Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
TTK Hősök - történetíró

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
TTK Hősök - történetíró

Miss Lilli baba ( 175454 ):

Cím: Együtt haladunk a sivatagi, narancssárga naplementében, ameddig el nem érjük a nap vidám birodalmát - addig sok-sok veszélyen kell átvergődnünk, de éjjel is vigyáz ránk a nap gondviselő tekintete

Messze-messze, egy távoli, forró homokú, árnyékot nem nyújtó, narancssárga naplementéjű sivatagban, egy elrejtett helyen magaslott egy zöld pálmafa. Tövében piciny, gyönge, alig-alig csordogáló forrásér táncoltatta a körülötte levő homokszemeket - majd a vízcseppek sorra-szerre tűntek el ez ízzó homokfergetegben. De a pálmafa mögött egy vízesésben gazdag, zöld, friss fűtől zöldellő, színes, tavaszi virágoktól illatozó oázis volt - ennek a hatalmas, csodaszép oázisnak habos vizű vízeséséből csordogált a piciny forrás a nagy pálmafa mellett. Elkápráztató érzés volt, ahogyan ott állva a gyönge forrás mellett, arra gondolunk, hogy ennél több víz úgysem található a sivatag porában. És akkor egyet gondolni, behunyni pár pillanatra a szemünket, majd újra kinyitni, és megpillantani a varázslatos, mámoros oázist, melyben tevéknek ezredei sürögnek-forognak, takarítanak, kertészkednek - locsolnak öntöznek, gyomlálnak -, a kis, csínytalan tevékre vigyáznak, velük játszadoznak. Ennek az oázisnak már nagyon régi, ősi neve van, mely máig fennmaradt a történelem vaskos, győrödt, az évszázadok alatt megrongált, titokzatos, mindenttudó könyvében - ezen oázis neve: Tevékeny Tevék. Egy név, mely magában rajtegeti több ezer teve mindennapi életét, munkáját. Misztikus, ugye?

Történt egy verőfényes, madárcsicsergéstől vízhangzó, pillangók századainak szálldosásától megmágiázott délelőttön, hogy az oázis vezetője, tapicska, titkárnőjével, Hópihussal, és az oázis doktornőjével, Witaminnal komoly tárgyalást folytatott az oázis főterén álló, erős, minden homokviharral szembeszegülő házban. Ez volt a Nagy Zöld Ház, a Karavánház. Odabentről egyszer-kétszen hangos felmordulás, kétségbeesett sóhaj hallatszott ki a vidám, délelőtti mezőre, ahol a sok kisteve tevefocit és teadélutánt szervezett e mai csodálatos napsütésben.
- Nem, nem lehet igaz! - fektette le fejét tapicska két mellső patája "ágyába". - Hogyhogy egy aljas bűnöző ólálkodik az oázisunk közelében!? És mégis mit szeretne?
- Amit akart, megtette - válaszolt komoran, összekulcsolt patákkal Witamin, és keményen az ifjú tapicska fekete, könnybe lábbadó szemeibe nézett.
- Tessék? - esett kétségbe tapicska, és szorongó szívvel meredt Witaminra. De a doktor néni helyett most tapicska anyukája, Hópihus vette át a szót, és ő is, felmérvén a helyzet komolyságát, összeszorított szemekkel kezdte el - de közben muszáj molt néhányszor ráharapnia ajkára, hogy el ne sírja magát:
- Tudod, a múlt éjjel az a bizonyos, titokzatos illető belopózott a hálószobádba, és...
- Micsoda?! Mármint az enyémbe? - tapicska földig érő állakkal meresztette szemeit édesanyjára.
- Téged nem bántott. De a kulcsot ellopta - válaszolta Witamin.
- Miféle kulcsot? - értetlenkedett tapicska.
- Hát a KARAVÁN KULCSÁT! - kiáltott fel kétségbeesett szívvel Hópihus, és az ablakhoz rohant. Odakint néhány teve abbahagyta az önfeledt játékot, és elképpedve pillantott az ablakra. Mikor Hópihus észrevette, hogy gondtól dúzzadt arcát bámulják, visszalépett az ablakból, és helyrt foglalt Witamin mellett. Fejét búsan lehajtotta, és a lábnyomokkal dekorált padlóra figyelt.
- Most akkor mit tehetünk? Bármelyik percben megszűnhet az oázis! - mondta félve tapicska. És ahogyan azt kiszólta, hirtelen valami furcsa heng hallatszott, az oázis felé egy fekete, gonosz felhő szállott, eltakarva a nap utolsó sugarainak fényszikrácskáit. A tevék azonnal abbahagyták vidám, önfeledt tevékenységeiket, és rejtélyt hordozó, kétségbeesett szemekkel kémleltek a Nagy Zöld Házra - tudták, hogy tapicska, Hópihus és Witamin majd választ adnak. És sajnos, ők már tényleg tudták mi történt - a gonosz, árnyéktalan illető megtette, amiért jött. Megtette. Tapicska lerohant eszeveszettül a lépcsőn - nyomában Hópihus és Witamin. Majd mindhárman kézen fogtak három-négy árvatevét, és szaladtak a nagy pálmafa felé. Ahogy kiértek az oázisból, az égből egy ijesztő, gonosz nevetés hallatszott, majd a hideg, viharos érzés után egy annál is ridegebb mondat hangozott el:
- Viszlát, VOLT Tevékeny Tevék, találkozunk SOHA! Ha-ha-ha-ha-ha!
- Nem tehetsz minket tönkre! - kiáltott fel Hópihus, bár nem tudta, kihez beszél, ki beszélt hozzájuk a felhő mögül. - Gyerünk, kicsik, nagyok, MOST FOGJUNK ÖSSZE! MOST SZORÍTSUK MEG EGYMÁS PATÁJÁT, MOST HARCOLJUNK! Gyerünk, Tevékenyek! - azzal a sok-sok teve - mely között akardt 100 éves is, fél napos is - egymásba kapaszkodott, és az ezernyi tevéből egy hosszú, a végtelenségbe nyúló sor épült fel. Majd Hópihus jelzésére együtt elkezdték fújni a nagy felhőt. Fújták, fújták a sötétség sötétségének jelképét, a gonoszság atyját, a tönkretevés prófétáját. Már-már feladni készültek, de tapicska és Hópihus bíztatta őket:
- Ne oly' hevesen, báránykáim! Csak nyugodtan, mosolyogva. Hunyjátok le szemeteket, és fújás közben arra gondoljatok, hogy a gondviselő, lenyugvó nap most is betakar gondviselő tekintetével.
A Tevékeny Tevék pedig úgy tettek, és egy titokzatos, lágy fuvallat hatolt át testükön, majd hagyták, hogy e fuvallat lelkük által megerősödjön, és segítségével elfújják a felhőt. A felhő pedig nagysoká meg-meginogott, majd szertefoszlott - a felhő mögött pedig ott ragyogott a nap, és halkan, huncutul ezt suttogta pirosas-sárgás mosolyával a tevékek:
- Megcsináltátok! Együtt megcsináltátok! Én hőseim, én tevékeny Tevéim! Büszke vagyok rátog, mindig is az leszek! Mostmár megtanultátok, az életben szükség van a másikra - egymagad nem tudsz egyedül hőssé válni, de együttes erővel igen!

:)




Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat