Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/56750
|
Csak!?
Ismét egy pár gondolat.
Többször is megkaptam már több embertől, hogy a munkám miatt előítéletesek velem szemben. Hiszen én "csak" egy alkalmazott vagyok. (azért sem írom le, hogy micsoda, aki ismer, az tudja, aki meg nem, annak tökmindegy). És ez a munka, amit én végzek, nem örvend túl nagy társadalmi elismerésnek... Mondhatnám, hogy nagyon sokan lenéznek. De adódik a kérdés: kit érdekel a társadalom!?
Nem, valóban nincs diplomám, és valószínűleg nem is lesz. Nem, valóban nem vagyok agyoniskolázott, de ha valaki beszélgetni kezd velem, nem hinném, hogy néhány speciális területen kívül bármilyen témában szégyenben maradnék.
És egyébként is: miért kellene rosszul éreznem magam? De most komolyan.
Lássuk csak...
- állami cégnél dolgozom, bejelentett, törvényes keretek között;
- hacsak nem követek el valami oltári nagy hülyeséget (és nem követek el), nem fogják azt mondani, hogy holnap már ne gyere. Míg ugye tudjuk, hogy a maszek világban ez bármikor megtörténhet, és ezt a munkaadók ki is használják. Van a helyedre 100 másik jelentkező. Míg ha engem ki is rúgnának, akkor is minimum fél év, mire pótolni lehet. Egy ilyen munkakörben dolgozó emberkét nem lehet leakasztani a szögről, és nem úgy van, hogy bejön valaki az utcáról, mint egy árufeltöltőnél... Meggondolandó tehát, hogy csak úgy elküldenek;
- szakszervezeti tag vagyok, ez is nyújt egyfajta védettséget. Egy maszeknál ilyesmiről álmodni sem nagyon lehet.
- a fizetésem nem veri ugyan az eget, de a mai magyar átlagdolgozóénál jobb. Megkockáztatom, hogy még néhány diplomásénál is, aki ugyan felsőfokú végzettséggel rendelkezik, de nem abban dolgozik. Ugyebár nem csak vicc, hanem valóság, hogy sok ember közgazdász, meg mittudomén milyen diplomával egy mekiben dolgozik...;
- vegyük hozzá az előző ponthoz, hogy én egy hónapban átlagosan 13 napot dolgozom. Vesd össze azzal, hogy mások három műszakban, délelőtt, délután, éjjel dolgoznak, havi 20-21 napot, az én fizetésemnek a kb. 80%-áért;
- a munkám sem fizikailag, sem szellemileg nem kifejezetten megterhelő. Ingben, nyakkendőben dolgozom. Munkavégzés közben agyilag sokszor nagyon messze járok, gondolkodom, a legjobb dolgok mindig ott jutnak eszembe. Tehát nem köt le túlságosan a munka. Szoktam mondogatni, hogy én nem is dolgozni megyek igazából, hanem bohóckodni;
- nem vagyok bezárva egy gyárba, vagy egy irodába. Folyamatosan kint vagyok, mozgok. Ez persze télen nem a legkellemesebb, de még mindig jobb, mint havat lapátolni;
- a fizetésemen túl minden évben kapok egyéb juttatásokat, elég jelentős összegben. Ilyesmiről egy maszeknál megintcsak szó sincs, az emberek örülnek, ha azt megkapják, ami jár;
- a munkáltatóm, éppen a nagy létszám, és nem mellékesen a szakszervezett miatt, elég komolyan betartja a munka törvénykönyvét, sőt, a kollektív szerződés még több előnyt is kisajtol belőle, mint ami alapból benne van. Ez sem egy utolsó szempont. Ismétcsak azt kell, hogy mondjam, hogy egy maszek még azt sem tartja be, amit alapból biztosítani kéne.
- a maszek világban ugye ne nagyon legyél beteg sem, mert lehet, hogy már nem kell visszamenned.... Én betegség esetén normális táppénzt kapok, és az évi két hét alapból járó betegszabadságot ki is használom, lelkiismeretfurdalás nélkül;
- viszonylag sok szabadidőm van, amibe teljes hétköznapok is beleesnek, így ha bármilyen intéznivalóm van, sosem kell emiatt szabadságot kivennem. Inkább minden évben az a gond, hogy épp emiatt, mert nincs szükségem szabadságra, alig tudják még azt is kiadni, ami törvényesen jár. Úgy küldenek el minden hónapban pár napra, hogy fogyjon. Ha nagyon akarom, 2-3 hetet is kivehetnék egyben;
- mivel a cég központjához képest "vidéken" lakom, a munkábajárás költségét a munkáltatóm 86%-ban megtériti, ahogy azt a törvény előírja. Egy maszeknál ez megintcsak nem sűrűn fordul elő, hallani sem akarnak erről, inkább fel sem vesznek vidékit;
- végül, de nem utolsósorban azon kevés emberek közé tartozom, akik elmondhatják, hogy szeretik a munkájukat, szeretik azt, amit csinálnak. Én nem úgy megyek munkába, hogy "jajj, már megint ODA kell mennem, de utálom, és fúúúúúj....". Nem mondom, hogy ugrálok örömömben, ha menni kell, de mivel van összehasonlítási alapom, mert dolgoztam én ennél sokkal rosszabb helyeken is, elvagyok ezzel, és próbálom jólérezni magam.
- tény, hogy a munka - mivel emberekkel foglalkozom - sok stresszel jár, de ezzel meg úgy vagyok, hogy az első két-három évben még érdekelt, és bosszantott, ma már azonban inkább csak mosolygok azon, hogy az emberek mennyire sügérek...
- ja... és 10 éve ugyanott dolgozom. Ez idő alatt építettem magamnak egy lakást, berendeztem, és folyamatosan fejlesztem, ezenkívül hobbijaim is vannak, amikre szintén fordítok anyagi forrást...
Tehát akkor mindent összevetve miért is kellene azt gondolnom, hogy másoknak van joguk lenézni engem?
Csak azért, mert nincs diplomám? Hát sorry... nem vagyok benne biztos, hogy ez a legfontosabb az életben.
Szóval ennyit erről, hogy én "csak" egy alkalmazott vagyok...
|
