Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
Battonya-2007.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
Battonya-2007.

Sziasztok!

Nem, nem írtam el a címben a 2008-at. 2007-et akartam. Mert én most a tavaly nyári Battonyán töltött egy hetes táborról írok.

Vasárnap reggel először résztvettünk a misén. Majd kb. olyan 11-12 kiörül elindult a két busz. Kb. 72-en voltunk. Azok jöhettek, akik már voltak elsőáldozók. Mert ezt ilyen vallásos tábornak nevezzük, de ott azt csináltunk, amit akartunk. Na de ne kalandozzunk el!
Tehát elindultunk, ameddig láttuk a szüleinket, integettünk, aztán egymással beszélgettünk, énekeltünk, kártyáztunk, hülyéskedtünk. Délben 1 óra körül elmondtuk a rózsafűzért. Majd megálltunk, hogy mindenki fogyassza el a szendvicsét. Még egy kicsit (kb. 20 percet) levegőztünk. Aztán újra felültünk a buszra, és újra szórakoztunk, de volt, amikor untuk magunkat. Még párszor megálltunk, amíg a határhoz értünk. Ott legalább 2 órát várnunk kellett, míg sorra kerültünk. Nagyon unalmas volt annyit várni! De aztán végre átmentünk a határon.
Még kellett menjünk egy olyan kb. 45 percet, de aztán a buszok begördültek a battonyai strand parkolójába. Mindenki nagyon boldog volt! Cipelnie kellett mindenkinek legalább két üveg 2 litres ásványvizet. Plussz még a csomagunkat. De kibírtuk. Megérte!
Este 9 óra lehetett, amikor végre bepakoltuk a fiókokba ruháinkat. Aztán aki akart még úszhatott 10-ig a medencében. Persze ott voltam az elsők között. Nagyon szeretek úszni!
Aztán 10-kor mindenki letusolt, majd következett a villanyoltás. De nem is bántuk. Nagyon fáradtak voltunk már.
Reggel a vallástanárnéni bement minden szobába-egy szobában kb. 12-en voltunk-, és felébresztett mindenkit. Jött a reggeli torna! NA AZT SENKI SEM ÉLVEZTE! Olyan fársztó volt! Felért 3 kemény iskolai tornaórával. A vizimentő, Peti tartotta. Ő amúgy kedves, csak keményen megtoirnásztat minket! De kibírtuk! A torna után következett a reggeli. Nyami! Mindig olyan finom volt a reggeli!!
Aztán aki akart, bemehetett a városba, de csak ha legalább hármas csoportokba tömörültek. egyedül senki nem mehetett be a városba. De aki akart, fürödhetett is.
Aztán délelőtt 11 óra körül mindenki kihúzott a vallástanárnéni tenyeréből egy cetlit, amelyen valakinek a neve volt. Arra kellett vigyázni, ő volt annak a védence, aki őt kihúzta. De az volt a lényeg, hogy senki se tudja meg, hogy őrá kinek kell vigyáznia. Kisebb csekélységet (cskit, fagyit,stb...) is lehetett a védencnek venni, de a lényeg az volt, hogy oda kellett rá figyelni. Én egy 12 éves fiút húztam ki. Valamilyen Ádámot, ha jól emlékszem. DE AZT, HOGY ENGEM KI HÚZOTT KI (mert az utolsó vagy az utolsó előtti nap mindenkinek láncban olyan dolgokat kell mondjon a védencéről, hogy ő felismerje magát), AZT ÉN SOHA NEM FELEJTEM EL!! Mert engem a PAPBÁCSI HÚZOTT KI!! NÁLA JOBB ŐRANGYALOM NEM IS LEHETETT VOLNA. MINDIG FIGYELT RÁM, VIGYÁZOTT RÁM (amikor pedig valami miatt nem tudott ott lenni, ahol én, a vallástanárnénit kérte meg, hogy vigyázzon rám helyette), ÉS RÁADÁSUL MINDEN NAP DUGOTT VALAMIT A PÁRNÁM ALÁ. EGYIK NAP MÉG EGY KIS MACIT IS KAPTAM TŐLE. El is neveztem GÁBOR MACINAK, mert a papbácsit úgy hívják, hogy Botár Gábor. És miután tőle kaptam, nem is adhattam volna neki jobb nevet.
Na de térjünk vissza a napirendhez. Tehát mindenki kihúzta a védencét. Elkezdődött az őrangyalosdi. Még fürödtünk 1 óráig, aztán elmentünk ebédelni a strand étkezőjében. Finom volt az ebéd is!
Majd bementem Sacival, a barátnőmmel a városba, hogy mindketten vegyünk valamit a védencünknek.
Aztán ismét úsztunk, majd bedugtuk védenceink párnája alá titokban azt, amit vettünk nekik.
Aztán jött a vacsora. Az is finom volt! Emlékszem, hogy egyszer vacsorára pizzát kaptunk. Meg arra is, hogy egyszer reggelire szendvicset. Nagyon-nagyon finom volt!!
Nagyjából így teltek a napok. De nagyszerű volt!!
Saci még nem tudott úszni. És Peti, a vizimentő tartott ingyen tanfolyamot azoknak, akik nem tudtak úszni. De aki már tudott, az is csatlakozhatott. Én pedig untam magam Saci nélkül, ezért én is csatlakoztam, pedig már nagyon jól tudtam úszni. Peti mindig megdicsért, mert nagyon jól csináltam :) De előnyöm is volt, hiszen már tudtam úszni!
EGY NAP MÉG FEL IS ÜLTEM A PAPBÁCSI NYAKÁBA, ÉS ÚGY UGROTTUNK BE A MEDENCÉBE!! SZUPER VOLT!!!!!!!!!!!!!!
Aztán az utolsó előtti vagy az utolsó nap, mint már előbb is mondtam, mindenki mondott valamit a védencéről, hogy ő magára ismerjen. Minden évben a papbácsi kezdte. Nagyon szép dolgokat mondott rólam! Aztán kimentem, amikor már biztos voltam benne, hogy rólam beszél, mert elég ciki, ha valaki hamar kimegy, és aztán kiderül, hogy nem is róla volt szó.
Nagyon hálás voltam, hogy ilyen jó őrangyalom volt a papbácsi! Meg is köszöntem, nem is egyszer, hanem vagy százszor is! A papbácsi is megkérdezte tőlem, hogy milyen őrangyalom volt. KIFELYEZHETETLENÜL, ELMONDHATATLANUL NAGYSZERŰ ŐRANGYAL VOLT!!! Azt kívántam magamban, HOGY BÁR JÖVŐRE (mostmár az az idén lesz) ÉN HÚZNÁM KI A PAPBÁCSIT, HOGY VISZONOZZAM AZT A SOK JÓT, AMIT VELEM A TAVALY TETT :) !!!
Az utolsó nap éjjel akkora bulit csaptunk, hogy az egész városban hallatszott!! Maximumra felhúztuk a zenét, és rongyosra táncoltuk a cipőnket. Éjjel 3 óra körül mindenkinek az ágyban kellett legyen a helye. Persze, ha valaki hamarabb akart lefekünni, megtehette, de nem tudott alunni a hangos zenétől.
Aztán reggel az indulás előtt elmentünk az ottani templomba, és részt vettünk a misén-mivel vasárnap volt-, amit a mi papbácsink celebrált. Én még ministráltam is.
Majd mindenki kapott az útra három szendvicset, és vizet. Majd mikor felszálltunk a buszra, a vallástanárnéni mindenkinek osztott egy énekeskönyvet, majd elkezdtünk énekelni! Nagyon jól éreztük magunkat!! Majd délben újra elimádkoztuk a rózsafűzért.
Majd énekeltünk tovább, és szórakoztunk. Mikor már csak pár falu volt hátra, hogy Székelyudvarhelyre visszaérjünk, folyton, megállás nélkül ezt énekeltük:
Elmegyünk, elmegyünk!
Nem, nem , nem!
Nem, nem, nem!
Nem megyünk mi innen el,
Míg a soför, soförbácsi
Nagy botjábal ki nem ver!!
Ha nem tetszik a soförnek,
Hogy mi itten múlatunk,
Vigye el a pótkerekét,
De mi úgyis maradunk!!!

Mikor este 8-9 óra körül hazaértünk, a szüleink már ott vártak minket a templom előtt.

Nagyon jól éreztem magam!!!!!!!!! AUGUSZTUS 5.-TŐL MEGYEK ÚJRA BATTONYÁRA!!!!!!! Mikor hazajöttem, leírom milyen volt, megígérem! :)

Szép napot, kellemes vakációt mindenkinek!!!!!! SZIASZTOK!! ♥



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat