Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/56750
|
Egy levél...
Nemrég kaptam egy levelet...
"Szia Péter!
Csak most olvastam a naplódat, és nagyon elgondolkoztatott a történeted. Talán azért, mert én majdnem ugyanezt éltem át néhány évvel ezelőtt. Kicsit magamra ismertem a barátnődben. Én is fiatal voltam és bohó, nem igazán tudtam, mit akarok az élettől. Komolytalan voltam, és senkit sem vettem komolyan. Sajnos azt a fiút sem, akiért a mai eszemmel már minden megtennék, csak hogy visszakaphassam.
Röviden leírom neked az én történetem. Tehát megismerkedtem egy fiúval, akivel eleinte nagyon jól alakultak a dolgok. Szerettem őt a magam módján, de nem tudtam neki kimutatni igazán. Meg persze nem is akartam, mert bennem is bennem volt, hogy nem akartam még lekötni magam fiatalon. Ma már tudom, hibáztam akkor. Azt éreztem rajta, hogy ő sokkal komolyabban veszi a kapcsolatunkat, mint én, de nem akartam megbántani azzal, hogy elmondom neki, hogy én tudom, hogy ez úgysem fog sokáig tartani. Nagyon szemét voltam vele! Ma már tudom! Csak az érdekelt, mit kapok, az nem, hogy én mit adok! Akkor persze még ez sem tudatosult bennem. Vagy ha mégis, hát nem érdekelt. Szórakozni akartam, élni, és kipróbálni sok mindent. Meg is tettem.
Elhagytam hát ezt a fiút, pedig ő szeretett engem, én tudtam ezt jól. :( Rettentően megbántottam őt akkor.
Később összejöttem más pasikkal, egyikkel a másik után, és "élveztem" az életet. Akkor úgy éreztem, ez kell nekem. Egyik kapcsolatba sem mentem bele érzelmileg, csak az érdekelt, hogy megkapjam, amire vágyom. Hát megkaptam.
Egy idő után azon vettem észre magam, hogy már ha akarnék sem tudnék beleszeretni egy pasiba sem. Egyszerűen nem ment. Vagy ha úgy is éreztem, hogy szeretem, hamar kiderült, hogy mégsem. Valahogy kiveszett belőlem minden érzelem. Testileg nagyon jól éreztem magam ebben az időben, annyi pasim volt, amennyit akartam. De az érzelmek hiányoztak. Eleinte ezt sem fogtam fel igazán, vagy legalábbis nem aggasztott. De mikor úgy igazán rádöbbentem egy olyan fiú után, akit tényleg AKARTAM szeretni, és mégsem ment, akkor nagyon bepánikoltam. Úgy éreztem magam, mint egy zombi, egy élőhalott, aki már csak úgy létezik, minden érzelmi képesség nélkül.
Amikor ezen túlestem, akkor döbbentem rá igazán, hogy mit is veszítettem el akkor, mikor elhagytam azt a fiút, akitől mindig csak jót kaptam. Aki mellett mindig biztonságban, nyugalomban éreztem magam. Akire ha ránéztem, láttam rajta, hogy szeret engem, úgy igazán! Hogy én milyen hülye voltam akkor, hogy eldobtam magamtól őt! Szenvedtem, mint a kivert kutya. Persze sosem mertem megkeresni őt többé. Nem volt képem elé állni. Azok után, amit elkövettem ellene, nem gondoltam, hogy látni akar. Pedig a mai eszemmel már kétkézzel kapaszkodnék bele!!
Ma is kapcsolatban élek, talán mondhatom azt, hogy szeretem is a páromat, de ez sosem lesz már az igazi. A legjobban az fáj, hogy ezt saját magamnak köszönhetem.
Talán ezért hatott meg a történeted, mert kisértetiesen hasonlított az enyémre. Nem tudom veletek mi lett azóta, de ha elfogadsz egy jótanácsot, akkor próbálj meg nem haragudni rá, bármit is követett el ellened! Hidd el, eljön a nap, amikor ő is úgyanúgy meg fogja bánni az egészet, mint ahogy én is megbántam! Az idő majd igazol.
Neki pedig azt üzenném, hogy nagyon jól gondolja meg, hogy kivel mit tesz az életben, és hogy sose legyen túl büszke ahhoz, hogy bocsánatot kérjen, vagy, hogy beismerje, hogy hibázott.
Hát ennyit szerettem volna megosztani veled. Nagyon szimpatikus voltál nekem, és remélem, egy napon megtalálod majd, akit keresel. Én szurkolok neked!
Minden jót!
Eszter"
(A levél feladója egy 28 éves hölgy, és az engedélyével tettem közzé az írását.)
Eredetileg annyit akartam ideírni, hogy
No Comment.
Aztán gondolkoztam, és talán ezúton is azt üzenném minden olyan csajnak, aki csak játszik a pasikkal, hogy jól gondolják át, hogy mit tesznek, mert íme, itt az élő példa, egy testileg és lelkileg kiégett nő, aki igazolja, hogy lehet, hogy jó móka szórakozni másokkal, de mindennek megvan az ára, és bármit teszünk, az előbb-utóbb vissza is köszön valamilyen formában...
Totálisan nem vagyok vallásos, de íme egy idézet, az évszázad egyik legnagyobb filmjéből:
"Isten előbb ítél, mint gondolnád..."
|
