Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/11482
|
Roman Polanski
Még Angliában készül el a Vámpírok bálja, amelyet készítője a Dracula-filmek paródiájának szánt, de vámpírfilmként is büszke lehet rá; Polanski, maga is szerepet vállalva filmjében a forgatáson fedezi fel Sharon Tate-et, aki végül második felesége lesz - közös útjuk aztán Hollywoodba vezet.
A horrort lealacsonyító „B” kategóriás tucatfilmeket megelőzve sok neves rendező megvillantotta oroszlánkörmeit a rémületkeltés műfajában. Nem meglepő módon az ő alapos munkáik váltak klasszikussá, amelyek elsősorban nem a kiömlő vér mennyiségével érik el a kívánt hatást, hanem a pszichológiai borzongatás mezsgyéjén ásnak mélyre. Kubrick (Ragyogás), Hitchcock (Psycho) és Polanski pszichohorrorjai ma is messze a műfaj krémjét képezik. Habár az Iszonyat mélypszichológiai para-élményét nem közelíti meg, hamar igazi horrorklasszikussá érik a rendező első amerikai munkája, a Rosemary gyermeke. Polanski első regénymegfilmesítése ez (amit jó sok követ majd), és a forgatókönyvet is jegyző Roman meglepő hűséggel adaptálja Ira Levin bestsellerét. A történet Rosemaryről és férjéről szól, akik egy új bérházba költöznek New Yorkban. Az ördög gyakran az álmokban kísért (Ítéletnap, Ördögűző), egy álombeli látomás után esik teherbe főhősnőnk is, aki lassan felfedezi, hogy egy sátáni rituálé főszereplőjévé tették terhességével. A rendező hangulatteremtése újfent kiváló, bár a filmből talán hiányzik az az átütő erő, ami nemcsak horrorként, hanem Polanski-filmként is klasszikussá tehetné Rosemary gyermekét. A film nagy erénye viszont, hogy nyitva marad a befejezés: nem tudjuk, mindez valóban megtörtént-e, vagy csupán Rosemary lassú mentális leépülésének voltunk szemtanúi.
Feleségének hírhedt tragédiája után megint Anglia következik, ahol rendezőnk elkészíti az egyik legsajátosabb Shakespeare-feldolgozást, a Macbethet. A film szemmel láthatóan magán viseli a felfoghatatlan mészárlás nyomait; meglehetősen erőszakos, és helyenként olyan gyilkosságokat is tartalmaz, amelyek az eredeti műből is hiányoznak. Rá egy évre forgatja le a Micsoda? című filmjét Marcello Mastroiannival, ami gyarapítja abszurd, fekete humorral átitatott kísérleti műveinek sorát; érdekes, de felejthető darab.
Következik a Kínai negyed, ami egy igazi stílusbravúr a film-noir műfajában – és egyben egy profi ujjgyakorlat Polanskitól. „Egész pályámon egyetlen olyan esetre emlékszem, amikor nem kellett rettegnem, hogy az éjszaka közepén fölhívnak a stúdióból, az ilyen-olyan bizottságoktól, meg naponta az orrom alá dugdossák az emilyen-amolyan fontos cetliket, hogy mit csináljak másképp. Ez a film a Kínai negyed volt. Robert Evans, a Paramount akkori főnöke zöld utat és szabad kezet adott, és vállalta a felelősséget. Na ez ma nincs Hollywoodban. Csak gyanakvás van. Meg csupa olyan film, amely gyorstalpalóban készül. Mint a hamburger” – emlékszik vissza a rendező A zongorista elkészülte után. A történet olyannyira arányos, és annyira fokozatosan bontakozik ki szemünk előtt a rejtély, hogy egy pillanatra sem ásítjuk el magunkat az egyébként roppant kimérten csordogáló művön. Roman még John Huston szerepeltetéséig is elment, akinek rendezésében vált a műfaj mérföldkövévé A máltai sólyom a detektív-ikon Humphrey Bogarttal, akit itt Jack Nicholson idéz meg felejthetetlenül. A 11 Oscar-jelölésből végül csak a forgatókönyv vitte a trófeát, ugyanis a A keresztapa – II. része mindent félresöpört a ’74-es díjkiosztón. A film ettől függetlenül egy briliáns mestermunka, és a megvágott orrú cinikus igazsághajhászt megformáló Nicholson egyik legemlékezetesebbje is.
Jellegzetesen Lovecraft-i alapszituációt mutat az 1976-os A bérlő, amelynek Polanski a főszerepét is magára vállalja. A bizarr idegborzoló alkotásban a csendes Trelkovsky kibérel egy francia apartmant, ahol mint megtudjuk, az előző lakó öngyilkosságot követett el. Bérlőnk aztán furcsa átváltozáson megy keresztül; identitása lassan megváltozik, magára ölti az előző lakó ruháit, majd maga is az ő sorsára jut. A film újra a régi Polanskit idézi: nem tudjuk, hogy valóban egy hatalmas összeesküvés áldozata lesz-e a lakó, vagy hallucinációin keresztül önnön paranoiája vezet el személyisége széthullásához. Bár mindkét mű könyvből merít, de a film ugyanúgy felfogható Stanley Kubrick Ragyogásának egyik ihlető és rajongott filmalapjaként, mint amennyire Polanski Barry Lyndon-tiszteletadásának tekinthető a rendező következő munkája, az Egy tiszta nő. (Érdekes adalék, hogy 1991-ben, Cannes-ban a Polanski elnökölte zsűri A bérlővel és a Ragyogással is analógiákat mutató Barton Fink című Coen-filmnek adja az Arany Pálmát).
A Thomas Hardy regényéből készülő Egy tiszta nő a viktoriánus Angliában játszódó romantikus filmalkotás, sajátosan kesernyés Polanski-stílusban. A főszerepben itt már a Wim Wenders által felfedezett, az ifjú Ingrid Bergmant idéző Natassja Kinskit láthatjuk (17 évesen), aki Tess Durbeyfield megformálójaként apja kérésére a d'Urberville család keresésére indul, és végül a szerelmet találja meg.
Folyt
|
