Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/11482
|
Martin Scorsese
Egy szelet filmtörténelem
Már első filmjével nem kis feltűnést keltett. Az önéletrajzi ihletésű Ki kopog az ajtómon? című munkájában fellelhetőek mindazok a jellegzetes Scorsese-fogások, amelyek később egész pályáját jellemzik: jópofa gazfickók, klassz kimerevítések, stílusos zenei háttér stb. Scorsese már a kezdetektől Thelma Schoonmakerrel vágatja filmjeit, aki elkíséri őt egész rendezői karrierjén, és ezzel tősgyökeres tagja a “Scorsese-teamnek”. 1973 az az év amikor a rendező igazi hírnévre tesz szert az Aljas utcákkal. A főszerepben ismét Harvey Keitel, de itt bukkan fel egy addig teljesen ismeretlen pofa Johnny boy szerepében, valami Robert DeNiro. Az ifjú színész olyan elementáris erővel játszotta szerepét, hogy Scorsese úgy dönt, DeNirot “házi-színésszé” lépteti elő, és ettől fogva ők lesznek a filmtörténelem egyik leghírhedtebb párosa. Egyesek szerint Robert DeNiro az oka Harvey Keitel későbbi háttérbe szorulásának. Ezután következik a nagy áttörés: 1976-ban megrendezi a Taxisofőrt, immáron Robert DeNiroval a főszerepben. Harvey Keitel itt is jelen van ,de már csak mint mellékszereplő. A filmnek óriási kultusza lesz, amely mind a mai napig nem apadt. Scorsese és DeNiro világhírre tesz szert. Hatását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy New York-i taxisofőr merényletet követ el Ronald Reagan akkori elnök ellen pusztán azért, hogy így valljon szerelmet Jodie Fosternek. A Taxisofőr is az utca alfelét tárja elénk, de minden eddiginél pontosabban mutatja be a romlott nagyváros a magányos emberi lélekre gyakorolt hatását, amely egy brutális tettként ér véget. Az első bukás 1977-ben következett be a New York, New York-kal, talán, azért mert mindenki egy újabb Taxisofőrt várt. A hullámvölgy nem tartott sokáig, három évvel később elkészíti a Dühöngő bikát, ami a kritikusok szerint a nyolcvanas évek legjobb filmje. Itt csatlakozik Scorsesehez Joe Pesci, aki később több munkájában is szerepet vállal. A sztori Jake LaMotta bokszoló felemelkedését és bukását meséli el. Klasszikus film, a rendező gyakran visszatérő témája a tündöklés és bukás. Robert DeNiro megmutatja a világnak mi is az a színészet. Jutalma Oscar-díj. A film a legjobb vágásért járó aranyszobrot is elviszi. A páros következő tétele, a Komédia királya igazságtalanul bukik meg. Rupert Pumpkin megkapó történetét sokan elutasítják, pedig Scorsese igazán jó filmet készített a megszállott kisemberről, aki fanatikusan követi álmait. Ez a keserű komédia lehetett az alapja Tony Scott tizennégy évvel később készült A rajongó című filmjének, melyben DeNiro ismét egy megrögzött mániákust alakít.
A Lidérces órák egyfajta visszatérés a korai filmek témájához. Az átlagember Paul Hackett élete egyik percről a másikra fölfordul, és a New York-i éjszaka kétes figurái között találja magát. A nagyvárosi félelmekről szóló komédia elnyeri a legjobb rendezésnek járó díjat Cannes-ban. De a díj ellenére sokan úgy gondolják, Scorsese már nem a régi. Erre az állításra cáfol rá a Pénz színével, nem is akárhogyan. A történet középpontjában Eddie Felson, a kiöregedett szerencsejátékos, aki fiatal tanítványa felkészítése közben ismét kedvet kap a játékhoz. A film egyenes folytatása az 1961-es A svindlernek. A rendező itt is egyik kedvenc témájával, a pénz csábításával foglalkozik. Ez a stilizált road-movie Paul Newman karrierjét adja vissza. Utolsó mondatát akár Scorsese is mondhatná: “Visszatértem.” Aztán elkészül a hírhedt mű: Krisztus utolsó megkísértése, amelyet már egyszer lefújtak az egyház tiltakozása miatt. A bemutató ezúttal sem súrlódásmentes. Egy párizsi moziban bombát robbantanak szélsőséges vallási csoportok. A mű 1986-ban készült, de még ma is hatalmas ellenállásba ütközik. Itthon az RTL Klub is arra kényszerült, hogy levegye a műsorról a filmet bizonyos körök nyomására. A végeredmény pedig egy nagyon is emberi film.
A New York-i történetek amolyan generációs összefoglaló. Három rendező, akik a hetvenes évek elején megmentették a mozit, most közös filmre adják fejüket. Scorsese Coppolával és Woody Allennel szemben megőrzi realizmusát, és ezzel megmenti ezt az amúgy nem túl jelentős darabot. Hét év után ismét Robert DeNiroval készíti el élete legjobb filmjét a NagyMenőket. Ha a Dühöngő bika a nyolcvanas évek legjobbja, akkor a NagyMenők is megérdemli ezt a címet, mint a kilencvenes évek legstílusosabb filmje. Ez a csaknem háromórás gengsztereposz a maffia történetének egy húszéves szeletét mutatja be egy bennfentes szemszögéből. Itt éri el pályafutása legnagyobb sikerét, különböző fesztiválokon díjak tucatjait nyeri el, köztük Joe Pesci a legjobb színész kategóriájában viszi el az Oscart. A legjobb rendezés díja –mind a mai napig- várat magára. A viszonylag átlagos Rettegés foka után 1993-ban elkészül Az ártatlanság kora. A csodálatosan megrendezett dráma a múlt századi dekadencia berkeibe nyújt betekintést.
Folyt.Köv.
|
