Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
MINDENKI FONTOS!

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
MINDENKI FONTOS!

Szavak: mosógép, íróasztal, kaktusz, függöny, büdös

Mindenki fontos

Koraőszi délután volt. A nap puha felhőágyát vackolta, és figyelmeztette napsugarait, hogy aznapra már elég volt a hancúrozásból. A fák halkan susogtak a langyos szélben.
- Jólvan, sugárkáim! Mára vége a játéknak! hold nénétek nagyon dühös lesz, ha késés történik! Sorakozzatok szépen a nagy hegyek mögött, aztán gyertek haza! - intett Napanyó kisgyermekeinek.
- Hú-hú! Még korán van! Hold néni lassú égitest! - kiáltotta vidáman az egyik rakoncátlan kis sugár. De kár volt neki megszólalni, mert Szélbácsi jól belefújt.
- Áú! Ezt nem kellett volna! - rimánkodott a kiscsibész.
- Dehogyis nem! Így tanulsz rendet! ha egyszer Napanyó azt mondta, hogy indulás, akkor INDULÁS! - kiáltotta Szélbácsi, majd tovaszállt. Még nagyon sok dolga volt. Elsősorban hideg levegőt kellett zsebeibe tegyen, mert az éjszaka már nem olyan langyos, mint a nappal.
Volt a kis sugarak között egy ügyetlen kis sugaracska. Úgy is hívták: Ügyetlenke. Soha nem sikerült neki semmi.
- Gyerünt, sugárkák! Most a sivatagban van dolgunk. Ugyanis már elindult onnan Hold nénétek. Nemsoká helyet kell cserélnünk! Igyekezzetek! - sürgette Napanyó sugarait.
- Jövünk már, jövünk már! - mondogatták a kis sugarak, majd lassan egy nagy csoportba tömörültek. - De Ügyetlenke nincs még itt - szólt valamelyikük.
- Nagy baj! - legyintett a másik!
- Ki bánja, ha annál kevesebb lesz a gondunk? - csatlakozott a harmadik.
- Úgyis csak bajnak van - szólt oda félszájjal a negyedik, majd lassanként mindenik mondott valamit. Senki sem szerette Ügyetlenkét. Mindent csak elrontott.
Ügyetlenke még Felhőcskével fogócskázott. Fel sem tűnt neki, hogy a testvérkéi Napanyó irányításával - akinek sejtelme sem volt arról, hogy Ügyetlenke nincs közöttük - elindultak a sivatag felé.
- Na szia, Ügyetlenke! - köszönt el Felhőcske. - Nekem mostmár mennem kell! Felhőmama már vár. Eső lesz az éjjel, azt hiszem - azzal elment. Ügyetlenke egyedül maradt. Halovány fénye elveszett a sötétségben. Már nem látta a családját.
- Hol vagytok? És én hol vagyok? - ijedt meg Ügyetlenke. Elindult valamerre. Hold néni már odafent kuksolt az égbolton. El volt foglalva. Éppen a múlt éjjeli élményeit osztotta meg a csillagokkal.
Ügyetlenke fényre lett figyelmes. Remélte, hogy a családja. De nem az volt. Egy kis házikó ablakán szűrődött ki a fény. A kis sugaracska közelebb osont. Bekukkantott. A szobában egy kislány játszadozott a babáival.
Egyszerre csak sötétség borult a tájra - elvették a villanyt. A kislány felkelt, és ijedten nézett bele a sötétségbe.
Ügyetlenke gondolta, majd ő segít. Egy kis fényszikrácskát lövelt az ablanak. Úgy akarta, hogy a szobába menjen, és fénybe boruljon tőle a terem. De a szikra nekicsapódott az áttetsző ablaküvegnek, és visszapattant. A kislány bizonyára azt hihette, hogy villámlik közvetlen az ő szobája mellett, mert ijedtében egyet hátrált, ezzel nekilódúlván az íróasztala sarkán levő kaktusznak.
- Aúúú! - sikoltott fel a kislány. - Jujujujjj! - a sok tüske mind belefúródott a kezecskéjébe. Fájdalmában szökdécselni kezedett, megfeletkezvén a földön heverő bögre tejről. Belerúgott a tejbe, ami - loccs! - felborult, és kiömlött a kis terítőre, mely szintén a földön hevert.
- Jajj, ne! A szép, őj terítőm! Most olyan büdös lesz a tejtől, hogy iszkolhat egyenesen a mosógépbe! - síránkozott a kislány. Az ujjából ugyan kijöttek a tüskék, de a gyertyafény mellett továbbra is félt. Lefeküdt az ágyára, és sírdogált.
Ügyetlenke nagyon sajnálta a történteket. Elsuhant a nyitott ablak előtt, ezzel kishíjján majdnem felgyújtván a függönyt.
- Jajj, ne! Bárhová megyek, csak bajt okozok! - szomorkodott Ügyetlenke, és meghúzódott a csatorna mellett. Borzasztóan bús volt. - Nem vagyok én jó semmire! Vagy elkésem, vagy megijesztem a kislánykákat, vagy felgyújtok mindent! Ez egyszerűen lehetetlen! A testvéreim egytől- egyig mind-mind olyan fontosak, hogy nélkülük nem foroghatna a Föld. De én? Éppen az, hogy nélkülem forogna boldogan a föld!
Amint ott búslakodott Ügyetlenke, meghallotta, hogy a kislány ezt suttogja a kismaciának: - Félek, Teddi! Nagyon rémísztő ez a szél, és ez a sötétség! Már a gyertya lángja is kialudt! Bárcsak reggelre vírradnánk már! De nem lehet. Hosszú még az éj. A napocska most felénk se néz.
- Talán Napanyó nem, de én itt vagyok! - mondta halkan Ügyetlenke. Érezte, hogy mennie kell. Ez a kislány fényt akart, amit csak ő adhatott meg.
Ügyetlenke odaosont az ablakhoz, majd egy szempillantás alatt besuhant a szobába. A fénye elárasztotta a szobát, és a kislény résnyire kinyitotta a szemét. Nem értette, mi világít. De egyszer csak megpillantotta a kis szikrát, aki vidáman mosolygott.
- Köszönöm neked, kis fénysugár! Te vagy a legfontosabb ezen a sötét éjjelen! - suttogta a kislány, és rámosolygott a napsugárra.
Hamarosan visszaadták a villanyt. Ügyetlenke búcsút intett a kislánynak, majd tovaszállni készült. A kislány még búcsúzóul kacsintott egyet huncutul a napsugárnak, majd mély álomba merült.
Ügyetlenke pedig ezután soha nem érezte jelentéktelennek magát. Ha csak egyvalaki is volt a Földön, akinek ő fontos volt, az is végtelen boldogságot sugárzott neki. Az az egyvalaki pedig tényleg szívből örült Ügyetlenkének azon a sötét és rideg éjjelen.



REMÉLEM, TETSZETT!





Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat