Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/56750
|
Gondolataim 2.
Miért nincs barátnőm?
A fenti kérdésen elég sokat szoktam filózgatni, és egyre inkább körvanalazódik bennem a válasz is. Túl nagyok az elvárásaim. Illetve a mai világhoz képest túl nagyok.
Korántsem arról van szó, hogy válogatós lennék, vagy teljesíthetetlen dolgokat kérnék a lányoktól. Inkább arról, hogy amit én elvárok, és amik szerintem alapdolgok az életben és a párkapcsolatokban, az másoknak nem az. Itt kezdődik a gond.
Számomra természetes, hogy igazat mondok, őszinte vagyok, nem verek át másokat, betartom a szavam, és komolyan gondolom azt, amit mondok. Ez a fajta hozzáállás és gondolkodásmód manapság már sajnos ritkaság. Ide jutottunk.
Arról sincs szó, hogy olyan nagyon rossz pasi lennék. Mert ez sem igaz. Persze, vannak nálam jobb pasik is külsőleg, meg persze rosszabbak is. Nem ez a valódi gond. Maximum erre fogják, hiszen mindenki a külső alapján ítél elsőre, csak az a baj, hogy sokan meg is ragadnak ezen a szinten, esélyt sem adva a másiknak, hogy megmutassa, milyen ember is ő. Ez manapság már nem ér sokat.
Külsőleg sem mondhatnám, hogy válogatós vagyok. Munkám során naponta több tucat csajt látok, akiket szó nélkül el tudnék képzelni barátnőmnek. Szóval igazán nem vagyok válogatós. Két kizáró ok van: a kövérség, és ha erős dohányos az illető...
Visszatérve a kérdésre, arra jutottam, hogy valami furcsa oknál fogva a lányok mindig csak utólag okosak. Mert mi is az ábra? Hetente legalább egy, de van, hogy kettő, sőt több megkeresést is kapok olyan 25+ nőktől, akik egyszer már valamit nagyon elrontottak, és most döbbennek rá, hogy nem kellett volna. Fiatalon "kiélték" magukat, hozzámentek egy pasihoz, gyakran meggondolatlanul, mert az olyan "jó buli", és most, elváltan, gyakran egy vagy két gyerekkel elgondolkoznak, hogy hol is rontották el... Ijesztő, de tény: ma a házasságok több, mint 60%-a válással végződik...
Mert ugye, én, jelen állapotomban elég "jó parti"-nak számítok/számítanék ezeknek a nőknek, hiszen van egy lakásom, van normális állásom, valamilyen szintű egzisztenciám, van egy normális életvitelem, amely mentes mindenféle káros szenvedélytől, ráadásul még sosem voltam nős, és nincs gyermekem sem. Nem iszom (még soha életemben nem voltam részeg), nem dohányzom, és nincsennek más, egy kapcsolat hátrányára váló szokásaim sem. Hát persze, hogy ezek a nők valaki olyant látnak bennem, akivel egy elcseszett élet után újrakezdhetnék a dolgokat, immár jóval megfontoltabban, és komolyabban. (Vesd össze a másik tevém naplójában a "Nők és a pasik" és az "Átlaglány" c. írásaimmal...)
Csak van egy apró bibi.
Nekem ilyen nő nem kell.
Nekem nem egy olyan nő kell, aki fiatalon elbaszta az életét (a szó átvitt, és szoros értelmében egyaránt), és csak jóval később jön rá, hogy talán mégsem így kellett volna, talán jobban meg kellett volna gondolni már akkor, hogy mikor, kivel, mit tesz, és mibe megy bele.
Nekem nem egy kiélt nő kell, akinek semmi újat nem tudok már mutatni, hiszen már mindent megcsináltak vele, amit egy nővel meg lehet...
Nekem nem egy olyan nő kell, aki csak akkor ébred rá, hogy mit is jelent egy életben az, hogy valaki szereti, amikor már megtapasztalta ennek az ellenkezőjét is...
Nekem nem ilyen nő kell.
Meg szoktam kérdezni ezektől a csajoktól, hogy mégis miért ment tönkre a kapcsolatuk, mi volt a baj a párjukkal? A legkülönfélébb válaszokat szoktam kapni, azonban mégis van egy jól körülhatárolható okcsoport.
- iszákosság, alkoholizmus
- agresszió, verés
- nem törődik a gyerekkel
- nem törődik magával a nővel
- haverok, kocsma, kurvázás (ennek okairól majd még értekezem egyszer)
- elhidegülés, kommunikációhiány
- egyéb, kategóriába nem sorolható, de néha egészen elképesztő okok...
Amikor azonban megkérdezem az említett hölgyeket, hogy akkor, amikor hozzámentek ezekhez a pasikhoz, hogyan lehetek annyira vakok, hogy ezekre a magatartásokra utaló jelekből semit sem vettek észre, akkor a legtöbbször csak zavart hallgatás következik, meg az, hogy "mert szerettem"... Hmmm... Ennyire fontos a szerelem? Az a rózsaszín köd, ami bizonyítottan elmúlik egy idő után?
Biztos sosem voltál még szerelmes- gondolják most sokan. De igen, voltam, nem is egyszer. Viszont akkor is megpróbáltam mindig úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy észrevegyem a másik hibáit is, ne csak a jó dolgokat. Hiszen nekem egy EMBERREL kell együtt élnem, nem egy érzelemmel. Ha el tudom fogadni a párom, olyannak, amilyen, akkor az az igazi. Persze ebben az is benne van, hogy egy valódi párkapcsolatban mindkét fél idomul is a másikhoz, alkalmazkodik, és ez a lassú közös összecsiszolódás vezet oda, hogy elmondhassák, hogy ők egy pár.
Na persze ezekre egy mai, átlagos kapcsolatban semmi lehetőség sincs, hiszen alig néhány hónapig járnak egymással a fiatalalok, mely idő arra sem elég, hogy az alapdolgait megismerjük a másiknak, nemhogy mélységeiben felmérnénk, hogy milyen is a párunk..
Tehát a fentiekből kiindulva nekem egy olyan lány kell akinek még mindezek ELŐTT van annyi agya, hogy felmérje, hogy ha rosszul választ, akkor ő is ugyanerre a sorsra jut, mint az átlag, és ő is kesereghet majd, hogy miért is nem előbb gondolkodott. Azt a lányt keresem, aki gondolkozni is képes, nem csak él bele a nagyvilágba. Azt a lányt, aki képes valódi érzésekre, van felelősségérzete, és képes hinni egy kölcsönösségen alapuló kapcsolatban. Még mindezek ELŐTT szeretnék elkapni egy lányt, hogy beleesne ezekbe a dolgokba.
Annyira lehetelen elképzelés ez? Annyira elszaladt ez a világ, hogy a valódi érzések semmissé váltak? Annyira furcsa az, hogy ha egy pasinak vannak érzései, hogy ettől meg kell rettenni? Nem értem... tényleg nem.
Ezt az egész persze korántsem jelenti azt, hogy mellettem bezárva kellene élnie ennek a lánynak. Egyáltalán nem. Mellettem is lehet "élni" szórakozni, bulizni, sőt velem együtt is lehet. Persze kinek mit jelent a buli... számomra nem azt, hogy részegre iszom magam, és azt sem tudom, mit csinálok, és hol ébredek majd fel, na meg kivel. Szórakozni, bulizni lehet kultúráltabban is... szerintem.
Talán ezekért a gondolataimért vagyok túl komoly? Talán ettől rettenek meg a lányok, hogy nem tudnak ezeknek a dolgoknak megfelelni?
Talán mind inkább a könnyebb utat választják, és eszükbe sem jut, hogy másképp is lehetne? Nem tudom...
Valószínűleg ezért nincs állandó barátnőm...
|
