Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/218536
|
Kérdések
Az életben annyi megválaszolatlan kérdés merül fel és a felére se tudjuk a választ vagy tudjuk,de valahol a lelkünk mélyén tároljuk. Valószínűleg, azért mert nem szeretnénk tudni. Sokszor a tudatlanság sokkal boldogabb, mint a való igazság. Szeretünk egy kicsit az álomvilágban élni, egy rózsaszín ködbe belemerülni.
De olykor fel kell ébredni!!!
Kérdések:
Hol van a szeretet? Létezik-e még ezen a világon?
Mi az a szerelem? Valójában, mit rejt ez a szó?
Én szerelemes vagyok? Vagy csak egy álomvilághoz ragaszkodom?
Hol vannak a barátok? Vannak egyáltalán barátaim?
Milyen az igazi barátság?
Mi az élet célja? És nekem vannak céljaim az életben?
Meg tanultam az életben értékelni az apró örömöket?
Eléggé megbecsülöm azt, amit kaptam az életemben?
Miért nem veszem észre azt, ami az orrom előtt van?
És miért látom azt, ami a világ másik végén van?
Miért félek új emberi kapcsolatokat kialakítani?
Rengeteg kérdés valamire már most is tudom a választ, valamire sejtem, de valamire nem tudom, vagy remélem, hogy nem tudom meg.
Válaszok:
A szeretet nap, mint nap beköszönt hozzám, otthon a családban, a munkahelyemen,és az élet más területein is. Van, csak észre kell venni az apró figyelmességeket, a kedvességet, a szeretetet.
A szerelem létezik, csak egyszer kell megtalálni, de utána vigyázni kell rá, ápolni és megtartani egy életen át.
A barátság, ez egy nehéz kérdés, nekem sajnos nem sok barátom van, de remélem, egyszer majd megismernek és megérek az igazi barátságra.
Életem célja, még csak sejtem szeretnék egy jó munkahelyet (talán megtaláltam) az életem párját (még keresem) és egy boldog, egészséges életet (reménykedem benne).
Az élet apró örömei, minden nap, amikor mosolyogni tudok, a családommal tölthetem az időmet, ehetek, ihatok, egészséges vagyok,addig boldognak kell lennem,mert nem mindenkinek adatik meg ez a pár egyszerű dolog sem. És ennek örülnöm kell, megbecsülni az életem.
Az orrom előtt van a szeretet, a szerelem, a barátság és én mégsem látom meg ezt a sok szépet.
Viszont mindig látom azt, ami távol van, vágyom rá, elképzelem és abban a világban élek. De én itt vagyok, és itt kéne észrevennem és megbecsülnöm azokat az embereket, aki a mindennapjaimba élnek.
És lehet, hogy azért félek, mert ez itt van, és itt élhetek benn, érezhetek, szerethetek, megsérülhetek lelkileg. Amíg az álomvilágban én egy kis felhőcskén lebegek és boldog vagyok, vidám vagyok, élem az életet.
Szóval, szinte minden kérdésre meg van a válasz, csak tudatosítani kell még az életemben.
Fel kell ébrednem, és élnem kell! Barátkozni, ismerkedni és nem csak reménykedni, mert egy életen át nem lehet álomvilágban élni.
............................................................
"Az életünk során azt a legnehezebb megtanulnunk, hogy mely hidakat használhatjuk és melyeket kell elkerülnünk"
|
