Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47248
|
2007-02-10
Ülök itt és várok, hogy Kari hívjon vagy SMS-t küldjön, vagy valami akármi jelet arról, hogy igen, neki is nagyon rossz volt tegnap, ő is teljesen padlón van érzelmileg és ő is nagyon félti a kapcsolatunkat. De nem ír, és hiába várok, és nem tudok mit kezdeni magammal, és a rengeteg tennivalóm mind lényegtelen, és nézem a halakat, amiket imádok, Karit nevezem mindig halnak, mindig ő jut eszembe róluk, együtt rendeztük be az akváriumot, a halak egészen olyanok, mint ő. Pedig tegnap nekem lett elegem belőle, én küldtem el, én fordultam el tőle, és azzal a szándékkal mentem fel MSN-re, hogy ha feljön, én letiltom, és ma is azt mondtam neki délután, hogy elegem van a bénaságából, a határozatlanságából, a birkaságából, és ő mondta, hogy ma felmegy Tatára bulizni randi helyett és én nagyon meglepődtem és nagyon szomorú és mérges lettem, de ő lemondta volna miattam mert látta ezt, de akkor már nem akartam látni őt. Morcos voltam és elutasító, és attól kezdve folyamatosan várom, hogy újra keressen, hogy elmondja, hogy ő azért nagyon szeret, szeretne látni és megbeszélni mindezt velem. De nem hív. Nem vesz tudomást rólam.
És tudom, hogy én vagyok a köcsög, és csakis az én hibám (najó, kicsit az övé is mert birkaként követi az utasításaimat), és amit csináltam vele az igazán taplóság volt, és azzal szembesültem, hogy nem tudom elmondani őszintén, hogy mi a baj, pedig ez nekem mindig nagyon könnyen ment és mindent tisztázott! És egy mukkot nem tudtam kinyögni, csak szenvedtem és nem tudtam, mit mondjak neki, mert nem tudtam, hogy mit érzek! De most gondolkodás nélkül felpattannék a vonatra és felmennék Tatára, hogy a nyakába vessem magam és bocsánatot kérjek tőle! De még csak írni sem tudok neki! Ezért csak ücsörgök itt és próbálok valahogy könnyíteni a lelkemen.
Azt hiszem, most nem az a dolgom, hogy nélküle éljek.
|
