Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

zsófi naplója


Tonhalas mogyikrém [179762 AL], gazdája zsófi
appreciation | ponthatár

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/179762
appreciation | ponthatár

Este lesznek csak meg a ponthatárok, de ha egyszer vissza akarom olvasni, akkor legyen már benne a címben:D
update: a 402 pontos határt 63 ponttal múltam felül:D

Olyan ritkán értékeljük a másikat... mármint... igen, most Csabiról van szó:D I don't want to take him for granted, de valahogy mégis megszoktam előbb-utóbb, hogy van nekem és szeret és törődik velem. Pedig hányan vannak, akiknek ez soha nem adatik meg... és nem arról beszélek, hogy szeretsz-e valakit... vagy hogy téged szeret-e valaki... ez oda-vissza megy, úgy az igazi, és leírhatatlan érzés. Reggel felébredek, facebookon vár egy üzenet, hogy hogy vagyok, hogy aludtam, majd írjak. Válaszolok viberen, beszélünk ott, aztán mindketten elfoglaljuk magunkat, és mikor Csabi hazaér, beszélünk végre. Annyira jó érzés... és olyan aranyos volt, mikor mondta, hogy kisfiúként is úgy képzelte, hogy majd levelezik egy lánnyal, "és abból lesz sznyerelem":) És így is történt. Egyszer regisztráltam egy penfriend oldalra, mert gondoltam, hogy nyelvvizsga előtt jó lenne még gyakorolni valakivel. Először egy srác írt Srí Lankáról, de annyira nem tudott angolul, hogy végül abba is maradt ez a dolog. Aztán 2010 decemberének végén jött egy másik mail, hogy milyen szimpatikus a bemutatkozásom és milyen kevés magyart találni ezen az oldalon... egy olyan fiú írta, aki amerikai focizik, gitározik, és szeret fotózni... és szeretne beszélgetni velem. Nem vagyok az internetes ismerkedés híve, de úgy voltam vele, hogy basszus, ilyen jó helyesírású embert talán nem is ismerek, a fogalmazás, a levél összeszedettsége pedig szintén meglepő volt. Ettől még lehetett volna perverz állat, de nem így van:D Elkezdtünk beszélni... már a legelső "élő" (facebook, és akkor még msn) beszélgetésből kiderült, hogy ő bizony egy különleges fiú, és most már tudom, hogy ő is így gondolkozott rólam (persze én lány vagyok:P). Emlékszem, egy ideig minden egyes nap meghallgattuk együtt az Amaranth című dalt a Nightwishtől... múltkor pedig arról beszélgettünk, hogy hogy féltünk mindketten, hogy ha a másik ilyen különleges belül, akkor talán kívül... nem annyira. Oké, nyominak gondoltuk egymást:D De az első webkamerás beszélgetésnél ez is megváltozott. Akkor már tudtam, hogy ő kell:) Rövid időn belül váltottunk pár kézzel írt levelet is (minden héten legalább egyszer olvasom őket), és néhány hét múlva ő írta először, hogy "szeretlek", miután meghallgattuk a Bonnie és Clyde című dalt a Kerozintól (a mai napig sírni tudok ettől, akkor nagyon illett hozzánk). Visszaírtam, hogy "szeretlek", erre ő egy párnába fúrta a fejét, én meg elkezdtem sírni. A szüleink nem engedik, hogy találkozzunk, és csak 2013 szeptemberében megyek fel tanulni, ha minden jól megy. Igen, közben mindkettőnknek voltak mások, de tudtuk, hogy úgyis együtt leszünk... végül 2011. november 30-án találkoztunk az Arénában, mert anyáékkal mentünk fel valamiért, és másfél-két órát együtt lehettünk. Az első dolog, amit köszönés után mondtam neki, az volt, hogy "milyen kicsi vagy"... pedig 192 centi és elég izmos, nem is tudom, miért mondtam:D Kimentünk a teraszra, ő beszélt (én nem mertem még jó darabig...), levettem a sapkáját, a hasára tettem a jéghideg kezem, átölelt hátulról...:) Utána nehéz időszak jött, de 2012 márciusától hivatalosan is egy pár vagyunk, sokszor találkozunk, voltunk együtt nyaralni, "telelni", edzettünk együtt, bicikliztünk, aquaparkoztunk... és tudom, hogy soha nem lesz vége... ilyet még sosem éreztem:)
Cica, ha ezt olvasod... nagyon nagyon nagyon szeretlek és nagyon köszönöm, hogy vagy nekem... nálad jobbat sosem találhattam volna. Mindent köszönök... főleg, hogy elviselsz, mert rendesen bepótoltam a nem beszélős találkozásokat:P Sznyeret, SZNYEREEEET:)



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat