Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/56750
|
2026-05-05
Május 5
Még mindig úgy tartom nyilván ezt a napot, mint azt a napot, amikor bizonyos értelemben teljesen megváltozott az életem. Sok éves, sőt, évtizedes keresés ért véget akkor, és úgy éreztem, hazaérkeztem.
Az már egy másik kérdés, hogy ebből igazából semmi sem lett a valóságban, de az érzést akkor sem veheti el tőlem senki. Én akkor azt ott megéltem, mindegy, hogy mi lett a vége az egésznek.
Nem először írom le, hogy sosem fogom elfelejteni azt a napot, pláne a délutánt, amikor már átléptük az igazából az első pillanatban sem nagyon létező falat, és teljesen természetes volt, hogy nekemdőltél háttal, és ezáltal a karjaimban tarthattalak, simogathattalak. Varázslatos érzés volt, pláne, hogy addig ugye legfeljebb pár fotón láttalak...
De ez sok évvel ezelőtt volt. Kimondani is sok, hogy mennyire.
Ma már lehet meg se ismernélek.
Az utolsó emlékem rólad, hogy 2010 szeptember 11-én beleveszel az utca forgatagába, miután elváltunk, és én még nézek utánad...
16 év.
Egészen döbbenetes.
Az élet és az életem azóta jócskán megváltozott. A körülményeim, a lehetőségeim, életem szereplői, a lányok, akik jöttek-mentek az évek alatt, de valami mégsem változott. Az, ahogy gondolkodom. Ma is ugyanazokra a dolgokra mondok nemet, mint akkor, és ugyanazokra a dolgokra igent, mint akkor. Nem változott az ízlésem, az elvárásaim, az adott szó iránti tiszteletem, a komolyságom és lazaságom keveréke sem.
Változtak a mindennapi körülményeim. Akkor, 2 évvel az építkezés kezdete után még valójában sehol sem tartottam, a mai szemmel nézve mondhatjuk, hogy nagyon kezdetleges körülmények között éltem, az akkori berendezés, a lakás felszereltsége, az árnyéka a mostaninak. Mondjuk rengeteg munka és pénz is van abban, hogy ma ott tartok, ahol, az is igaz...
Változtak az anyagi körülményeim. Emlékszem, akkoriban még az is problémát jelentett, ha 1 napnál többet akartam veled tölteni, probléma volt a szállás kifizetése, a kaja megoldása. Mindenféle trükköket vettettem be, hogy mindent a lehető legolcsóbban ússzak meg, üdülési csekk, vállalati szálló, ingyen utazás, nem is tudom, mik voltak még...
Ma több millióm van állampapírban, lekötött betétekben, amerikai, kanadai és európai céges részvényekben, ETF-ekben, készpénzben...
Pedig nem lettem okosabb (na jó egy kicsit) vagy nem nyertem a lottón.
Csak ebben is követtem azt, amit mindig is csináltam életem során: ha valamihez nem értettem, vagy nem tudtam, hogy mit hogyan kell, akkor elmentem a könyvtárba, kiolvastam a témához kapcsolódó szakirodalmat, majd a megszerzett tudást alkalmazva belevágtam abba, ami érdekelt. Így volt ez az akvarisztikával, az építkezéssel, a fotózással, a medenceüzemeltetéssel, és minden mással is.
Persze az alapkérdés az, hogy boldogabb lettem attól, hogy jobban állok? Nem. Igazából nem. Talán csak egy picit nyugodtabb. De ez minden. Ettől még ugyanúgy egy üres lakásba jövök haza, és ugyanúgy a macskámmal van a legbensőségesebb kapcsolatom. Az, amire leginkább vágytam egész életemben, egy stabil, és harmonikus párkapcsolat, nem adatott meg nekem. Pedig tudom, hogy létezik, életem első pár évtizedében tapasztalt rengeteg negatív példával szemben ma már ismerek az ismeretsségi körömben pozitív példákat is, és egyrészt borzasztóan irigylem őket, másrészt borzasztóan örülök neki, hogy nekik sikerült.
Egy következő életben talán nekem is sikerül majd.
Az életemhez kapcsolódó egyik fontos kérdésben - amiről te is pontosan tudsz, hiszen neked ajánlottam fel először - is történt pici előrelépés, hiszen találtam egy következő alanyt, akinek hosszú időn át való töprengés után egy hosszú, és érdekes személyes beszélgetésben mondtam el a tervemet. Mondanom sem kell, hogy az ő első reakciója is a meglepetés és az értetlenség (miért pont én!?) volt, de úgy gondolom, hogy pár további beszélgetés után meg fogja érteni az okokat, a motivációmat, és az érzelmi töltetet, ami az egész mögött áll. Meglátjuk. Szerencsére mondhatom, hogy van még idő...
Az én életemnek úgyis az egyik alappillére a várakozás.
|
