Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/195386
|
Sálláláá
Sziasztok!
Egész hétvégén nem voltak itthon anyuék, Danival ketten voltunk, wháháháá... És ez egy nagyon jó hétvége volt. Kezdve a péntek délelőttel, ami annyira halálosan UNALMAS volt, hogy azt hiszem a 3. infó órán aludtam be csak. De aztán ugyebár még volt két infó óra, azt valahogy végig szenvedtük. Mélyen belül személyes sértésnek vettem, hogy Anita meg a Betti mennek a Kittihez, és partiznek egész délután meg este, én meg üljek otthon tök egyedül, tehát döntöttem. Szóltam a Krisztinek, hogy jöjjön át hozzánk délután, aztán meg jött a Zsani is. Egy ideig itt voltunk nálunk, aztán kikisértük a Krisztit az állomásra. A java még csak most következett: Zsanival mentünk a jó öreg Tessedik Suliba. Pont mikor odaértünk mondták be,h ogy a nagyok húzhatnak a picsába, de mi kemény gyerekek vagyunk, szal maradtunk. Beszélgettünk a Jónással is. Aztán meg Juciékkal (Jucival, Szabinával meg a Henivel). Meg, úgy az egész tök poén volt, hiányoznak azok az emberek, hiányzik a régi suli. Mivel a Zsani halálra unta magát, elhúztunk olyan 8kor. Elmentünk még egy kicsit sétálni, aztán visszamentünk hozzánk, az udvaron a Kör-t énekeltük, bementünk, ettünk, meg minden, aztán a Zsanie hazahúzott. Én meg már annyira ki voltam ütve a hosszú és fárasztó nap miatt, hogy a Danival elkezdtünk 10kor horrorfilmet nézni. Végülis, most először voltunk egyedül, anyuék nélkül éjszakára, miért ne nézzünk horrorfilmet? Megnéztük, féltünk, aludtunk. Kurvajó nap volt.
Aztán a tegnap. Reggel megkérdeztem a Danit, hogy áthívhatom-e Anitáékat. Azt mondta, hogy nem, szal áthívtak őket, de csak egy rövid időre, amíg megnézzük a filmet. Aztán, mivel Anitának meg Zsaninak órára kellett mennie, Bettivel elkisértük őket. Tök jellemző, hogy pont akkor kezdett el esni az eső, amikor elindultunk. CSórtam két esernyőt, szal csak kicsit áztunk el. Még. Aztán visszajöttünk, és írtunk sztorit, meg hülyültünk. Betti hazament, Nitáék meg visszajöttek. Tök jellkemző, 5 perce ment el a Betti, hogy Zsani hívott Anita telójáról, hog yjönnek vissza, mert van fél órájuk a templomig. Aztán megint elkezdett esni az eső. Jellemző. Az alatt a fél óra alatt megszárítottam a Zsani haját, meg csokipapírból szivecskét hajtogattunk, szal minden tök normális volt. És végre elmentek. Kezdődhetett az unatkozás.
Nem mintha annyira unatkoztam volna, de hát annyira uantkoztam. Elmentem aludni. Kb hat óra lehetett, de hát kit zavart? Aludtam nyolcig. Utána meg elkezdtem olvasni a HP3ból a kedvenc részem. Tök jellemző. Beszéltem anyuékkal is, nem mondtak semmi érdekeset. Aztán kérdezi a Dani h akarok-e csézni. Mondom, persze. Mert miért ne? Szal cséztünk. Végülis még csak 11 óra volt, mikor abbahagytuk. Csak három órát cséztünk, nem is olyan sok. Este még ettünk egy kis gyümölcslevest - nem vagyunk normálisak, hogy éjjel 11 órákor amúgy is kurvára fázunk, és még kurvára hideg gyümölcselevest "ebédelünk" - aztán lefeküdtünk aludni. Reggel 9kor keltem. Azóta nem csináltam semmit.
Nem sokára jönnek anyuék, jeaaah. Nem mintha annyira hiányoznának, de hát a mosogatás nem az erősségem. Egyébként elkezdtem olvasni a Gergőt. Első fejezet elolvasva, jeah. Az a baj csak vele, hogy most semmihez nincs kedvem. Szó szerint semmihez. Még a Harry Potter is cska nehezen tudtam olvasni délelőtt, most meg kitalálom, hogy Gergőt fogok olvasni. Na mind1, majdcska lesz valahogy. Valahogy biztos. Óhát, megint nem írtam túl sokat, de ez van, ezt kells zeretni ilyen a... mi is? Jha, igen az élet.
Jobban ismersz bárkinél,
De úgy érzem, te sem értenél,
Miért fáj úgy, hogyha másokról mesélsz nekem.
Ha jobban akarom, hogy itt maradj,
Vagy attól menekülök távolabb,
Az érzés felkavar.
Néha fenn, néha lenn,
Az élet hullámzik velem.
Mindig így lesz, míg a Föld körbejár.
Van, hogy édes, van, hogy fáj,
Fő, hogy semmit sose bánj.
Néha attól szép, hogy minden fejre áll.
Ilyen az élet...
Érzem, rossz lett várni rád,
Hogy több lettél, mint egy jó barát.
Eltűnnék, te is érezd mennyit ér az egész.
Átfűt, átjár, és belül úgy ég,
Ha itt vagy, elfog ez a szédülés,
Ugye számít, neked is számít?
(Néha fenn, néha lenn.)
Néha fenn, néha lenn,
Az élet hullámzik velem.
Mindig így lesz, míg a Föld körbejár.
Van, hogy édes, van, hogy fáj,
Fő, hogy semmit sose bánj.
Néha attól szép, hogy minden fejre áll.
Ilyen az élet...
Van, hogy édes, van, hogy fáj,
Fő, hogy semmit sose bánj.
Néha attól szép, hogy minden fejre áll.
Ha tévedés,
Ha másra vársz,
Én úgy sem érzek mást.
De az ébredést, az álmodást
Nem együtt éljük át.
De hogyha éreznéd,
Kapj el, ha elfutnék.
Ha szerelem,
Gyere velem
És nem kell más.
Néha fenn, néha lenn,
Az élet hullámzik velem.
Mindig így lesz, míg a Föld körbejár.
Van, hogy édes, van, hogy fáj,
Fő, hogy semmit sose bánj.
Néha attól szép, hogy minden fejre áll.
Néha fenn, néha lenn,
Az élet hullámzik velem.
Mindig így lesz, míg a Föld körbejár.
Van, hogy édes, van, hogy fáj,
Fő, hogy semmit sose bánj.
Néha attól szép, hogy minden fejre áll.
Ilyen az élet...
Bogcsi voltam.
|
