Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/11482
|
Tim Burton
A második Batman film ott folytatódik, ahol az első abbamaradt: még sötétebb utcák, sokkal rosszarcúbb ellenfelek, és még több latexruha. A Batman legújabb mozgóképes hasábjai már egy teljesen torz és megátalkodott elmeosztályra emlékeztetnek, ahol a Pingvintől kezdve a Macskahölgyig mindenkinek a súlyos személyiségzavara van, de ha ez még nem lenne elég, a rendező és csapata ezt még megtoldotta azzal, hogy kellőképpen retardáltak is lettek a negatív hősök. A kiskorában magára hagyott Pingvin (Danny DeVito) felnőttkorára úgy dönt, hogy ha neki nem lehetett szép gyerekkora és gyerekszobája, akkor másnak se legyen, így bosszúból a csatornák mélyén arra készül, hogy megfossza a boldog családokat újonnan jött csemetéiktől, valamint hogy a város polgármestere legyen. Ebben segítségére van egy gothami pénzeszsák, Max Schreck (Christopher Walken) aki szintén elhagyta már a józan eszét. Amíg ők ketten az állatkert alatti kis főhadiszálláson a közhivatal és az újszülött osztály megszállásán mesterkednek, addig a város másik végén egy titkárnő, Selina Kyle (Michelle Pfeiffer) azon ügyeskedik, hogyan is regulázza meg főnökét, aki történetesen a Pingvin csendestársa. A kisebb állatkerti gyülekezet 160 millió dolláros bevételével alul maradt az első rész robbantásához képest, de Burton még így is nagyon sikeres munkát végzett.
A legendás rendezőnek, Edward D. Wood Jr.-nak emléket állító Ed Woodot 1994-ben rendezte meg, és a film bevétele pontosan annyit hozott, amennyit hoznia kellett: 5.869.802 dollárt, ami sugallta, hogy az embereket még akkor sem érdekelte Ed Wood Junior munkássága és látens homoszexualitása, ha pont az ő antitézise rendezte azt meg. Wood hírhedt volt arról, hogy a filmjei a nézhetetlen kategóriába tartoztak, és annak rendje s módja szerint sorra meg is buktak a mozikban. Ed Wood ezért nem véletlenül érdemelte ki a "Minden idők legrosszabb rendezője" titulust. A film kellő tárgyilagossággal és tisztelettel emlékezik meg az öreg ijesztgetőről, aki esténként női ruhákba bújt, és akinek egyetlen filmje sem hozta vissza a befektetett összeget. Az Ed Woodot alakító Johnny Depp pazar jutalomjátéka adja vissza ennek a rögeszmés rendezőnek a horrorfilmekbe vetett hitét. Ebből a nosztalgia-moziból egyvalaki mégiscsak előnyt tudott csiholni magának: a Lugosi Bélát megformáló Martin Landau kellően púderes rémisztgetése és málnaszörp szürcsölése elnyerte az Akadémia tetszését, amelynek eredményeképp Oscar-díjjal jutalmazták játékát.
A rendezőt annyira magával ragadta ez a fajta B-filmes érzés, hogy két évre rá egy olyan sokkoló mozi elkészítésére tett kíséretet, amire Mr. Wood nagyra becsült alkotásai óta nem volt példa. A Támad a Mars!-ban megérkeznek a különös marslakók, akik hangos Ak-ak-ak kiáltással lövik szitává a halandó amerikaiakat. A zöld űrlények a Világok harcában már jól bevált ismerkedési szokásokat követve csak jönnek, és miközben békét hirdetnek, gyalulnak és felperzselnek, ám hiába számolnak le az önkéntes amerikai katonától (Jack Black) kezdve az amerikai vezérkar főnökéig (Rod Steiger), az USA elnökén át (Jack Nicholson) annak kedves hitveséig (Glenn Close) mindenkivel, a Földet végül egy magányos (!) fiú (Lucas Haas) menti meg nagyijának (Sylvia Sidney) egy őskori lemezével. Az Indian called love című szám fülsértő refrénje végül hazavágja az egész spenótagyú hordát - és a nézők agysejtjeit is egyben -, ezzel újra békét és egyeduralmat hozva az emberi faj számára a planétán. Ez az alkotás megpróbál minden elemet beszippantani ahhoz, hogy kellően visszaadja a régi idők B-mozijának klasszikus hangulatát, ezért a már parkolópályán lévő, illetve a klasszikus horrorfilmekből ismert szereplők egész sorát vonultatja fel: az egykoron Foxy Brown-ként megismert Pam Grier, a James Bond-ként elhíresült Pierce Brosnan, a kissé naiv Anette Bening (Amerikai szépség) mellett Danny DeVito és Jack Nicholson is feltűnik a moziban. A B-kategóriás retro-film minden kis momentuma egy nosztalgikus időutazás a néző számára, ráadásul olyan útitársakkal engedhetjük szabadjára hangszálainkat és hajcsatjainkat, mint a revük koronázatlan királyával, Tom Jonesszal, vagy a minden balhéra vevő Jack Nicholsonnal, aki elmondása szerint az összes szerepet eljátszotta volna, ha Tim arra kéri. Burtont az eredetileg Dinosaurs Attacks! néven futó hatvanas évekbeli Topps játékkártya-sorozat ihlette meg, hogy elkészítse ezt a mozit.
A rendező Washington Irvin novellájából rendezte meg következő filmjét, az Álmosvölgy legendáját. Ebben a történetében egy nyomozó, Icabod Crane (Johnny Depp) egy megoldhatatlannak tűnő feladatot kap, ugyanis egy fej nélküli lovas látszólag ártatlan lakosok életet oltja ki. A speciális nyomozási technikájáról ismert Crane kitartó nyomozás után végül egy fa tövében megleli a választ a gyilkos lovas kilétére és gyilkosságainak okára. A filmben ismét jól kivehetőek a már tradicionális Burton-i szimbólumok, így például a tökfej, vagy az égő malom (Frankenweenie). A film operatőrének, Emmanuel Lubeznek
f
|
