Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47248
|
memories
Volt egyszer egy 2007.
Elég kár, hogy múlt idő, mert nagyon szerettem. Marha fontos év volt az életemben.
Mikor beléptem ebbe az évbe, 2 rendkívül fontos dolog piszkálta az agyamat. Az egyik az volt, hogy mikor látom végre újra Karit, aki akkor épp Belgiumban állomásozott. (ha jól emlékszem) A másik meg az a teljesen hihetetlen tény, hogy bizonyos Hrvatska szívesen bevenne hegedűsként a szimfónikus metált játszó bandájukba. Mivel 2005 óta őszinte hódolattal adózok az egész nightwish.hu fórumos bagázsnak, és találkozni bármelyikükkel is legalább olyan élménynek számít nekem, mint magával a Nightwish-sal találkozni, nah, hát alig hittem el. De mégiscsak találkoztam evvel a bizonyos Hrvatskával az albérletben, bármily furcsa volt. Január közepén elmentem még sítáborba a sulival, ami igazán nem hagyott mély nyomot bennem. Viszont akkor határoztam el, hogy megírom a saját jellemfejlődésem történetét, melyet amint hazaértem, el is kezdtem "majdcsakleszvalami" jelszóval. Még síeléskor jelentette be nekem a Károly, hogy leköltözik Pécsre. Volt nagy ámulás, dehát oké, jujdejó meg hasonlók. Ezt meg is tette, s ennek eredménye lett az a gyönyörű ívű zuhanórepülés, mely a kapcsolatunkban beállt. Február 14-én sikerült annyira de ANNYIRA pocsékul érezni magamat, hogy arra nem is tudok több példát és azt hiszem, nem is tudnám überelni.
Közben elkezdtem járogatni próbára. "Távol álltok tőlem, nehéz veletek, imádlak titeket!" Ezt írtam a naplómba az együttesről. Mondhatni élveztem a próbákat, bár leginkább csak meghúztam magam és hiába akartam nagyon Toxicba menni velük, a középiskolás létem megakadályozta ezt.
Február 16-án ha jól emlékszem, voltam HammerFall-koncerten a két Kelemennel. A koncert volt a kevésbé emlékezetes dolog, viszont utána elmentünk apóst látogatni Tatára. A másfél nap, amit ott töltöttem borzasztóan jó volt, Tata azonnal megragadott. Irtózatosan szépnek találtam és nem is akartam elmenni onnan. És mindenképp vissza szeretnék menni!
Februárban több igazán érdemleges nem történt, és márciusban sem, a 18-i szakításig. Hát, ennek is meg kellett történnie, és nem bántam meg semmit, sem a vele járást sem a vele szakítást. 3 hétig agony volt és For My Pain-hallgatás ezerrel, de aztán megbékéltem a világggal.
Mászkáltam egyet Rovival meg Vikivel Égervölgy felé, megtaláltam életem első geoládáját és örvendtem vala neki.:D Áprilissal és a tavaszi szünettel hamar megjött az életkedvem és rózsásan láttam a világot.
Aztán jött a Barnstaple-i utazás, mely rendkívül furcsán sikerült. Maga az anglius hely, remek volt és nagyon élveztem a helyeket, amerre voltunk, meg az egész fíílinget, viszont a Jókais kisgyerekek sajnálatos módon kihoztak a sodromból és az egésznek az lett a vége, hogy Dalma többet nem akart jóban lenni velem. Biztosan rémesen viselkedtem, de azért még mindig megfejtetlen dolog nekem ez az egész történet. Biztos vagyok benne, hogy ott nem csak én viselkedtem rémesen és nem csak én voltam a gyenge. Az ottani érzéseket az az 5 Dixie Chix-szám írja le legjobban, amiket akkoriban orrbaszájba hallgattam (No I.. I could not follow... I hit the highway... Well, I never seem to do it like anybody else... | When the calls and conversations, accidents and accusations, messages and misperceptions paralyze my mind...| I'm not ready to make nice, not ready to back down, cause I'm mad as hell and I don't have time to go round and round and round!| I can change like colors on the wall, hoping noone else will find what lies beneath it all| Farewell to old friends.. let's raise a glass to the bitter end!)
Szóval end of Barnstaple, de ahogyan azt írogattam itt régebben is, most, hogy Dalma nem volt barátnőm, jóformán senkim nem volt az osztályban, ugyanakkor teljes mértékben szabadon rendelkezhettem a stílusommal és a véleményemmel. Az osztálykirándulás a hátam közepére kellett de olyan jól elvoltam Esztivel az F-ből, hogy végülis jól sült el. Akkor már beszélő viszonyban voltam újra Karival is, aminek szintén örültem.
Hazaértem és az első sokk, ami fogadott, BS próbára rontott be és Gőcze Máténak hívták. Miután olyan nagy gonddal temetgettem el az érzéseimet iránta, azt hittem, megdöglök, mikor hirtelen bejött. Kicsit nagy sokk volt úgy egy helyben nekem, de nagyon sokat nem emészthettem magam rajta mert a következő nap bulit szerveztünk Égervölgybe, ahová ő is jött a barátnőjével. El sem tudtam képzlni, hogy hogy tudok majd jó képet vágni hozzá, de azért megfogadtam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek. Csütörtöki nap volt és a terv úgy nézett ki, hogy Rovinál alszom és pénteken onnan megyek iskolába, ez eleve elég izgalmas volt. A buli meg... hát soha nem volt még olyan görbe éjszakám! Általában minden első csók örök élmény, de ez... ez hatványozottan!:D Az eső, a WC, a hányás, az "Ellopták az oroszok a tankot"... hát gondolhatjátok, hogy néztem ki, mikor másnap suliba mentem! És Máté barátnőjét is teljesen sikeresen túléltem!
Rovácska vagy nem Rovácska? Ez jó nagy kérdés volt és közös megegyezéssel egy józanabb állapotra halasztottuk a problémát. Nos, mikor én józanabb állapotban voltam, MSN-en ő akarta, én nem. Találkoztunk, Balokány. Elegáns ívben felrúgva mindazt, amit megbeszéltünk, teljesen úgy csinált, mintha a barátom lenne de még pimaszkodott is velem. Nem, nem volt rossz a Balokányozás de másnap felhívtam őt, hogy ennyi volt, nem akarom folytatni. jött a szerda, a BS próba és utána a megbeszélése az eseményeknek. El sem tudtam képzelni, hogy valaha igazán szeressem őt, s ezt meg is mondtam, és nyugodtan, barátságban váltunk el. Csakhogy másnap Égervölgy! Amikor is szinte ugyanazt eljátszottuk, mint egy héttel ezelőtt, bár megmondtam Rovinak, hogy ez csak erre az estére szól. Elfogadta. Egészen a következő keddig, mikor mentem Nightquest-próbára. Ott is Rovácskába gabalyodás volt és másnap is, attók kezdve már gyakorlatilag úgy viselkedtünk, mint akik járnak. Szombaton megtörtént az első Nightquest-fellépés Komlón és június 12-én hivatalosan is járni kezdtünk. Ekkor már nagy ívben tettem az egész sulira mindenestül, mert ebben a BS-Nightquest társaságban olyan jól éreztem magam, amilyen jól még soha. (a KvízPart/k minden alól kivétel) Máj.25-én egy haláli jót beszélgettem Mátéval a Toxicban, és attól kezdve a barátságunk hatszor erősebb lett, amitől én olyan boldog vagyok, hogy nagyonnagyon. Mindig is ilyen kapcsolatban szerettem volna lenni vele. Szóval az akkori időkben nagyon boldog voltam, és éteri mámorban sz*rtam a világra. Volt még egy remek Égervölgyezés aztán vége lett a sulinak. Rovit elvittem Balatonra családnak bemutatni, az is remek volt, majd Bonyhádra mentünk koncertezni, amitől én úgy féltem, mint a pestistől, egy bizonyos Flaskár Lívia jelenléte miatt. Ez a nightwish.hu fórumosokkal megismerkedés elég ambivalensre sikerült nekem, mert egyrészről hódolatom az összesnek és odáig meg vissza voltam minden egyes alkalommal, mikor megismerkedtem valamelyikkel, ugyanakkor én nem voltam biztos benne, hogy ők szívesen fogadnak, tekintettel a másfél évre, amit Rovi és Myra lehúzott együtt, és akik ebben a társaságban ismerték meg egymást-jöttek össze-megminden. Valószínűleg ez is nagyban hozzájárult a paranoiámhoz, mely ellen vadul küzdöttem/küzdök, de egyébkénmt sem volt semmi, ami megkönnyítette az életem. Persze voltak, akik nagyon kedvesek voltak velem és nagyon köszönöm is nekik, de mások, leglább ugyanannyian, nem néztek valami jó szemmel rám sőt próbáltak erre utalni is. Mindez annak az emléközönnek a tetejébe, amit Myra hagyott maga után, hát nem tett jót.
Szóval Livi. A közös lányuk. Marhajó. Fenomenális. De meglepően jófej volt velem és ez hatalmas megkönnyebbülés volt!. Bonyhádon jóformán nem aludtunk és kicsivel dél után már indult is a banzáj, melyet KvízPark-talinek hívnak!:D Bár Habók és Dinci hiányát nagyon fájlaltuk, azért hozta a KvízPark-színvonalat és állati jól esett a röhögés-maraton!:) 4 napom volt lelkiekben felkészülni az Alhana-táborra, amitől szintén úgy rettegtem, hogy nagyon, aztán uccu. Irtózat jó volt! Megismerkedtem egy rakás irtózat jó emberrel-zenével-tevékenységgel és az egész... úgy ahogy volt remek volt! A legfőbb ismertség, amit szereztem, hollow_heart volt, aki rövid idő alatt a lányom lett és nagyonnagyon szeretem!:)
Aztán a 2 állatiradenagyonjó Nightquest-koncert, a rockmaratonos és a pesti. They were fun, bár a rockmaratonos kicsit csalódás volt a tavalyihoz képest, bár az is igaz, hogy a mérce elég magas volt.
Aztán július 20.HP7!!! Éjféli buli, KvízParkosok, szüjjésünt és éjjeli beszélgetés Habókkal, Viccel és Ildivel... az egyik legeslegjobb élmény! Aztán Dombori, ami szintén kellemes volt bár szegény Rovácskának lehet, hogy kisebbségi érzése volt a Harry Potter mellet..:)
A következő érdemleges esemény Finnország volt. Arról meséltem: némiképp csalódtam. Jó volt, hogy kimentem de nem élveztem eléggé. Viszont az aug.11-i Nightquest-koncert... ezerszer sőt milliószor fejbe akarom vágni magam, amiért akkor és ott kiütöttem magam!:((( Főleg lányom miatt.
Majd egy Füred-Paks-Pollen, mely egyenként remek volt, aztán a remeteségem otthon majd a Kéktúra, melyre nagyon büszke vagyok.:) A nyár utolsó felhőtlen hétvégéjét egy Égervölgyezéssel és egy jó kis Toxicozással töltöttük, majd suli, FÚJ!!! A sulit igazán sikerült teljes mértékben megutálnom, egyetlen halvány vigaszom F-es Eszti volt, akivel továbbra is nagyon jóban maradtam. Szept.12-én 9 évnyi szoros barátság után meghalt Vava kutyám, ami elég érzékenyen érintett. Szept.28-án megjelent a Dark Passion Play, mely eleinte nagyon nem tetszett, de sikerült megszeretni, nagyon is!:) Sokáig tengettem úgy a napjaimat, hogy suli=szenvedés utána=boldogság, vadul elkezdtünk BS-sel próbálni, volt néhány affér is. Október közepén fölmásztam lányomhoz Pestre beszélgetni, akkor volt az a szépemlékű Alhana-koncert is, melyen a fórumosok nagyon kedvesek voltak velem, lányommal meg nagyot és fontosat beszélgettünk a teaházban, teljes mértékben a kapcsolatunk javára. Rá két héttel köszöntött be az őszi szünet, a maga 5 napos távollétével. Az maga elég fontos pár nap volt, kezdve a paksi begubózástól az ellenőrös incidensen át a túrán keresztül a furcsa KvízPark-talin kasul a Carmentis-koncertig és Myra nem éppen kedves viselkedéséig. De nagyonnagyon jó volt!!
A következő érdemleges esemény nov.20.Sonata+Epica. Mivel a tavasszal megjelent Unia tarolt nálam, naná, hogy vadul vártam. Csak a MÁV közbeszól. Örökre kiábrándultam a vasútból!! Maga a koncert nem volt akkora élmény, mint a vonatút, bár persze nagyon jó volt látni mindenkit ott, kivéve Harkai Alexandrát!!!!
Következő állomás dec.7, mely egy elég keserű éjszaka volt. Először is a hangosítót le kell ütni, másodszor is hát igen, nem nagyon sokáig bírtam már magamban tartani a bajaimat Rovácskával. Mert voltak, vannak is. Szar volt. Nagyon. De vége lett.
A december sok újat nem hozott, csak a havat, melynek állatiradenagyon örültem! Szép december volt, nagyszerű zárással! Eddigi életem legőrültebb szilvesztere!:D
|
