Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/54657
|
2008-11-09
"Boldogság gyere haza, késő van gyere haza, honnan jössz nem érdekel, gyere haza csak ennyi kell..."
Nem tudom, nem értek semmit se...olyan mintha egy rossz rémálom lenne már megint. Mintha távol állna a valóságtól.Lehetetlen lenne az, hogy ilyen megtörténik.
De nem...Nincs ébredés.
Soha nem gondoltam volna azt, hogy Noémivel ez lesz. Változás...Ő is változik és én is. Szép volt az a 2év legjobb barátság és nem adnám oda semmiért sem.Hálás vagyok ezért. Ilyen barátság nem hiszem, hogy lesz többet az életemben. Csak sajnos az a baj, hogy már köztünk sem...2008 óta nem vagyunk olyan barátok, mint azelőtt. És már nem is lehetünk. Mások vagyunk és muszáj felnőni is és abba egy olyan szoros barátság nem férhet bele... Szép emlék a múltból csupán.
Nála és Petyánál is ugyanaz van...Nem azokat az embereket szeretttem meg, akik Ők most. És hiába lehetne újból jó minden Velük, Ők nem azok. Akiket szeretnék vissszakapni már úgymond nem léteznek. Legalábbis nem olyan formában.
Nem volt fura beszélgetni Nojmival és ugyanúgy el akartam Neki mindent mondani, úgy mint ezelőtt, mintha semmi se történt volna, de hosszú távon meglátszódna, hogy már semmi sem lehet a régi.
És habár már semmi esetre se szeretnék többet Petyától, akkor is furán esik az, hogy a legjobb barátnőm (igaz most nem beszéltünk, de ennek ellenére elvileg a legjobbak maradtunk egymásnak...), akinek sírtam Petya miatt és tudta, hogy eddig Őt szerettem a legjobban és hiába próbálkoztam, igazán nem tudtam túl lépni Rajta, összejött Vele. Nem árulás meg semmi ilyen, de valahol akkor is ez az érzés van bennem. Van egy olyan szabály, hogy a barátnőd exével nem kezdesz...Főleg ha tudod, hogy még kibukik miatta. Úgy érzem nem voltam fontos. És oké, itt az én részem is. Ha valóban szeretem és a legjobb, akkor miért állok a boldogságának az útjába. Ennek a folytatását megtartom magamnak...
Mindenesetre olyan hihetetlen az egész.
Nem értek semit sem, nagy kérdőjel a fejemen.
Habár elcsépelt, de megölni tényleg nem öl meg, erősíteni meg erősít ezt érzem. Utáltam mindig is magamat azért amilyen voltam. És már kevésbé utálom, mert újra sikerül önállósodnom, hiszen muszáj egyedül boldogulnom. Ami viszont szuper=) Csak ilyen áron...Igaz nálam a drasztikus módszerek használnak csak. Túlélem:)
Tanulás viszont így most még annyira se megy.
A harag szava:
1.Vajon az tényleg védelemből volt vagy rejtett féltélkenységből?
2.Vajon tényleg igaz volt, amiket mondott vagy csak járt a szája feleslegesen? Ha pedig igazak voltak, akkor ez mi?
3.Tényleg különbek a vallásos emberek? Mindenki magára ismerhet és utálhattok is ezért, de már egy cseppnyit sem érdekel. Van aki mindent Istenre fog. Ezt Isten akarja így, ez Isten miatt nem lehet stb és bánt meg ezek által embereket, mert simán felsőbb hatalmakra fogja az elgyengülését.Ahelyett, hogy erős lenne.
A másik a nagy szent, akit csodálni kell mert milyen tündéri, bájos, tiszta bleee, de milyen fiúk kellenek neki? Akiknek van barátnőjük. Ha addig nem is érdekelte őt, azután, hogy lesz a fiúnak valakije, máris érez vmit...
A harmadik és a negyedik hasonló tészta... Mit érdekel, hogy az a fiú szereti még azt a lányt és legjobb haverok, mit érdekli azt a lányt, hogy az a lány szereti még azt a fiút és legjobb lánybarátok.
Amit Ők ketten éreznek az számít.
Érdekes, hogy amint jobbá akarnak válni, úgy követnek el egyre súlyosabb dolgokat.
Most már nem csodálom, miért kell gyónni a katolikusoknak... Hogy nem szeretem az egyházat? Jham...hogy miért nem? A rossz példák miatt.
És tényleg nyugodtan utáljatok, írjatok véleményt.Ezt érezem, ez van. Tudjátok: NEM TEHETEK ARRÓL, AMIT ÉRZEK...
-----
Oké a napom vége fel lett dobvaaaaa! BEJELÖLT WIWEN : ) :$
|
