Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

zsófi naplója


Tonhalas mogyikrém [179762 AL], gazdája zsófi
2015

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/179762
2015

Tegnap megkaptam az utolsó jegyet, úgyhogy vége ennek a vizsgaidőszaknak is. Így visszagondolva nem tudom, hogy hogy maradtam életben:D Napokig hányingerem volt, egy csomót sírtam, néha alig ettem... de vége. Talán még ösztöndíjat is kapok. Most meg nézem, hogy hányan mennek UV-re... de gonosz vagyok...:D

December 6-án hajnalban meghalt dédi. Persze, már lehetett rá számítani, csak az ilyet senki sem fogja fel. Hiába volt hosszú évek óta beteg, hiába nem tudta már ellátni magát 7 éve, hiába rosszabbodott az állapota, mindig reméltük, hogy jobban lesz. Aztán egyik reggel hívott apa. Kérdeztem, hogy "halihó, mi a helyzet?", és mikor ezt megkérdeztem, rögtön tudtam, hogy mit fog mondani... apa mondta el azt is, hogy Eszti dédi meghalt. Akkor sem és most sem tudtam mit reagálni. Megkérdeztem, hogy mikor, meg hogy hogy történt, és utána apa kezdett el másról beszélni. Aztán miután letettük a telefont, elkezdtem bőgni. Nagyon szerencsés vagyok, amiért 3 nagyszülőmet ismerhetem, és 6 dédimről is vannak emlékeim, még arról is, aki 1998-ban halt meg. Most harci dédi az egyetlen, karácsony körül ő is rosszabbul lett...
Dédi 92 éves volt, és ezt betegen érte meg. Kinek fogok most túró rudit meg krémtúrót venni...
A temetés gyönyörű volt, az urna pedig igazi "dédis", szép, fehér, szalaggal átkötött. Nekem a vers is tetszett, a beszéd is, és nagyon nagyon nagyon sokan eljöttek. Igaz, nem dédi ismerősei, hiszen legtöbbjük már meghalt, de mamáék és apáék barátai ott voltak. Nagyon szép idő volt... remélem, hogy most már Sándor papa kezét fogja és elmeséli neki, az anyukájának és a testvérének, hogy mi történt vele, mióta ők már nincsenek.

És hogy vidáman zárjam le... Csabitól egy kiscicát kaptam ajándékba:) Régóta mondom, hogy szeretnék (egy bármekkora testű kutyának sajnos nem lenne elég mozgástere), és hogy csak a menhely jöhet szóba. Aztán egyik nap mondta, hogy oké, akkor holnap megyünk:D Nagyon izgultam és nagyon örültem. Mióta sokat látom a szülei cicáit, teljesen megváltozott róluk a véleményem (mármint a macskákról). Persze, semmiképp sem olyanok, mint a kutyák, de tudnak nagyon aranyosak, kedvesek és okosak lenni. Csabi mutatott egy cicát, akiről úgy gondolta, hogy biztos tetszene nekem, de mondta, hogy nyugodtan válasszak másikat, ha szeretnék. Nem akartam másikat. Egy pici, nagyon nagyon szomorú szemű cica volt a képen. Mikor elmentünk érte és megfoghattam azt a pici, meleg kiscicát... tudtam, hogy nem csak nekem jó ajándék:) Meglepő, de a menhely teljesen kulturált volt. Igen, a kutyák ugattak, mert egész nap ott viszik el előttük a többi kutyát, járkálnak az emberek stb, de abszolút nem voltak soványak, koszosak. Tehát a cicára visszatérve... mikor megláttam a képen, már akkor is a Samu nevet választottam, mert pont olyan bánatos feje volt, mint Csavardi Samunak. Az első néhány nap után eltűnt a szomorúság, és egy kíváncsi, játékos, bújós, enni imádó cicát kaptunk. Tud őrült lenni, és akkor semmi sem lehet vele kezdeni... de mikor tanulok, sorozatot nézünk, vagy akár éjszaka, mindig odabújik, elkezd dorombolni és bocizik (a fejét a fejemhez dörgöli) :) Remélem, hogy nem csak a kaját adó kezeket látja bennünk:D



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat