Ha nem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan
Szól a kürt, ellibben a függöny
Amit most látsz az tényleg van
Kár, hogy mikor körbenéznél
A szélben a mécsesed ellobban
És támad akkor olyan sötét
Amiben az élők kezét
Többet nem találod
És ami elér azt ütöd-vágod
Zsákmányállat máját mosod
Egy névtelen patakban
Körülötted olajfoltok
Mézeskalács szívalakban
És úgy nézed az arcod benne
Mint régen a céllövöldében
Az a lány akinek lőttél egyet
Finom utalásféleképpen
Biztos helyről, régről tudom
hogy a Föld egy tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret
Tingli-tangli
Nem én vagyok a nagymamád
De ha gondolok Rád megállok
Ő biztos a bérlettokban hord
Te meg vasárnap eszed a palacsintát
Potyogtasd el a nápolyi-morzsát
Rajzolj pöcsöt a plakátnak
Sínek hosszán moccan a MÁV
Tanítható olajfolt a mamádnak
A TV-ben nézed a szaxofonost
És azt gondolod, hogy de jó neki
A kádban fröcsölsz és eljátszod
A tenger a partot hogyan veri
Ugye milyen jó most forogni a napon
Az arcodon elkent szúnyogtetem
Ha akarod a szárnyait rádrakhatom
A tojásait meg majd elültetem
És én utállak mert egyedül vagy
És egyedül vagyok mert utállak
A tévét hagyom a hónom alatt
Hogy lemérje a lázát a világnak
De tényleg ez van, én vártalak
A tücskökkel ettem én is a füvet
Felköptem a garázstetőkig
És megcsillant szépen lefelé jövet
Éjjeli lámpa
Íme ég éjjel a lámpa
Ha a fényében bárki
Találna valamit, az szóljon
énnekem
Biztos én is azt keresem, és
ha nem
Tetszik neki amit lát
Legyen ez privát vélemény
Ne tudja meg a nagyvilág
Hadd keressem csak tovább
Le nem veszem a szemem
róla
Egy kis kihagyás elég volna
Hogy a titkát kifecsegje
másnak
Pedig ezért a titokért otthon
engem várnak
A szekrényből kiveszed a
szárnyad
Falról leemeled a kardod
És éjfélkor kiszállsz az ablakon
És élvezed, hogy a többi
baglyok
Elejtik a pockot ha meglátják
Milyen célokért szállsz harcba
Ma még kiismerheted a lámpát
Holnap belenézhetsz a Napba
Ha a síelő lemegy
A hegyről a völgybe
S nem talál már helyet
Ami lentebb lenne tőle
Megáll akkor várván
Egy tektonikus mozgást
Ami megemeli őt is
És a szájához egy forrást
Persze hogy csak tiszta
Forrás jöhet szóba
Legfeljebb ha piszkos
Lefekszem a hóba
Legfeljebb ha piszkos
Lefekszem a hóba
Sültkrumpli
Ma még a sültkrumpli meg a
rántott hús
Mentén zöldül az élet
De a horizonton már
masíroznak
Az új keretlegények
Fegyvernemek, Szupermenek,
Terepjárók, a nő mint Terep
Ajzószerek, Ablakkeret
És rutinból az égre mered
Mindenki ha e kettő egyszerre
jelen van kellő
Mennyiségben és az élet kék
Vizét mások is szelik még
Tvinpiksz, Medmex, Dándog,
Betmen
Redbull, Pitbull, Plusz a
Testem
Más elemekkel tesztelget
engem
Mikor elvegyültem a lélek kivált
Várúr lett és most messzi lát
A messzelét bárszékén ül
temperált
Itala van és átélten egy
jellemet
Formáz ruhámhoz éppen
Két kis érzés között a szégyen
Hogy csak ekkora az érzésem
kérem
De az a nehéz gyerekkor
Még meghatároz ilyenkor
Mit tehetnék, széttárom a
kezem
És elmerengek máson meg
ezen
Mit tehetnék, széttárom a
kezem
Mikor elvegyültem a lélek kivált
|
