Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/54657
|
2008-09-20
Olyan fura érzésekkel keltem... Hiányoznak emberek az életemből.Hiányzik az, ami volt már megint.Mert már semmi sem olyan, mint ezelőtt...semmi. És perpill azt se érzem, hogy a bulizás boldogságot adna... Oké én alakítottam így az életemet többnyire...Hát most iszom a levét:D Pedig tegnap tényleg sok energiát kaptam, mára viszont eltűnt:/
Ami a legrosszabb...hogy lemondanék arról, ami most van, azért, hogy az lehessen ami volt. Annak ellenére, hogy azért most is történtek velem nagyon szuper dolgok.
Bár ez így szokott lenni...Mindig az az év a legrosszabb, amiben épp benne vagyok. Mibe fogadjunk, hogy 2009ben meg ezért az évért fogok nyavajogni:$ Hülye vagyok:D Ez meg már nem újdonság:P
Ezt Nojmi küldte ma. Nagyon igaz,de azért...:) Na jó, nincs de azért:D
"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."
/Müller Péter/
Kár, hogy az újonnan született emberek, valahogyan mégis mindig kevesebbek. Bár lehet csak azért, mert kevésbé akarja a szív befogadni, nehogy ugyanannyira fájjon...
Hehe a legrövidebb kapcsolatom is megvolt:P Ha ezt annak lehetett nevezni...Szerintem nem. Nem is fáj:D Ennek viszont örülök! Habár azt meg nem állítom, hogy nem sajnálom azért valamilyen szinten. Ritkán tetszik egy fiú 90-100%osan.
Megint egy fiú, aki ideál volt (mint Andris), de belül nem volt semmi sem. Igazán tanulhatnék már abból, hogy ideált választani baromság:D Nya okosabb lettem (legalábbis mára:P)
“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
WassAlbert
"Sokkal felszabadultabb vagy, mint APEHon belül" --> Tudtam én, hogy tönkretesz az APEH:P:P Na jó ez nem igaz:) Csupán jó volt pénteken a kedvem:D
|
