Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47248
|
egyedül, elhagyatva, bezárva
Volt egy nagyon szép, okos, szerető kutyám, Vava. Élt mellette egy kicsit buta, kicsit erőszakos, de nagyon melegszívű fiatal kan is, Buckó. Vava már 9 éves volt, mikor elkapta a tüdődaganatot. Az állatorvosnál összeesett, meghalt. Buckó mellé szereztünk a menhelyről egy aranyos, életvidám kis fekete kutyust, Brigust. Pár nap alatt összeszoktak, megkedvelték egymást. Nem telt el egy hét, megmérgezték mindkettőt. Hosszabb kihagyás után megtaláltam a vásárban a legeslegaranyosabb kiskutyát, amit valaha láttam. A család egyből beleszeretett a kis huskyba, hazavittük, akármilyen drága volt. Tuturól idővel kiderült, hogy borzasztó buta, de olyan szép volt, olyan eleven, hogy nem lehetett rá haragudni. 2 napja hoztunk mellé egy kis németjuhász kölyköt, Laurát, aki még igen kicsi volt és sokat szenvedett Tutu állandó "játszani akarásaitól" de hősiesen állta a sarat. Tegnap azt vettem észre, hogy Tutu hagyja magát simogatni. Először kötődést éreztem részéről felém. Nagyon megörültem neki, amennyit csak tudtam, kinn voltam vele. Ma reggel elkapta a kutyákat egy vírus. Tutu, az a tündér már a föld alatt rohad egy zsákban, Laura, a picike, aki mindössze 3 napot volt eddig velünk, súlyos betegen fekszik a fürdőben. Apa szerint nem éli meg a holnapot.
Most erre mit mondjak? 2 hónapon belül a negyedik pusztul el, és nagyonnagyon remélem, hogy nem lesz ötödik holnapra. Imádom a kutyákat, nem tudok nélkülük élni. És újabban csak halál, halál, halál...
Borzasztó egyedül érzem magam... valakihez oda szeretnék bújni, csak... csak úgy, hogy ne legyek annyira magányos... borzasztó üresnek érzem magam. Dehát illetékes személy épp nem elérhető, én meg nem megyek el otthonról amíg nem muszáj, a kutya mellől...
-miért?
|
