Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47248
|
Bossy Bogi
1 éve volt, hogy elindultunk abba a jó öreg Barnstaple-be. Mint azt mindenki tudja, aki egy kicsit is ismer engem, korszakalkotó utazás volt. És még mindig nem igazán tudom, hogy is volt az egész, mi is történt. Szerettem volna vinni az osztályba egy számot az emlékére, de meggondoltam magam. Bár most jól jönne mert Tarnai úgyis hiányzik, de Ed sajnos utálja a Dixie Chicks-t. Ez lett volna: http://www.youtube.com/watch?v=yT_RIwfod38 (a képek nem annyira fontosak, a szöveget viszont érdemes megnézni)
Janet and Fred igazán nagyszerű házigazdák voltak. Kevdesek, segítőkészek, kiszámíthatók és érezhetően tapasztaltak. Mivel Dalma is meg én is beírtunk egy olyan szót a leírásunkba, amit nem ismertek ("downtown"), rögtön azzal jöttek, hogy "áá, a két ugyanolyan!" Persze rögtön visszakozni kezdtem, hogy dehogyis, ha valakik, hát mi aztán nem hasonlítunk! Azt mondták erre, hogy "like cheese and chelk". "We're as different as cheese and chelk."
Hamar én lettem a "Bossy Bogi", mert sokkal nyitottabb voltam a házigazdáknál. Természetesen erre még hevesebben tiltakoztam. Kettőnk közül én lennék a "bossy"? Igazán? Áh... megszoktam már, hogy egész máshogy van, mint ahogy azt az emberek hiszik. Hiszen mindig is így volt.
Tóth Mariann a készülődésnél az agyunkra ment. Állati lassan beszélt, mindent legalább 8-szor elmondott és hozzá állandóan hülyén meresztette a szemét. De amit a Panniers Pubban csinált velünk, azért mindannyiunk szemében nagyot nőtt. Megígérte, hogy vesz nekünk sört és a kellemetlen angol ismerősökkel és kidobófiúkkal dacolva ezt véghez is vitte. persze a buszsofőrök is besegítettek de Mariann minden követ megmozgatott, hogy megtartsa az ígéretét és ez nagyon tetszett is nekünk. Aztán elmondta, hogy szcientológus, és amint odébb került, már folyt is a hüledezés meg a kibeszélés, hogy úristen meg nemnormális meg nemgondoltamvolnahogyilyennyomorék. Hiszen egész végig szcientológus volt! Azzal, hogy ő ezt elmondta, mi változott? Ugyanaz az ember, akinek az előbb még nagyonn hálásak voltunk. Ennyin múlik, hogy elmondta. Végtelen gyenge dolog az ember.
Tegnap Krisztivel és néhány másik osztálytárssal utaztunk a buszon és szóba került Barnstaple. Kriszti mondta, hogy a húga is ott volt és azt hallotta tőle, hogy én valamikor sírtam. Nos, igen. Már el sem tudom képzelni, hogy hogyan bánthattak meg ennyire azok az önző kis pöcsök. Tényleg nem. Arra emlékszem, hogy még senki nem sértegetett ilyen durván. De most nem mentegetem magam. Haláli gyenge kis érzékeny mimóza voltam és szégyellem magam. Egy rakás kis önző, elkényeztetett bunkó, akik majd ha 11.-esek lesznek, pontosan olyanok lesznek, mint legutáltabb évfolyamtársam so far, Böröcz Dániel. Amennyiben az ember nem akar idegbajt kapni, messze elkerüli őket. Egyre kevésbé nevelik a gyerekeket. Mint mondtam, ilyen fokú rosszindulattal még életemben nem találkoztam. Hurrá, éljen a modern oktatás, az emberi jogok, a tanulói jogok kibővítése, a tanári jogok megnyirbálása, mert "szegény kis tündérkém nem tudja még, mit csinál". Lófaszt.
Az említett buszos beszélgetésnél ott volt Beka is. Mikor én egy keveset meséltem nekik Barnstaple-ről, Kriszti és Fruzsi nagy szemeket meresztve, odahajolva figyeltek, kérdezősködtek -Beka nem. Tudtam, miért, látszott rajta: ő tudja, miről van szó, de inkább nem mondja, mit hallott. Kérdeztem Dalmát, többször is. Nem volt hajlandó elmondani, miért lettem egyik napról a másikra levegő neki. Így megkérdeztem Bekát is, Andrást is osztálykiránduláson, mind mély hallgatás volt a válasz. Ez jó pont nekik, de én nem lettem okosabb, bár igazán érdekelt volna, hogy mégis MIÉRT. Dalmának hogy jött le ez az egész. Nincsenek illúzióim arról, milyen stílusban mesélt rólam másoknak és mennyire volt diszkrét, de fel vagyok készülve rá! Valamilyen szinten azért megismertem.
De hogy Árpi miért utált meg látványosan Barnstaple után, arról aztán tényleg nincs fogalmam. Régebben mi nagyon jóban voltunk, volt olyan megállapítása, hogy én vagyok az egyetlen lány barátja, segítettem neki ahol csak tudtam, és igazán nem volt semmi bajunk egymással, aztán Barnstaple után ő is beállt a szidásomba, tisztára ellenséges lett velem, sőt hazudott is rólam. Mert nehogy azt mondja nekem valaki, hogy megvertem! Vagy ha neki egy félkezes lökés neki verés, akkor... na, megvan a véleményem róla. És ez nekem azért is furcsa, mert ott még tök jóban voltunk, Tintagelben például rohadt jót beszélgettünk sőt még hazafelé a kompon is tök jó fej volt velem és nem értem, hogy mivel ártottam neki. Hogy egyszer elbambultam és nem vettem észre a buszon?? Hát ezért aztán érdemes megutálni! Főleg ha utána bocsánatot kérek.
"De 2 évnyi barátság után csak nem hagy úgy ott!" -mondta anno Beka. Már akkor is jót röhögtem rajta.
Meg kell nézzem a Devil Wears Prada-t újra. Egészen néhány héttel ezelőttig kedvenc filmemként tartottam számon és eddig senki nem értette, miért is. Nem nekem való ilyen "felszínes, plázacicás film"! Soha nem olvastam még olyan kritikát vagy véleményt vagy bemutatót, ami rátapintott a filmnek arra a mondanivalójára, ami nekem sokat jelent. Mindenesetre számomra akkor is a Dalmához való viszonyom legpontosabb bemutatója.
A kompon hazafelé, mely kritikus mozzanata volt a Barnstaple-i útnak, mikor olyan nagyon kibuktam (te jó ég, de ki voltam bukva! Még soha nem viselte meg semmi sem ennyire az idegeimet!) és felrohantam a fedélzetre, pár perc múlva utánam jöttek a fiúk. Nagyon kedvesek voltak, nagyon jólesett nekem, ahogy bántak velem és ha jól emlékszem, valamelyikük mondta, hogy "nem is tudták, hogy ilyen jó fej vagyok". Nofene. 2 hét alatt valamiért nem tudott ez feltűnni nekik, csak mikor hármasban voltunk.
Talán gyáva, papucs dolog olyan barátságba belemenni, ahol előre tudtam, hogy az én véleményem nem igazán számít. De tökéletesen jól éreztem magam, mert itt, a neten bőven volt lehetőség kiélni magam. Barnstaple-ben egyszerűen ez a lehetőség megszűnt. Senki nem tehet róla, maximum én amiért az idegeim felmondták a szolgálatot.
Viszont úgy érzem, én jöttem ki jobban az egészből. Mára már csak nevetek az egészen. Akkor nem: http://www.youtube.com/watch?v=fwc5YSAc-7g
Ezt a linket egyébként mindenkinek ajánlom, mert állati jó szám állati nagy szöveggel és klippel, főleg ha hozzávetjük, min mentek keresztül a lányok.
|
