Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47248
|
Vava...
Barely cold, az.
Édes drága Vavám...
Tudom, hogy szinte a (majdnem azt mondtam, hogy kutya) sem olvassa ezt a blogot, most meg legszívesebben mindenhova kiírnám, de mivel ez a fő önkifejezőm a neten, hát ide is:
1998 óta a kutyánk. Hozzánőtt a házhoz... mióta itt lakunk és megszületett a húgunk, azóta megvan. Annyi emlék... annyi minden! Az első kutya, akihez úgy kötődtem, mint egy testvérhez. A többi már ilyen volt aki utána jött de ők elhullottak, ő maradt... a legintelligensebb, legszebb arcú nő, akit életemben láttam... 3 alom kölyköt adott nekünk. Úgy tudott nézni, hogy beszélt. A többi kutyát is szerettem, de ő volt A kutya. Egy olyan helyen volt az életemben, ahol csak ő lehetett. Nem barát... nem háziállat... sem alattam, sem fölöttem, sem egyenrangúan... ő a kutyám volt, valaki olyasvalaki, aki kellett mindig is, hogy legyen, mert nélküle hiányérzetem van, de meg nem mondanám, hogy mi igazából... nem tudom. Csak azt, hogy most nagyon üres a világ. Valami... pótolhatatlan tűnt el most bennem. Annyi emlék... az első tapasztalatok, hogy milyen kutyát tartani... ha bajom volt, látta rajtam, én meg láttam rajta ha mosolygott, ha szemrehányást tett... ő tudta a legtöbbet a házról, a családról, ebben biztos vagyok.
Tüdődaganat. Megtelt vízzel. Sérve volt.
Bevitték anyáék az állatorvoshoz, röntgenre. Az orvos elment a röntgent bekapcsolni, Vava pedig összeesett. Kb. még 1 percig élt. Egyszerűen elaludt, ott, a kórteremben. Csilla, a nagynéném végig simogatta. Szebben nem is hallhatott volna meg. Nem szenvedett.
Én voltam a legszorosabb kapcsolatban vele! Szinte minden este kimentem és megsimogattam. Mások igazából nem foglalkoztak a kutyákkal.
Istenem...
Akkor most álljon itt az Under Your Tree a Sonata Arcticától, amit hasonló ihletésre írt Tony, és nagyon, nagyon illik a mostani eseményekhez. Vavát is egy fa alá temettük.
Under Your Tree
The leaves they fall
upon the day that makes a memory
those pleading eyes,
echoing, silently in me
the final nights
I guard her sleep, I can do without
the fear's down deep
There's nothing good in this morning...
Oh, and I know...
invested feelings in the one I would outlast
My little friend is getting tired, fading fast...
Did not want to see the signs of the dimming flame
I thought we had more time
No, I don't want to let you go
Tonight I fear I'll say goodbye to my little friend
Don't want to let you go...
the warmest heart I've found
I lower into the ground
my tears, forever with you
resting under your tree
you have always liked this place
it now belongs to you...
I need to set you free
and go on alone
one day in my feeble timeline
You gave me your heart and stole mine
tomorrows came too fast for me
to hear your slow, silent goodbye...
the kindest heart I've found
I lowered into the ground
your smile kept me alive
back when the skies were still
you always liked this place
now sleep under the tree
I planted here the day
when you were born
I should've been ready, seen the nearing end
my little old friend, a child.
That day I had to say goodbye and turn the bend
but I'll never let go
|
