Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
A karácsonyfa titokzatos fénye

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
A karácsonyfa titokzatos fénye

Szavak: doboz, karácsonyfa, könyv, reggelizni, összeveszni

A karácsonyfa titokzatos fénye

Tél volt. A csillagfényes éjszaka hideg és zuzmarás lehelletének fogcsikorgató fagya belepte az egész erdőt. A felhők nem akarták útjukra engedni kis hópihécskéjeiket, nehogy betegek legyenek ebben a fogcsikorgató hidegben. A fák sóhajtozva és vacogva szúnyókáltak. Mindenki nagyon fázott.
A kis Brumi maci füléig húzta meleg takaróját, és elvegyült a párnák között. Ő legalább nem fázott.
-Jó az állatoknak! Ők legalább betakarhatják magukat meleg dunyhával! - szisszent fel az öreg bükkfa. - Még a kis hópelyhek sem jönnek le az égből, hogy legalább ők betakarjanak! Mikor lesz már vége ennek az éjszakának?
-Amikor végre befogod a szádat, és lehunyod a szemedet. Nekünk sem tetszik ez a didergést előidéző idő, de nyavajgással nem megoldható - mordult a bükkfára a tölgyfa. Erre aztán jól összeveszett a két fa. De csatlakozott hozzájuk az erdő valamennyi fája. Nagy kiabálás és veszekedés volt. Ezt persze más nem hallotta, csak ők. De a tisztás közepén álló kedves, az állatok együttes erőjükkel feldíszített karácsonyfa szelíden hallgatott.
Hirtelen sötét, mélly és félelmetes csend honolt az erdőn. De az éjszaka nem végtelen. Eljött a hajnal. A nap langyos és sápadt sugarai megvilágították az éjjelt, és a jégvirágos, zuzmarás fákat.
Brumi maci is felébredt. Nyújtózo?tt egyet-kettőt, majd megnézte a szüleit.
-Persze! Hiszen ők most téli álmot alszanak! - jött rá Brumi. Ugyanis Brumi maci - az egyik előző mesében megtudható - nem bírt téli álomba szenderülni. Felkelt, és együtt díszítette fel a karácsonyfát Nyuszikával, Sün Samuval és az erdő valamennyi szorgos állatkájával.
Kikászálódott pihe-puha ágyacskájából, és elővette a polcról a mézesbödönt. Jól megreggelizett, majd még búcsúzóul vetett egy pillantást édesen alvó szüleire, azután pedig elment megkeresni Nyuszikát.
Nyuszika persze még az igazak álmát aludta jó meleg odvában.
-Ébresztő, kispajtás! - ébresztette már messziről hatalmas lármával a kis nyúlat Brumi. - Tudod te egyáltalán, milyen nap van ma? KARÁCSONY REGGELE! Az erdő manókája már biztosan jó sok ajándékot tett a karácsonyfa alá. Te azt mondtad, hogy mindig szokott tenni... Ugye most is tett?
Nyuszika már nem bírt alunni. Egy ilyen izgatott és kíváncsi kismackó kérdéseire valakinek csak kell válaszolni: - Nos, a legjobb lesz, ha meggyőződünk róla a saját szemeinkkel! Indulás!
a két jóbarát elindult a karácsonyfa irányába. Már sok állat gyűlt ott össze kibontani az ajándékaikat. Brumi és Nyuszika is megtalálta a sajátját. Mikor mindenki elment mát, Brumi meglátott egy titokzatos dobozt, amit senki sem vett el. Odament, hogy nézze meg, kinek szánták. De sehol sem talált rajta nevet.
-Szerinted mi van benne? - kérdezte Brumi Nyuszikát.
-Talán valami varázslatos ajándék! Biztosan egy könyv! - reménykedett Nyuszika.
-Az meg mi? - Brumi még sosem hallott efelől.
-Az emberek belőlük különféle kalandokról és történetekről olvasnak - magyarázta Nyuszika.
-Akkor hát nyissuk ki! - javasolta Brumi maci, és közelebb lépett az ajándékhoz, majd együtt kibontották. Nyuszika belekukkantott, de csalódott: nem könyv volt. Nem is volt varázseszköz. Csak egy apró, törött kis égő volt benne.
-Azért ne hagyjuk itt. Talán feltehetnénk a fára... - tanakodott Brumi. Úgy döntöttek, felteszik. Fel is tették. Közben már jól eltelt az idő: elkezdett sötétedni.
-Brumi, ma aludhatnál nálunk! - ajánlotta fel Nyuszika.
-Rendben! Akkor menjünk! Már későre jár! - mondta Brumi, és elindultak Nyuszika háza felé.
Lefekvés előtt Brumi még kinézett az ablakon. Valami kékes-fehéres, halovény fényt pillantott meg. Odahívta Nyuszikát is: -Hé, Nyuszika! Ezt nézd! Mi lehet ez?
-Nem tudom. Nézzük meg! - azért Nyuszikában is lakozott némi kíváncsiság; nem csak Brumiban. Elindultak hát a fény irányába. A karácsonyfa világított. Közelebb mentek, és próbálták megkeresni a fény forrását.
Egyszer csak Brumi maci megpillantott a kicsi, törött égőt, amit még ők találtak a titokzatos dobozban, és Brumi tett fel a fára. A kis égő halkan dúdorászott - de olyan halkan, hogy csak Brumi maci - aki igazán közel volt hozzá - hallotta. A kis égő teljes szívéből mosolygott, és senki sem tudhatta, hogyan éghetett. De elég volt Bruminak az, hogy az égőcske őrá kacsintott, és a maci máris ezt suttogta:
-A karácsonyfa apró, varázslatos és titokzatos fénye.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat