Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47248
|
belülről rohadó húsdarab
Hmm írjak még ódát Rovácskáról?=)
Kicsit dipólus napjaim vannak: suliban csak hálni jár belém a lélek, sz*rok bele az egészbe, főleg az osztályom közösségébe, aztán elmegyek Rovihoz és indul a vidámság!:D Tegnap pl. sütöttünk palacsintát.=) Tök jó volt. Remekül érzem magam vele. Volt pár rendes kettesben töltött napunk, ma viszont elkövettem azt a hibát, hogy megláttam albiba menet a buszból Mátét, megörültem neki és utána futottam, erre ő is feljött Rovihoz beköszönni, ami fél órás újbóli rendezkedést és szervezkedést jelentett. A végére már Rovi is unta a dolgot. De tényleg nincs okom panaszra, nagyon jól vagyunk!:) Amiért írok, az egy vicces dolog. Még Füreden, a nyáron mesélt Rovi nekem a vegaszexről, amit a Sláger Rádióban hallott. Azt jelenti, hogy néhány elvetemült vegetáriánus csak vegetáriánussal hajlandó lefeküdni, mert nem nyúl hozzá olyan testhez, melyet döglött állatok éltetnek. Ebből következtette Rovi, hogy én egy belülről rohadó húsdarab vagyok. Egészen odavoltam, hogy ilyen szépen tud udvarolni nekem.:) Szóval azóta belülről rohadó húsdarab vagyok. (Ez egyébként rendkívül tetszik szüleimnek, apa mikor megkérte anya kezét, gülüszeműnek nevezte őt.XD) Ma, ahogy itt a gépnél ülök, apa jön ide hozzám 2 lappal a 2 lapon 1 verssel, mely úgy gondolja, tök passzol a belülről rohadó húsdarab-dologhoz. Nekem is nagyon tetszett, így hát álljon itt:
Baudelaire: Egy dög
(A világ legundorítóbb szerelmes verse, mégis szinte megérinti az embert)
Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyú dög
nyújtotta lábait cédán magasba lökve
míg izzadt méreg járta át
élénk, gúnyosan semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza e Földnek
azt, amit az egybekötött.
S e gőzös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme
a bűz ereje az egész rétet bejárta
azt hitted, elájulsz bele
A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.
A se világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösenm
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.
-És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága
te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a férgeknek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegünkben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!
~~~
Elég szerelmes hangulatban vagyok.:)
|
