Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47248
|
változékony
Szerettem volna valami pozitívat írni ide de most egyáltalán nincs hozzá erőm. Tudom, nagyon régen jelentkeztem, egyrészt azért, mert kismillió dolgom volt és ide-oda rohangásztam, másrészt azért, mert fenn akartam tartani a látszatát annak, hogy nekem igenis jó dolgom van, de képtelen voltam ezt rendesen, folyékonyan, lendületből leírni ide a naplómba, ahol már annyi sértő, téves, indulatos, de a lehető legőszintébb dolog van. Megpróbáltam de beakadt a rendszer. Nem tudtam, mit írhatok le, mit érzek igazán, és persze mindig mennem kellett.
Mert nekem végül is jó... de ugyanakkor nem. Már október van, mikor ezt a bejegyzést elkezdtem, akkor épphogy hazaértünk Motofestről, ami az egyik legeslegjobb élmény volt az életemben, de igazából azóta... voltak bulik, voltak beszélgetések és volt, hogy nagyon jól éreztem magam de valahogy... egészében véve egyre jobban erőt vesz rajtam a régi szindróma. Egyedül érzem magam. Suliban kezdem elveszteni a maradék barátaimat és Tamáson kívül már gyakorlatilag szinte senki sem foglalkozik velem, de látom rajtuk, hogy kerülnek, hogy nem szívesen vannak velem max.akkor, amikor egy feladatot kell közösen megoldani, ilyenkor persze mindenki nagyon szeret. Valószínűleg irtó beképzeltnek tartanak ahogy látványosan teszek rájuk, de néha nem bírom azt mondani, hogy nincs rá okom. Amikor a c-sek egy tankönyvből kinézett de rosszul értelmezett kesze-kusza fejtegetéssel próbálják megfogni egy cseppet sem nehéz vers egyik mondanivalóját és előterjeszteni a tanárnak... igen, a magyarfakt a csúcspont. De egyébként is, halálra unom magam a suliban... és irtózatosan nem érdekel. De, mondjuk valamennyire minden érdekes, de osztályban tanulni őket... egyre lehetetlenebb. És nem tudom, hogy hová megyek tovább és baromira utálom amikor ezzel baszogatnak... persze egyre sűrűbben teszik. Persze a sulit valahogy átvészelem, hiszen 11.-ikben sem igazán volt ott barát mégis remekül megvoltam, de csak azért, mert nagyon jól éreztem magam sulin kívül. Ez már nem annyira igaz. Hiányzik a BS-es társaság... a csajok, Gödi, még Viktor is, a próbák, a sörözések, meg egyáltalán... hogy ne mint a Máté barátnője legyek jelen, hanem mint a Bogi, a maga önálló lényében. Hogy az embereket ismerjem, ők is engem, hogy legyen közös témánk, hogy merjek megszólalni... hogy az az én társaságom legyen. Mert akárhogy is, a Nightquest sem a régi már, nem érzem magam olyan jól velük mint rég, és bár én nagyon bírom Halálékat, Pepééket, ezt-azt, akkor is... úgy érzem, soha nem leszek velük olyan kapcsolatban, amilyenben a BS-esekkel voltam, és nagyon gyakran csak ülök a bulikon, Toxicozásokon és nézek magam elé, iszok, mosolygok mert tetszik amit a többiek mondanak... de én mit rakok hozzá, ki vagyok én ott? Sokukkal alig beszéltem. Nem is ismernek. csak mindig jövök, a Mátéval. Mindig bepofátlankodok turnéra. Rájuk akasztom magam, de nem is érzem magam többnek függeléknél. Nagyon kell az Evermoon mert ott végre, tegnap ugyanaz voltam, aki tavaly, vagy május előtt. Nagyon-nagyon jó volt. A többiekkel meg... nem is tudom, mit csináljak velük, van-e megoldás. Persze biztos van csak egyelőre még nem nagyon mutatkozik. Hollow_hearttal is száz éve nem beszéltem, az elmaradt KvízPark-tali *vigyázz, vérző szívem összemaszatolja a monitort!* sem pótlódott be... gyakorlatilag Mátén kívül alig beszélek valakivel. Ő meg közli velem, hogy szörnyű vagyok és baromi nehéz eset meg egyébként is milyen nagy az egóm. Aha... így jobb. Mondjuk tudtommal az egoista emberek túlnyomó többsége jól érzi magát a bőrében.
Úgy picsogok, mint ha 10.-es lennék... egyén-közösség, mennyi áldozatot szabad és érdemes hozni, hol az én helyem... elvileg 18 éves ún.felnőtt nő vagyok (sok tekintetben annak is érzem magam), aki már úgy érezte, túltette magát ezeken és megtalálta az egyensúlyt, aztán puff neki. Újra ugyanaz. Szörnyű. Megáll az ember esze.
Mindemellett a kismillió dolgom, és jó lenne beszélni anyámmal. Az helyre szokott rakni de mostanában csak azt szoktam közölni vele, hogy mikor megyek el/jövök meg. Elhagytam magam kicsit... és iszonyatosan, borzalmasan, mérhetetlenül gyűlölöm azt az undorító mocskos férget, akit Rovácskának hívnak. Ez hülyeség. Én jártam egy Rovácskával... és az tuti nem ez a pasas volt! Ez egy csúszómászó... nincs ennek lelke. Vak bosszúvágy az van benne, maximum! Szánalmas. Egyébként az tette be nekem most a kaput, hogy kidobta a cuccaim. A párnám, a fényképezőállványom, A Gyűrűk Ura 1.kötetem, a pokrócom és a kábelem. És büszke rá és örül, hogy megbántott. Érted: először ellopja tőlem, aztán kijelenti, hogy ő nem hajlandó tartogatni ezeket az emlékeket, így kidobja. Akkor miért vitte el???? Mert egy undorító, rosszindulatú köcsög, aki direkt rosszat akar nekem és minél több fájdalmat okozni. Már szavakat nem találok rá, mennyire gyűlölöm.
rendbe.akarok.jönni.
--- most egy jó ideig nem fogok írni ide. ---
|
