Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/47248
|
szánsáájn
"If this story was a video on YouTube, I would add it to my favourites - because it's very good. You write with ease and style, and have a good ear for dialogue and a strong sense of how to deliver a good narrative. Great work."
-Ed ezekkel a szavakkal jellemezte az 1800 szavas "short" storymat, amivel január elején nyöglődtem és a félévi jegyemet eldöntötte. Ahhoz képest, hogy én visszaolvasva egy rémséges firkálmánynak tartottam és égett a pofám, hogy mi lesz, mikor elolvassa (tudi kell rólam, hogy ez nem szokásom, dolgozatok tekintetében nyugodt vagyok és magabiztos, Ednél meg különösen, mert általában tudom, hogy jókat írok és nagyon szereti őket), bizony ezt nem vártam és erősen meglepődtem, mikor újra végigtörölgette a lapokat "to make it even shinier", ezt csak akkor csinálja, ha valami állatiradenagyon tetszett neki. Pedig rengeteget finomíthattam volna még rajta! Szóval, lehet, hogy hiú vagyok és becsvágyó, különösebben nem érdekel, ilyen esetekben felvillanyoz az a gondolat, hogy bizony néha érdemes "karakterek egyéniségnek" lenni.:)))
Bár természetesen gyakran nem, dehát ez így lesz halálom napjáig, sőt még azután is, alig várom, hogy újjászülessek hangyaként és már báb koromban kilógjak a sorból és a többi báb kiközösítsen, mert máshogy vonaglok a hangyajáratokban, mint ők. Nem, nem őrültem meg, csak túlteng az adrenalin. Elszigetelődésem az osztályban újabb fokozatokra hág, egyre jobban egyedül vagyok, bár érdekes módon fakton ez megszűnik. Magam is meglepődök, milyen könnyen viselem a magányt. Azért rossz, hogy senkit sem tekinthetek igazán a barátomnak az osztályból, Eszter is eltávolodott tőlem, azt kell mondjam, egészen megváltozott és én természetesen úgy gondolom, rossz irányba. De ő biztos sokkal jobban érzi magát. Bizony, régen volt, hogy rockdalokat ordítva föl-le rohangásztam vele a zuhogó esőben a tengerpart kavicsán, többször elcsúszva, elkenődve a sós-törmelékes felületükön, de úgyanígy régen volt, mikor Dalmával ugyanazokat a tengeri kavicsokat dobáltuk bele nevetve a vízbe különbözőképpen szórva, mint az óvodások, ahogy azok az idők is, mikor Árpival sokat lelkiztem kettesben, megbízott bennem és többször is megköszönte nekem, hogy meghallgatom, sőt barátjának nevezett, vagy az ikrekkel csocsózni mentünk a Giovanniba sőt hócsatáztunk is az út mellett. Részben eljátszottam a többiek bizalmát, részben megharagudtam rájuk, részben egyszerűen eltávolodtunk egymástól... csak tudnám, hogy az osztályban miért vagyok ilyen összeférhetetlen, amikor amint kilépek a suliból és találkozom a bandatagokkal, barátaimmal, azok ismerőseivel, valahogy egész más vagyok és általában nagyon is szeretnek, még ha nem is ismernek annyira. Hát fene se érti, de nagyon nem zavartatom magam. Ami zavar, az a finnek jövetele. Mert azoknak a malacfejű aszott trottyoknak bizony akkor kell jönniük, amikor Alhana tábor van!!! Wáá basszus annyira behúznék egyet a főtrottynak, Simo-nak!!! Hogy fogok én jópofizni a képükbe, amikor ők fosztanak meg attól, hogy részt vegyek azon az eseményen, amit egész évben várok???! Erre én nem leszek képes.
Mondjuk még nem tudni az Alhana-tábor pontos időpontját.
Lányommal találkozni!
És ma egy nagyot bulizni a Toxicban Alhanára és Nightquestre!!!
~:~:~:~:~:~
|
