Tartalomjegyzék
- (200 napos a kari*-*)
- (Tavaszváró - vers.)
- (Demona játéka [február 8.])
- (Farsangi nevettető. VERS.)
- (Frici, a hóember. Történet.)
- (Hóember - vers.)
- (Deneveréb. Újra történetíró. ^^)
- (Részeges új esztendőt! xD)
- (Gyémántgyűrű)
- (RÉGI AL 2)
- (Esküvő tapival - a VÉGE ^^)
- (2009-09-09 Oldi...)
- (Tehetségkutató:rímfaragó,suli!)
- (Tehetségkutató: rímfaragó, ősz.)
- (Tehetségkutató:rímfaragó,barát..)
- (€urok *-*)
- (Tehetségkutató: rímfaragó, III.)
- (Tehetségkutató: rímfaragó, I.)
- (Aki a virágot szereti,aki..(Kedd)
- (100 trükk kipurccantva!)
- (KUTYÁK SZÉPSÉGVERSENYE [TTK])
- (Egy nyomi karivezető: editke XD)
- (Miharu hangyaboltja.jómeló˘˘)
- (Sims3 kódok by Masni ^^)
- (RÉGI AL)
- (LEGSZEBB NAP!)
- ($ims 1-2-3 szoba ^^)
- (Horror by Patás Rami(csak a vége)
- (Tábor-a hitvim gondozza a tevém)
- (Tanulságos békás történet)
- (€urok)
- (Dzaungel könyve - Wikipédia)
- (Állatkerti séta)
- (Paint-rajz tehetségkutató)
- (Földünk - vers, amit én írtam)
- (Eladó egy másik tevém)
- (Pókmalac)
- (Újabb 27 nap a TTK-ban!)
- (Tevém hitvességének története:))
- (Vers, történet, TTK !)
- (Sy'rnzalni gogunk, mint a madár!)
- ("Scooby-Dooby-Doo!!!")
- ( Ki a barát ?)
- (TTK Hősök - történetíró)
- (Tehetségkutató - márc. - döntő)
- (Tehetségkutató-márcus-IV.forduló)
- (TTK kari feloszlatása - tört.író)
- (Március 15, történetíró)
- (Thetségkutató-történetíró-III.f.)
- (Tehetségkutató - március - II. f)
- (Egy soha visza nem térő szerelem)
- (Hazajöttem (:)
- (Nem leszek itthon!)
- (Megérte ottmaradni!)
- (Általam toborozott tevék)
- (MINDENKI FONTOS!)
- ( €urók - TTK .)
- (A karácsonyfa titokzatos fénye)
- (Mese a Mikulásról)
- (A szeretet látható láthatatlan..)
- ( Karácsony estém történetíró . .)
- ( Karácsonyi készülődés! .)
- (Öööö...EZ SEMMI!!)
- ( Téli szünidő, TTK ! .)
- ( Újra történetíró! .)
- (A december)
- (Egy pár vicc - mert nevetni kell)
- (Kis tökmester)
- (Holnap nincs suli!!!!)
- (Egy igazi barát)
- (Tevém holnap 300 napos!)
- (Hibernáció alatt)
- (A tökéletes hely)
- ( Tevékeny Tevék karaván, ...)
- (Jegyeim:)
- (Tevepiac, zsibvásár :D !!)
- ( Tekintetes)
- (ELADTAM AZ EGYIK TEVÉM! ÉLJEN!!)
- (Hétvége és TTK!)
- (Legyen időd mindenre!)
- (Hétvégi műveim a TTK-ban:)
- (NAH!)
- (Hhhhhéééééttttvvvéééggggeeee-TTK)
- (ENYÉM LETT A LEGJOBB DOGA ENYÉM!)
- (JÓ MATEKOS TTK-SOK: FIGYELEM!!)
- (ELADÓ VIRTUÁLIS KUTYA!!!)
- (Újra itt a hétvége, újra a TTK!)
- (TEVÉM-nincs más, amiről írhatnék)
- (€uróim állása a TTK-ban :))
- (Hétvége-verseny-TTK)
- (400 naposok vagyunk!)
- (Hétfőtől iskola!)
- (200 napja Tevékeny Teve vagyok!)
- (Tehetségkutató-3. forduló)
- (Himnusz az Élethez)
- (Elfoglalt vagyok!)
- (Az iker szerencsétlenséget okoz?)
- (A női név megváltoztatásáról)
- (Zene, megsüketülés)
- (Bal, illetve jobb oldali vezetés)
- (A 13 valóban szerencsétlen szám?)
- (A nyár utolsó napja)
- (BULI VOLT!)
- (A feledékenységről)
- (A csuklásról)
- (A spontán égésről)
- (A tüsszentésről)
- (Battonya-2008)
- (Minden újrakezdődött...)
- (Egy veszett,tolvaj, mocskos teve)
- (Kőhalom)
- (50 trükk kipurccantva!)
- (Rossz emlékek.)
- (Kedves, szép emlékek.)
- (Hazajöttem a Balatonról.)
- (TCM? Hol található???)
- (Első lovaglás ♥)
- (Fiákerezés)
- (Hazajöttem!!)
- ( :( Mirelit ):)
- (Legjobb barátaim♥ (emberek)
- (Euróim a TTK-ban :))
- (Hóvirágocska. összeházasodott! &)
- (Tegnapi babalátogatás :))
- (A tegnap...)
- (Az én álmom...)
- (**BOLT!!**)
- (Battonya-2007.)
- (Saját Neveldém-nézzétek meg!!)
- (Bázna)
- (CSALÁDI NYARALÁS ♥)
- (Megyek a Balatonra!)
- (TTK vírtuális tábora)
- (Itt a VAKÁCIÓ!)
- (De szép nap!!)
- (Welnes-Brassó)
- (Szülinap,tanézzáró,tanév.)
- (Ma megyek szülinapra!♥)
- (SZÍNJELEK!)
- (Kííííííívagyok........!!!......)
- (Nem megy a 3D chat D:)
- (100 napos a kislányunk! :♥)
- (De jo!!! ♥)
- (Szornyu egy alak vagyok!)
- (11 dati beosztása)
- (2008-06-02)
- (100 napja TTK tag:))
- (Versenylista)
- (Orszagos felmeres)
- (Lista ())
- (Családfa ♣♠)
- (www.abaratsagkarija.mlap.hu)
- (Kedves hitves♥)
- (2008-02-05)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
|
Pókmalac
PóMalac, a pókmalac, akinek nem kell repülnie, ahhoz, hogy HAZATALÁLJON - csupán néhány barát kell, akik fogják majd kezét
Messze-messze, túl a magas, napsütésben fürdő hegyeken, átal a kristálytiszta, a napsugarakban meg-megcsillanó, kék vizű tengereken, tavakon, folyókon, patakokon, csermelyeken átal, messzébb a zöldellő tisztásoktól, a pusztaság homokszemjeivel betakart préliken, egy narancssárgás-barnás színű, hatalmas földön, ahol furcsa, háromszög alakú kavicsok szúrták az oda tévedő idegen lábait, ahol nem igen csiripeltek, trilláztak a madárkák, furcsa, különleges, zigalmat, kalandot sugalló lények éltek békében, harmóniában - életük nyugodt, vicces, érdekes volt, mosoly ült minden lény arcán. Ők voltak a PÓKMALACOK.
Fejükön két hatalmas, majdnem egészen a földig érő, rózsaszínes-lilás fülek kónyúltak le, orruk olyan volt, akár egy cuki malackáé, dundi pofijukon két hatalmas, csillogó, ártatlan szempár kémlelt a világ ezer csodája felé - a távolba. Hátuk sötétszürke volt, hátuk közepén, a gerincüknél volt egy bordópiros, nagyobbacska kereszt - keresztespókokra emlékeztetett ezen testrészük. Lábuk feketék voltak, mint egy póké - nyolc darab volt belőlük. Lábuk végén világosbarna patácskák ékeskedtek, mely egy kismalacra utalt. Furcsa kis teremtések voltak, de szorgosak voltak, naphosszat szövögették hálóikat a tó partján álló vén fűzfa korhadt ágaira - harmatcseppel díszítették, tóvízcseppel nedvesítették a fehér hálót. De sajnos túlságosan nagyok és súlyosak voltak mindannyian, ezért kénytelenek voltak hetente ötször-hatszor is újrakészíteni otthonukat, mely terített asztalként várta őket a nap lemente után - a szerencsétlen bogárkák mind belegabalyodtak a ragadós hálóba! De ezek a pókmalacok nem voltak ennyire kőszívűek! Játszottak pár órát az est hűvös, szívsímogató fuvallatában, majd elengedték őket - együtt csodálták, amint varászlatos szárnyaikkal tovaszálltak az otthonuk felett, és eltűntek a horizont sárgás-narancssárgás-rózsaszínes vonala mögött. De szerettek volna egyszer ők is szárnyrakapni, és mint a fekete legyek, mint a mézgyűjtögető, zümmögö legyek, mint a pettyes hátú katicabogárkák, mint a szivárványszínű pillangók, tovalilibbenni a szél szárnyán! De nem sikerült nekik, valahányszor próbálkoztak! Pedig születtek jobbnál-jobb ötletek: levélből nyolc szárnyat készíteni, lábuk köré tekerni - úgy próbáljanak meg ejtőernyőzni, esetleg levegőszörfözni is. De sajnos egyik sem vált be - hiába! repülni nem tudtak!
PóMalac egy kicsi, aranyos, mosolygós pókmalacka volt. Nagyon kedvesen szólt a barátaihoz, vígasztalta, bátorította őket:
- Nem baj, ha nem tudtok repülni! Hiszen nem hagyhatjátok itt az otthonunkat! A mi közös otthonunkat! A családunkat, a szeretetünket! Ha szárnyatok lenne, már rég tovaröppentetek volna - és talán soha, de soha nem térnétek vissza; nem jönnétek haza! - majd kacsintva hívta őket pár játékra, melyet lent, a földön kellett játszani - ezzel is jelezvén, ők a föld befogadó, melengető hajlékához tartoznak! Volt, amikor egy jó bújócskával állt PóMalac elő, de olyan is megtörtént, hogy odabent, a pókmalac-óvódában rajzoltak valami szépet, és ragasztották az otthonos terem csupasz, fehér, frissen meszelt falára. De a kis pókmalacok hajthatatlanok voltak - addig búslakodtak, addig mérgelődtek, és addig-addig mind-mind próbálkoztak, amíg fel nem kapta őket zuhanás közben egy keselyű, és elrepítette. Valójában csak egyet, PókMicát, egy kedves, de akaraterős és szintén repülni vágyó pókmalaclányt.
- Segítség! Segítség! Én nem ilyféle repülést álmodtam meg! Mentsetek meg, mert pókpörkölt vagy esetleg malackolbász lesz belőlem estére! Segítsetek!
PóMalac gondolkodóba esett, erősen vakargatta feje púpját - mégis hogyan menthetné meg szegény pókmalackát?
És egyszer csak - lám! - egy nagyobbacska légy tűnt fel a messziségben, megpillantván a nagy madár karmaiban szenvedő pókmalacot, odaszállt PóMalachoz, és így szólt:
- Mert te mindig oly vendéglátóan viselkedsz velünk, akik tulajdonképpen vacsoráid vagyunk, fölpattanhatsz hátamra - benned teljes mértékben megbízom! Gyere, mensük meg szegény pókmalaclányt! - azzal, miután persze PóMalac felült koromfekete hátára, átlátszó szárnyait rakétaként csapkodta, és sikerült is meglöknie a keselyűt, aki nyomban kiejtette meglepetésében PókMicát. PókMica, a halálra ijedt lány, Oszkár, a légy karjaiban landolt. A keselyű pedig - miután rádöbbent, hogy odalent csúfosan nevetik, közelített a légyhez. De Oszkár kikerülő manővert hajtott végre, kissé félresikerülten. Ugyanis a keselyűnek sikerült elkapnia PóMalacot, a bátor hőst, és nyomban elrepítette - néhány perc múlva már csak egy fekete folyt látszott a távolni hegyek felett.
A sok pókmalac reménytelenül hajtotta le fejét - elveszítették az egyik legkedvesebb, legaranyosabb, legbarátságosabb társukat talán örökre!
A keselyű pedig kárörvendően kiáltott úgy, hogy biztosan meghallja a karmaiban szorongatott pókmalaclegény is:
- Viúú-viúúú-víííí!!! Há-há-há-há-há! Így jár az, aki mást akar megmenteni! Én mindig is mondtam, minek mentse valaki a társát, ha még az ő bőrére sem tud kellően vigyázni!?
De PóMalac nem válaszolt. Mosolygott. Hangtalanul, szívből.
- Én legalább nem hiába halok meg - hangzott a nem várt válasz néhány csöndes, hosszú perc múltán PóMalac szájából.
- Miért? - kérdezte fenhangon a keselyű, aki bármikor kiolthatta a kis pókmalac életét.
- Mert megmentettem valakit - lehet, hogy én meghalok, de valaki él, valaki továbbél, azért, mert ÉN vagyok a te fogjod, nem pedig Ő! Ez pedig megér egy fájdalmas, kínzó halált is, hiszen tudom, hogy nem éltem hiába! :) - egy újabb szívből jövő mosoly követte ezen pár kijelentést, majd elhallgatott. Lenézett, és rájött, hogy egypúpú tevékkel belakott város felett repülnek.
A keselyű pedig - senki sem tudta, mi vezérelte - leejtette a pókmalacot, és továbbrepült - hagyta, hogy leessen, ő eltűnt.
Pómalac pedig egy oázis közepén landolt, ahol csobogó, habos vizű vízesés folyt le a szírtről, friss fű övezte az egész oázist. Mosolygó, barátságos teve emelte tenyerébe a furcsa teremtést, és bevitte, megmutatván a többieknek.
- Ki..kik vagytok? - kérdezte szédülten PóMalac. Csodálkozott, hogy még mindig szólásra bírja nyitni ajkait.
- A Tevékeny Tevék vagyunk, nagyon kedves, szeretetreméltó, szerető, békés, barátságos, gondos, összetartó, együttműködő karaván - mi vagyunk a Tevékenyek, a legyőzhetetlenek! Téged pedig, furcsa állatka, szeretettel fogadunk vidám közösségünk tagjaként! - válaszolta a három vezető - Hópitapi, tapicska és Hópihus - egyszerre.
- Engem egy keselyű ejtett le, miután elkapott, mert megmentettem egy pókmalaclányt a családunkból! Ugyanis én PóMalac vagyok, a pókmalacka! :) Nagyon szerték visszajutni a családomhoz - bár azért is hálás vagyok, hogy találkoztam veletek, és nem evett meg a keselyű!
- Persze-persze, megkeressük az otthonodat, te kis aranyos! De azért pár nepra maradnál köztünk? Bemutatunk majd téged a cinegérnek, a tevemadárnak, a pulipintynek - ők is mind-mind csakolyan furcsa élőlények, mint te! Nekik is a családját keressük! - mondta Hópihus.
- Persze, ittmaradok! Hiszen tudom, a gondviselő nap vigyáz majd helyettem is a családomra, az otthonomra, a barátaimra! És majd egyszer úgyis hazajutok, én pókmalac vagyok! Nem kell, hogy szárnyam legyen ahhoz, hogy hazajussak - elég néhány jóbarát, akik segítenek utam során! És azt hiszem, itt rájuktaláltam közetetek, kedves Tevékeny Tevék, akik segítenek hazajutnom - pedig már itt is itthon vagyok! :) Csupán ti kelletek, akikben megszólal a szeretet hangja: "Jövök, és veled vagyok!"
|
