Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47248
|
2008-03-05
Nos... addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
A KvízParton már nagyon rég elhatároztuk, hogy addig nem halunk meg, amíg nem vettünk részt egy Nightwish-koncerten. Bár sajnos ez sokaknak még tervben van, 3 tagnak -köztük nekem- már nem kell aggódnia, hogy ez kimarad az életéből. Újabb álom kipipálva. És ami még fontosabb: csalódás nélkül.
Suliban mondhatni normális voltam, kicsit többet szökdeltem a kelleténél de egyébként semmi extra. Biosz után átpakoltam a cuccom és Mátéék már vártak rám a tanári parkolóban. Anna, Máté, Rovi és János voltak az utazókeret, és kb.4 órába telt eljutni a Jércéhez, melynek megalább egyharmadát a Budapesten araszolás tette ki. Bár az utóbbi időben igen élveztem a Pesten tartózkodást, autózni ott felér egy öngyilkossággal, vagy legalábbis idegösszeomlással. Egyébként a helyszűke, az irdatlan hideg (mert ugye mikor máskor lenne hideg? Köszönjük, március!), az erős széllökések melyek ide-oda billegtették a kocsit, meg az a kis incidens, hogy egyszer menet közben kinyílt Máté ajtaja és majdnem az árokban landoltunk... hát, azt eredményezték, hogy bizony volt jobb utazásom is. Már iszonyat mértékben tűkön ültem mikor megérkeztünk, irdatlan tömeg volt, rögtön persze mindenki agyba-főbe telefonál, ismerőst kerestünk meg próbáltunk nem tudomást venni a mocsok hidegről. Ebben némileg segített a Tesco-ban vásárolt nagy üveg krémlikőr is. (nyamiii...) Evelyn jegyét viszonylag gyorsan lepasszoltam, majd azonnal bele is botlottam Kariba, ami egy kisebb lelki megrázkódtatást okozott, tekintve, hogy vagy egy éve nem láttuk már egymást és hát... kicsit meg voltunk szeppenve de... jó volt látni meg minden. Szerencsétlennek ülnie kellett mert Lilla túl későn vette meg a jegyet!:( Rém feszélyezve éreztem magam és szegény elég hamar magára hagytam. Hollow_hearttal felváltva hívtuk egymást sikertelenül de végül, mikor már bejutottunk, megtaláltuk egymást és hurrá!!!:D A jércébe bejutás után egyébként azonnal megtaláltam Lillát, akivel lelkesen üdvözöltük egymást (mikor többet beszélgettünk, akkor sem örültünk ennyire egymásnak!:D) aztán WC és KvízParkosok vadászata. Meg is találtam őket de mivel ők a szokásos jobb oldalt gyülekeztek én meg mindenképp a bal szélen akartam lenni bizonyos Tuomas Holopainen nevű ipse megbámulásának célzatával, a koncerten nem voltunk együtt. A tömeg egyébként irdatlan volt és a ruhatár is már megtelt, ezért a kabát és a pulóver végig a derekam izzadságmirigyeit terrorizálta. De egészen különleges, felemelő látvány volt azt a többezer gyülekező rajongót látni a füstben és furcsa szögű fényben, valahogy... nagyon úgy éreztem magam, hogy jó helyen vagyok. Elkezdett a Pain játszani és amennyit figyeltem rájuk, főleg a vége felé, egészen jók voltak. Megfűztem hollow_heartot és Annát, hogy menjenek előre velem a bal szélen... mert bizony úgy éreztem, hogy nem játszunk olyat, mint Sonatán, hogy sodor a tömeg, tülekedünk én meg kényelmetlenül érzem magam a heringpogóban... nem-nem, kész voltam végiggázolni mindenféle gorillákon, csak hogy közelebb kerülhessek Tuomashoz. Ebben a beszámolóban bizony szabadon ereszten a hülyepicsa-énemet, és nem érdekel, kinek mennyire tetszik! Fangörl vagyok és kész!! Na, szóval előrebújtunk a 9.sor környékére aztán tülekedtünk még egy sort, és kb.3/4 óra után elkezdődött az intro. Azt hittem felrobbanok, mikor láttam a tagokat felsétálni a színpadra. Ennyi év után, te jó ég, mennyi időt töltöttem azzal, hogy arról ábrandáoztam, milyen lesz, mikor végre ott lesznek előttem, azok az emberek, akik Rowling után a legmeghatározóbb formálói voltak az életemnek... és ott voltak előttem, legközelebb meg Tuomas, az alfa meg az omega meg az álom meg az isten. Ott álltak és pillanatok alatt belevágtak a Bye Bye Beautifulba... jobb számmal nem is kezdhettek volna! Annyira odáig meg vissza voltam, úgy éreztem, a saját testem gátol abban, kevés ahhoz, hogy kifejezzem azt az extázist, amit akkor éreztem! Úgy őrjöngtem, ahogy csak tudtam, csak élveztem a zenét, hogy itt vannak, végre, hogy látom őket, hogy egy légtérben vagyok velük... minden tetszett, amit csináltak. Nem éreztem gáznak azt sem, mikor Anette régi Nightwish-dalokat énekelt, és kifejezetten megkönnyebbüléssel fogadtam, hogy nem a skótkockás miniszoknyáját és halálfejes dorkóját vette föl.:P Tuomas meg olyat improvizált a Sacrament of Wilderness-re, hogy azt hittem ott dobom el mindenemet amim van! Az Ever Dream után Patrival egyre jobban nyomultunk előre, azt kell mondjam, sétagalopp volt ez a tülekedés a Sonatához képest. Itt főleg csajok voltak és sokkal békésebbek. Volt persze verekedés de egyáltalán nem volt gáz. A 2.sorig sikerült bepréselnem magam, fél kezemmel fogtam a kordont, hollow_heart meg hátulról csimpaszkodott belém. Próbáltam szemezni Tuomasszal (meg persze a többiekkel is, ha épp arra jártak), és szerintem néha sikerült elérnem, hogy rámmosolyogjon. Dark Chest of Wonders, Amaranth, Ever Dream, Whoever Brings the Night, Sacrament of Wilderness, She Is My Sin, The Poet and the Pendulum, The Islander, Last of the Wilds, Wishmaster, Nemo, 7 Days to the Wolves, Wish I Had an Angel, The Siren, Sahara... egyik örömmámorból a másikba estem. A Pendulum refrénjét végigszökdeltem, a 7 Dayst végigordítoztam, a Last of the Wilds-t először játszották el élőben, mi hallottuk először, szalagok és fecnik potyogtak az égből aztán megkapták az aranylemezt is, mert bizony a DPP arany lett Magyarországon, mint azt Hartmann Kristóf bejelentette nekünk a színpadon. Tuomas beadta a közönség közé a borát meg a törölközőjét, Anette végigfutott az első soron pacsikat osztogatva, aztán meghajoltak és vége lett. Sokáig még ott maradtam a heringben, és láttam, hogy Tuomas borát papirzsepi kapta meg! Engedték, hogy én is igyak belőle (száraz vörös cabernet-merlot-zweigelt keverék DPP-címkével), melynek nagyon örültem (júúúj, ez olyan, mintha közvetve csókolóznék Tuomasszal!XD) aztán elmentem megkeresni a népséget. Addig nem törődtem a testi fáradtsággal, de akkor hirtelen rámzuhant és úgy éreztem, alig állok a lábamon. A ruhatárral nem volt gondom, és többször is körbenéztem, hátha megpillantom még valamelyik Kelement, szerettem volna még beszélni velük, de mint a kámfor, eltűntek. Megnéztem a merchandise boltot de sajnos baromi drága volt. Ezek után történelmi pillanat következett: beszélgettem Zolcsival! Tőle kaptam az első fanyalgást. Mondta, hogy mennek interjút készíteni a bagázzsal, mi meg kisebb tétovázás után hátramentünk a turnébuszhoz aláírásért kuncsorogni és közben módszeresen szétfagyni. Ücsörögtünk-ácsorogtunk, Táltossal és zsepiékkel beszélgettem, Ewo hozott nekünk cukorkát, aztán Máté közelebb hozta a kocsit, ott melegedtünk mikor is nagy visítás hallatszott: Tuomas előmerészkedett. Vittük mi is az aláírandót, én az utolsók egyike voltam, akinek adott autogramot,a törifüzetemre, de még milyet! Másoknak épphogy egy összefirkált T betűt nyomott a jegyére, nekem viszont a rendes, nagy aláírását adta és hozzá hogy NW 2008.*csillogó szemek* A többiek azt mondta, még részegen fetrengenek a backstage-ben. De aztán feltűnt Anette is, utána Jukka, majd Marco. Hiába nyújtogattam a törifüzetemet Anette-nek, kétszer is elsiklott mellette, csak egy aprócska pötty jelzi a lapon, hogy valaha a közelében volt. Jukkával viszont váltottam pár jelentéktelen szót is a baromi hidegről, kölcsönkérte a filcemet és elismerő pillantást vetett a Tuomas-aláírásomra, egy "Wow, very nice!"-szerűséggel egybekötve. Úgy tűnik, Tuomas ritkán ad ilyen nagy autogramot.:DDD*olvad* Nála maradt a filcem és mire visszakaptam, Marco már elment, így csak tőlük kettejüktől kaptam aláírást. De a lényeg megvolt, sőt!!
Mindezek után Zolcsi hívott minket Avalonba, melyet kinyitott nekünk. Rég szerettem volna már ott járni, és most sikerült!:) Jól be is szunyáltam, egészen addig, ameddig Zolcsinak eszébe nem jutott megmutatni, milyen hangosan is tud szólni az ottani hangizé. Nos... nagyon hangosan. Igazán szeretem az Alhanát de azért arra ébredni fél óra mély alvás után, hogy az Élj úgy nemtomhányszáz decibellel üvölt minden irányból... azért nem kellemes. Természetesen megkaptam a magamét, hogy én vagyok a hülye, miért megyek olyan helyre, ahol szól a zene... basszus, ha elmtentem volna a kerület másik végébe, akkor is felriadtam volna rá, úgy dübörgött!! Rém hisztis kedvem lett ettől melyet a bagózó Rovácska látványa sem javított, aztán lelkizésbe kezdtem Mátéval, akinek egyébként ma van a szülinapja. (hihetetlen, hogy mindez MA történt...) Annyira nem volt jó, mint általában, és az a szar, hogy megint tehetetlen vagyok. A zene lejárt, újra elszenderedtünk, aztán alindultunk a fagyban a vonathoz. Kedves olvasó, nem tudom, találkoztál-e már a MÁV új jegyellenőrzési szokásával, nekem mindenesetre ma volt szerencsétlenségem először találkozni vele és állítom, egy undormányis kicseszés az egész!! Újabban ugyanis jegy nélkül meg sem lehet közelíteni a vonatot! Ennyi a szép emlékű integetésekről, az ablakon kihajoló utolsó kézfogásokról, záródó ajtót semmibe vevő utolsó csókokról... gratula a MÁV-nak. 5 percünk volt a vonat indulásáig és nem, nem lehet jegyet lenni az ellenőrnél (eddig valahogy lehetett), le kellett mennünk a pénztárokhoz. A Keleti kb.20 pénztárjából összesen 2 egész méltóztatott üzemelni, így az automatákat céloztuk meg, amik viszont nem ismertek Pécs nevű várost! Pécel meg Balassagyarmat meg ilyen kis izék benne voltak, de egy megyeszékhely, Magyarország 5. legnagyobb városa, az luxus! Hát, lekéstük a vonatot. Irány a Déli, a 7:30-as gyors. Az már zökkenőmentesen ment és rendkívül pozitív benyomás volt a gyors mert bár fél órával hosszabb volt a menetideje, mint az IC-nek, bőven van olyan tiszta és kényelmes, kevesebben vannak és valahogy kevésbé frusztráló. Kifejezetten jólesett kisebb megállóknál is megállni. Szóval hazaértem. Fürödtem-ettem-aldutam, aztán anya felvert a topográfiai verseny miatt, melyet fölényesen megnyertünk.:) Szép kis záró esemény volt. Most meg itt vagyok, majszolom a nyereménycsokit és nézem, hogy a nw.hu-n hogy szapulják a koncertet. Nem tudom, hogy röhögjek-e vagy sajnáljam őket. Biztos ha részt vettem volna Tarjás koncerten, most nekem sem lett volna ekkora élmény ez a tegnapi, de... akkoris. Készséggel lefikázom a Nightwish előadását valami youtube-os koncertvideó alapján és kellően meg is botránkozok, de ha ott állnak előttem, bizony nem azzal fogok foglalkozni, hogy cinikus képpel ácsorgok a keverőpult mellett és azt figyelem, hogyan vannak kikeverve a hangszerek és ki hol ront meg csal és egyenként kiröhögöm az összes embert, akinek ennyit jelent min.6000Ft és 3 év várakozás!
Baromi jó este volt, soha nem felejtem el, életem eddigi legjobb koncertje. Imádom a Nightwish-t és borzasztó boldog vagyok, hogy ez is megtörténhetett velem. Pont.
|
