Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
Hétvége és TTK!

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
Hétvége és TTK!

Sziasztok!

Jól tudjátok, mit akarok ide írni, íyhát csak ennyit írok előre: JÓ OLVASÁST!

SZOMBAT:
Rímfaragó:

Miss Lilli baba (175454) verse:

Cím: Eltévedt kis falevelek
Írta: Gál Krisztina

Eltévedt kis falevelek,
Ki szűlt meg benneteket?
Ki táplált, nevelgetett,
Ölelgetett, szeretgetett?

Ki melegített, s elveszni nem hagyott,
Ki volt az, aki édes esővízzel itatott,
Napsugárral melegített,
Szél hátán hűsítgetett?

Valaki, aki szeretett,
Valaki, akinek szeretete mindig ölelgetett,
Valaki, akinek lágy a tekintete,
Édesdeden símogató két keze.

Valaki, aki életet adott nektek,
Akkor is, ha ti ezt meg nem becsültétek.
Valaki, aki mindig gondolt rátok,
Aki aki a ti Ősanyátok.

Azóta is csak életet ad, majd halált,
De aztán újra élet, ami legyőzi az elpusztulást.
Ő napot, virágzást ad a szegénynek,
Esőt, ködöt a kevélynek.

Aki igazságos mindenkivel szemben,
Akinek minden élőlény nagy a szemében,
Aki nem tesz kivételt senkivel,
Mindenkit annyira szeret, amennyire nem.

Mindenkire vigyáz, óvja álmait,
Oltalmazza, mint a juhsz báránykáit.
Mert ő kedves, nagylelkű, barátságos,
Kitalálni könnyi, mert csak egy van a Földön ilyen igazságos.

Ő a Természet nény lányával,
A Tavasszal, az élet virágjával,
A Nyárral, a boldogság sugarával,
A Téllel, a fagy szikrájával,

És persze az Ősszel,
A gyümölcsoltó termésérlelővel.
Az Ősszel, aki gyengéden vigyáz leveleire,
Fáira, gyümölcsire, zöldségeire.

Ő az, aki a zöld Nyárból színes takarót sző,
Aki a leveleket megszínesíti kedvetlenül.
Mert ő sem szereti, ha elhagyják gyermekei,
A kis apró, kedves barátai.

De búcsút vesz tőlük, s a Szél szárnyára bízza,
S tudja, hogy őket többé soha viszont nem látja.
Elbúcsúzik tőlük, s útjukra engedi,
Mert tudja, hogy ennek így kell történni.

A kis falevelek meg csatlakoznak a Szélhez,
De aztán egy fuvallat, s a világba' szétszélednek.
Elszállnak, szétválnak, mert még tapasztalatlanok,
Nem tudják, mit hoznak még a hátralévő napok.

Elbúcsúznak szép hazájuktól,
Szerető, kedves fabarátaiktól,
A hegyektől, a mezőktől,
Elbúcsúznak a száradó erdőktől.

De nem tudják merre menjenek,
Keresik pitvarát az öreg Ősznek.
De nem találják sem az Őszt, sem a régi hegyeket,
Azokat a szépséges völgyeket.

Eltévedt kis falevelek,
Ki szeret, ki vár vissza benneteket?
Emlékszik rátok Ősanyátok,
Aki mindig vigyázott rátok?

Visszavár-e benneteket,
Tudja-e, mi lett tiveletek?
Vajon látja most szomorú arcotokat,
Melyek egyre jobban elszáradtak?

Vajon felül a Szél szárnyára, s odarepül hozzátok,
Hozzátok, akik neki annyira hiányoztok?
De nem jön. Ti csak várjátok,
Harmatcseppes már az orcátok,

Sírós a száratok,
Mert hiányzik a mamátok.
Nem jön. Miért nincs itt?
Miért késlekedik?

Lassacskán elfáradtok,
Sajog már minden porcikátok.
Leszálltok, s elalusztok,
Mély, hosszú álomba zuhantok.

Belep majd a Tél meleg takarója,
Ami majd lesz magányotok vígasztalója.
Átalusszátok a meleg dunyha alatt a fagyos napokat,
Reménykedve várjátok a tavaszi sugarakat.

S szívetek mélyén jól tudjátok,
Hogy szerető idős jóanyátok vigyázza álmaitok,
Mert ő nem felejt titeket,
Tudja mi nyomja lelketek.

Mert ő soha nem hagy senkit magára,
Akinek szüksége van egy igaz édesanyára.
S tudja, hogy eljön az a nap,
Amikor minden gondra boldogság virrad.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat