Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/56750
|
Az elmúlt év
Megint eltelt egy év. Az előző szilveszteri bejegyzéshez képest megint sok minden történt. Ismét elmondhatom, hogy megéri visszanézni, hogy mit is tettem ebben az évben, honnan indultam, és hová jutottam el.
Év elején elkezdtem valamit. Közdöttem valamiért, amit szerettem volna. El is értem. Ismét bebizonyosodott, hogy jól tudok érvelni, és hatással tudok lenni az emberekre. Más kérdés, hogy ez nem mindig tart sokáig. Néha van úgy, hogy egy darabig úgy néz ki, hogy valami tartós lesz, de aztán idővel kiderül, hogy mégsem az.
Ez most sem volt másképp.
Valakivel ismét megpróbáltam jót tenni. Segíteni az életét, és támogatni sokmindenben, holott tulajdonképpen egyáltalán nem érdemelte volna meg. De hát én már csak ilyen vagyok. Akkor is próbálok jó maradni, amikor már semmi értelme sincs. Azt gondoltam, az illető értékelni fogja mindazt, amit teszek. Nem így lett. Vagy nem teljesen így.
Kicsit sajnálom a dolgot, de nem azért, mert így lett, hanem azért, mert megint úgy jön ki, hogy én vagyok az, aki a rossz. Én vagyok a követelőző, az akaratos, az elviselhetetlen.... holott én csak alapdolgokat várnék el. Amit normális esetben mindenkitől elvárnék.
De sok embertől még az alapdolgok sem elvárhatók.
Talán ez ennek az évnek az egyik fő tanulsága.
Volt az évnek egy sokkal kellemesebb oldala is. Az "Angyal" jelenléte, a tudat, hogy ő van, megédesítette a hétköznapokat is. A rengeteg csalódás után, ami ért már az életben, nem gondoltam volna, hogy épp tőle fogom majd mindazt megkapni, amit évek hosszú sora alatt senkitől sem kaptam meg igazán. Hogy ő lesz az, aki miatt újra kicsit szebb színben látom a dolgokat, és hogy ő lesz az, aki talán egy kicsit értékeli mindazt, ami én vagyok.
Pedig így lett.
És hogy miért olyan különleges ő az életemben? Épp azért, mert sok mindenben épp olyan, mint én. Más. Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy különc. Sosem gondoltam volna, hogy valakiben ennyire megtalálom a saját gondolataim kivetítését. Eddig sokáig azt gondoltam, hogy télleg én vagyok a hülye és én állok fejen, nem a világ. De ezzel bebizonyosodott, hogy ez talán nem is annyira biztos....
Persze a világ nem lenne olyan, amilyen, ha valami negatív ne lenne még a pozitívban is. Lehet egy kapcsolat akármilyen jó, megtalálhatják a felek egymást úgy igazán bármennyire, de mindez mit sem ér, ha ez a kapcsolat nem fér bele az átlagemberek "A normális" -nak kikiáltott kategóriájába...
Valaki elmondhatná már nekem, hogy mi a "normális"! Szeretném tudni. De komolyan.
Persze tanultam is ismét. Lehet az ember bármennyi idős, mindig tud fejlődni. Idén elsősorban azt, hogy felelősségel tartozunk azért, amit megszelidítettünk..... Bár a könyvet utálom, amiben ez benne van, de ez a mondat mégiscsak igaz valahol...
Az előző évet nem kívánnám vissza újra. De ezt a mostanit bármikor előről kezdeném. Jó volt.
És ezt Neki köszönhetem.
|
