Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/56750
|
Bukta
Hogy milyen bukta? Lekváros! :) De lehet túrós is. A lényeg a méretén van, az pedig jó nagy!
Mert ugye én évekig tényleg abban voltam, hogy én csak itt irogatom a hülyeségeimet, időnként, amikor rámjön. Évekkel ezelőtt sokat és rendszeresen írtam ide, pláne, amikor ez az oldal még rendesen működött. Ma már elég ritkán, és keveset írok, azt is leginkább egy személynek címezve, de igazából ezek csak ilyen gondolatkivetítések, a nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek elv alapján. Igazából nem is nagyon érdekel, hogy ki olvassa, pláne, hogy nagyjából talán 3-4 ember van, aki konkrétan tudja, hogy ki is áll a szavak mögött. Illetve egy évtizednyi távlatból talán már annyi sem.
Valamelyik régebbi bejegyzésemben benne is van, hogy elég kis százalékpontban hiszek abban, hogy az a bizonyos valaki olvassa ezeket az írásokat, aki miatt végülis megszületnek. Mert hát ugye miért is tenné: évekkel ezelőtt kizárt az életéből, az utolsó találkozásunkról is leginkább az maradt meg bennem, hogy cinikus, lenéző, és kioktató volt velem szemben.
Az azóta létrejött minimálisnál is minimálisabb kommunikációk során pedig elég egyértelművé tette, hogy ő bizony nem az online térben éli az életét, szinte semmit sem használ, amit egy átlagember 2022-ben, és egyáltalán: nem is érdekli az egész. Én sem.
Igen ám, de én pont az előző bejegyzésemben megemlítettem, hogy milyen érdekes, hogy ennek ellenére (hogy állítása szerint nem is használja ezeket a szolgáltatásokat) rendszeresen, sőt mi több, napi szinten látom online, naptól és időponttól függetlenül, reggel, és este, nappal és éjjel, hétköznap és hétvégén egyaránt. Ez pedig mintha kissé ellentmondásban lenne azzal amit mondott.
Na persze ezen így önmagában nem lepődök meg, hiszen a fél életem erről szól: az emberek mást mondanak, és mást cselekszenek. Ezt pont ki is fejtettem neki nemrég. Meg azt is, hogy pont ettől hányok a legvastagabb sugárban....
Ám a csavar most következik: hirtelen, talán egy-két héttel az előző bejegyzés után elkezdtem nem látni online. És azóta sem, semmikor.
Véletlen? Minden bizonnyal. :)
De inkább mondjuk ki, hogy ez így ebben a formában eléggé lebuktatta azt a tényt, hogy az illető mégiscsak olvassa ezt a naplót, ergo mégiscsak foglalkozik velem, mert ha nem tenné, mégis honnan a fenéből értesült volna arról, amit írtam, és hogyan tudott volna tenni ellene, ha nem is tud az egészről? :)
A véletlenül meg pont most kezdett tényleg nem használni semmit teóriát meg azt hiszem, nyugodtan elfelejthetjük.
Megtörténhet.
De a lottó ötös esélyesebb.
Szóval kedves Dia, én tényleg nem gondoltam volna, hogy 30 éves fejjel még itt fogsz tartani.
Mondjuk az egész hozzámállásodat nem értem, pláne ha tényleg az éveid számához viszonyítjuk, és ahhoz, hogy - elvileg - mostanra már egy felelősségteljes, önálló, felnőtt nőnek kell lenned, aki minden emberi kapcsolatát - beleértve a múltbélieket is - a helyén tudja kezelni, intelligens, felnőtt módon, és nem egy riadt kiskamasz szintjén.
De lehet én tévedtem bazi nagyot, amikor abból, amit anno megismertem belőled, ilyen hosszútávú következtetéseket vontam le.
Nem ez lenne az első eset...
Ez a bejegyzés eredetileg a szülinapod alkalmával készült volna, visszautalva egy régi mondatomra, miszerint leszel te egyszer 22, 26, sőt, 30 éves is - és tessék, itt van. :)
Akkor nem hittél nekem, vagy ha hittél is, az életkorodból adódóan nem sokat érthettél abból, amiket én sokszor és sokféleképpen próbáltam elmagyarázni neked - de hogy most sem hiszel, és maga ez az egész viselkedésmód, teljes rejtély számomra.
Persze én leginkább csak mosolygok ezen az egészen, mint írtam, igazából nincs semmi tétje annak, hogy mi milyen viszonyban vagyunk, hiszen az én életem egész jól működik, teljesen mindegy, hogy a része vagy, vagy sem. Ez az egész huzavona, az ismerlek, vagy nem ismerlek, beszélgetünk, vagy nem beszélgetünk, akarok tudni rólad, vagy nem akarok tudni rólad kérdéskörrel ma már inkább az ultragáz kategóriába tartozik a szememben.
Maga a bejegyzés is csak azért született, hogy ismét rávilágítsak (életemben nagyon-nagyon sokadszor), hogy az elméletem bizony nagyon is igaz, miszerint az emberek egy percig nem gondolják komolyan azokat a dolgokat, amiket mondanak. Lehet szó bármiről, egy barátságról, egy párkapcsolatról, de akár egy házasságról is, de kivetíthetjük az élet szinte bármilyen területére. Ha nem lenne igaz az elmélet, nem lennének válások...
Szóval ennyit szerettem volna így dióhéjban, ha úgy gondolod, lepj meg azzal, hogy ismét láthatóvá teszed az online állapotodat. :) Na nem azért, hogy attól tarts, minden percben rád fogok írni, mert nem fogok. Ez inkább azért volt - mondjuk úgy - fontos (bár igazából nem az), mert így legalább az a tudat megvolt, hogy lássam, legalább életben vagy. Mert ugye volt egy bő évtized, amikor még ennek a tudásának a lehetőségét is elvetted tőlem - szemben azokkal a mondataiddal, amiket itt most nem idéznék be, de szerintem te is tudod, melyikekre gondolok.
Persze mindez akkor lenne igaz, ha azokat valaha is komolyan mondtad volna.
Utóirat
Ja, és igen: azzal is meglephetsz egyszer, hogy tényleg itt talállak a házban, mikor egy nap hazajövök munkából. :) Persze tudom, hogy nagyon lutri lenne, mert nem tudhatod, mikor dolgozom, és ha pont rosszkor jönnél, lehet, hogy egy fél napot állnod kellene a ház előtt, de biztosíthatlak, hogy megérné várni. Meg arról is biztosíthatlak, hogy a tesóm is beengedne, (bár ő fent lakik, de van kulcsa ide is), ha elmondanád neki, hogy ki vagy, és mit akarsz. Emlékszik rád. :)
Persze ezek csak ilyen agymenések.
Tudom, hogy az, hogy kinevezzenek engem az MTA rendes tagjának, esélyesebb. :))
Ja, és ugye a legfontosabb: Boldog Születésnapot!
|
