Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47248
|
Vol.2
Hejjhejj, állati álmos vagyok, de írni kell, hiszen megismétlődött az a földi paradicsom, amit Alhana tábornak hívnak.
Némileg másféle kiadásban, mint tavaly, de ez egyértelmű volt, hogy nem lesz újra felhőtlen baráti társaság és hatalmas közös ökörködések. Az egésznek a koncepciója egészen máshogy volt, kezdve azzal, hogy a tavalyi csapatból csak Máté, Rovi, Hollow_heart és Ildi voltak ott, de utóbbi kettő hozta barátját, Arto-t és Gábort, Rovi meg ugyebár nem szívesen látott minket, szóval... azt kell mondjam, hogy bár voltak próbálkozások arra, hogy a 3 pár együtt csináljon valamit, az egész mégis úgy sült el, hogy egy szépet nyaraltam kettesben Mátéval. Nem is lehet így összehasonlítani a tavalyival, mert idén is istenien éreztem magam, és bírtam volna még jópár napig, mégsem az a gátlástalan fergetegesség volt, hanem főleg nagydózisú zenei élmény és szerelem, minden mennyiségben.
Nem tudom napokra bontani az egészet, inkább érzéseket írok, amik a legjobban megmaradtak bennem.
DE ELŐTTE!
-el kell meséljem, hogy megtörtént a szülinapi bulim.:) Ha 27-én gépközelben lettem volna, szépen leírtam volna -hatalmas élmény volt! Most szemelvények: mindenki el volt ájulva az én drága apámtól, aki rengeteget segített, de külön köszönetemet szeretném kifejezni Máténak, Dorkának, Gödinek és még mindenkinek, aki segített valamit, örök hálám nektek!! Úgy tűnt, mindenki jól érezte magát, Epica képeket néztünk és persze a trambulin nagy sikert aratott, meg lett ugráltatva János, Matyi és Döw, kaptam egy rakás piát meg még több ajándékot, senki nem maradt szomjas, külön élmény volt Matyit nézni, ahogy a kutyákkal játszik, apa sokat beszélgetett Mátéval, oktatta az életre, Szandra egészen el volt ájulva a háztól és a pici kutyától, folyt a meccsnézés, égettünk 1-2 fizika-kémia füzetet és krumplipaprikást főztünk, rohangásztam föl-le, Vienettával ünnepeltek engem, éneklést is kaptam, elmeséltem a csajoknak egy részét a történetünkből Mátéval, nagyon megható volt, apa házipálinkával kiütötte az egész bagázst, még Szandrát is rávette, hogy tequilásan igyon belőle, én teljesen K.O. lettem és kidőltem, idióta hülye ökör voltam, Kenny leitatta sörrel a kiskutyát, majd egyenként kidőltek, ellenem terrortámadást indítottak a fülbemászók, kitört az óriási vihar, mindenki lassan eldőlt, reggel Bella lekéste az okmányirodát, Kenny és a kiskutya tökéletes szimmetriában és másnaposságban terültek el a nappaliban, alig lehetett fölkelteni őket, János megfogadta, hogy soha többet nem iszik, ő is alig tudott elindulni, rengeteg pakolás vette kezdetét, a 8 órás indulásból 11 lett de én ameddig magamnál voltam, iszonyatosan élveztem minden percét!!!!
-szóval Alhana tábor. A büfé árai és kínálata még mindig überelhetetlen volt, és az idő is úgy gondolta, hogy direkt marha jófej lesz a táborozókkal. Rém örültem, hogy viszontláthatom Ildiéket és hollow_heartékat, de egész végig Mátéval voltam és egy cseppet sem bántam! Minden egyes percét élveztem, hogy vele vagyok, és alig a 2.nap vége felé jutott egyáltalán eszembe, hogy milyen állati jó, hogy szinte minden pillanatban együtt vagyunk napok óta de mégsem tudok ráunni. Minden olyan összehangolt és egyértelmű volt, hogy a végén már nem is csodálkoztam rajta, mennyire egy keréken jár az agyunk, de ez csak egy másodlagos dolog volt amellett, hogy mennyire iszonyatosan imádom ennek a pasasnak minden egyes porcikáját, kívül-belül, teljesen odavagyok érte és teljesen egyértelmű, hogy ő hozzám tartozik, bár ugyanakkor gyakran hihetetlen, hogy ő, egy ilyen ember az enyém. Annyira hozzászoktam és annyira maradéktalanul elégedett voltam, hogy most kifejezetten hiányolom itt, a saját házamban, amit 3 napja nem láttam. Nagyon-nagyon jó volt vele 3 napot kettesben tölteni.
Nem mintha felhőtlen lett volna, hiszen Rovi ott volt és sokat gondolkoztunk, hogy mi lesz a reakció, végül úgy tartotta legjobbnak, ha keresztülnéz rajtunk, mintha ott sem lennénk. Ezt -mint később, mikor odamentünk hozzá, kiderült- optimális állapotnak tartotta, és esze ágában sem volt változtatni rajta. Pipa voltam rá, kiakadtam, elegem lett belőle, mert eddig... eddig nem tudtam utálni! Baromságokat csinált de folyamatosan mi azon voltunk, hogy próbáljuk jobbítani a helyzetet mindannyiunk számára. Ő nem. Benne csak tömény rosszindulat volt, és még van is. Egy ilyen ember nem szeret engem, nem is szeretett soha sem. Hiába mondja, hogy mennyire odavolt értem és mennyire a minden voltam neki, Máté meg a másik minden, azt mondta, hogy neki az a baja, hogy képtelen elviselni, hogy a számára 2 legfontosabb ember már nem őt, hanem egymást szereti.
Ez önző gondolat és vajmi kevés köze van a szeretethez. Sok mindent mondhatnék, de most csak egyvalamit akarok kifejteni.
2007.dec.8-án részt vettünk az 1.Dél-Dunántúli Regionális Kessertalálkozón. Rovi meg én csapatban neveztünk be a kessingversenyre, Rovi fizette ki az 500Ft-ot, ami a nevezési díj volt, de az összes pontot én olvastam le és a megfejtést is én találtam ki. Megnyertük a versenyt, kaptunk egy rakás ajándékot, melyek közül a legértékesebb a GPS volt, kb.25000Ft értékű. Nekem nem volt GPS-em, Rovinak már volt, így megbeszéltük, hogy azt én kapom, az összes többi ajándékot meg ő. Emellett az oklevelen meg minden eredményhirdetésen csak az ő neve szerepel, teljesen övé volt a dicsőség, én meg mellékesen ott voltam. Nem szívesen adta nekem a GPS-t, de megbeszéltük, hogy legyen az enyém. Karácsonykor semmit nem tudott kitalálni nekem ajándéknak, így azt mondta, legyen az a GPS. Fura volt, mert én úgy tudtam, hogy az amúgy is az enyém de oké, gondoltam most már igazán az enyém.Mikor először szakítottunk, azt mondta, hogy megfordult a fejében, hogy visszakérje tőlem, de aztán azt mondta, oké, maradjon nálam.
Mikor összejöttünk a Mátéval, másnap lement a próbaterembe és elvitt mindent, ami ott a Burning Symphony-é volt. Plakátok, kábelek, hangosítóeszközök, mindent. És az én Nightwish-párnámat is, amit én anno még 2005-ben vettem amikor még nem is ismertem, és dísznek vittem le a próbaterembe. Ellopta. Ezt ekkor Alhana táborban számon kértem rajta, hogy hogy képzelte, hiszen az az enyém és semmi köze hozzá. Válasz: Ha jól tudom, van nálad egy GPS... igen, mert szerinte én azt a GPS-t ugyanúgy elloptam, ahogy ő azt a párnát, és csak akkor hajlandó visszaadni, ha én visszaadom a GPS-t neki. Ezt komolyan így gondolja, azt mondta, tetszik neki a párna és teljesen jogában volt elvinni, hiszen én is megloptam. Ugyanis mindenhová az van írva, hogy azt a GPS-t ő nyerte, így az őt illeti, engem meg az egész kessingversenyből semmi sem, mintha ott sem lettem volna. Ő ezt tartja korrektnek.
Most komolyan, erre már mit lehet mondani? Ilyen emberrel nem lehet beszélni. Ez egy aljas tolvaj, akit én nem ismerek. És visszaszerzem azt a rohadék párnát! Őt pedig ezennel gyűlölöm és nem akarom többé viszontlátni az életemben! Csak tudod, mekkora csalódás ez nekem? Eddig azt hittem, nincs ilyen, hogy valaki egyszer szeretett valaki mást aztán hirtelen utálja. Ha másért nem, legalább a régi közös emlékekért annyira türtőzteti magát, hogy ne menjen neki buldózerrel az ex-szerelmének. Borzalmas rájönnöm, hogy ilyen igenis létezik. De ezt egyedül úgy tudom elképzelni, hogy különválasztom azt a két embert, akiket most Rovácska néven ismertem/ismerek. Nem tudok mit csinálni. Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy így alakult az egész, de vége a türelemnek. Ezentúl azt kapja, amit megérdemel.
Did you ever hear what I told you?
Did you ever read what I wrote you?
Did you ever listen to what we played?
Did you ever let in what the world said?
Did we get this far just to feel your hate?
Did we play to become only pawns in the game?
How blind can you be, don't you see
You chose the long road but we'll be waiting!
Ennyi kész.
They used to love having so much to lose
Blink your eyes just once and see everything in ruins...
|
