Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
Frici, a hóember. Történet.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
Frici, a hóember. Történet.

Frici, a hóember

http://www.hatterkep-ingyen.hu/festmeny/teli-mese/almodozo_hoember_1400x1050.jpg

Egy hűvös, szeles, havas délelőttön Kinga izgatottan ébredt. Érezte, hogy valami történt. Valami, ami mássá teszi ezt a délelőttöt, mint az ezek előtti. Kibújt meleg takarója alól, felhúzta macis papucsát, és öccséhez, Hunorkához szaladt.
- Hunor! Hunor! Ébredj! - rángatta ki az ágyból. Hunor nem értette, mire ez a nagy hűhó. Kinga széttárta a sötétítőt, hogy egy kis fény is beszivároghasson a sötét szobába.
- Nézd, Kinga! Odanézz! - ámult el Hunor az ablak mögötti látványtól: odakint leesett az első hó. A zuzmarás ezustfenyőket vastag hótakaró borította, és alattunk verebek szökdécseltek - ők is élvezték a változást. Pár pillanat múlva a két testvér keze és arca az ablaküveghez tapadt, és csendben bámulták a szállingózó hópelyheket.
- Na gyere, Hunor, reggelizzünk meg hamar, aztán menjünk ki játszani! - szólalt meg végre Kinga, és mire Hunor ujjongva helyeselt volna, Kinga már rég a konyhában ült. Édesanyjuk már pár órája felkelt, és a konyhában tett-vett.
- Anyu, láttad, hogy leesett a hó? - kérdezte izgatottan Kinga. Édesanyja elmosolyodott.
- Ezek szerint ma két testvér hóembert fog építeni? - és rákacsintott az akkor megérkezett Hunorkára is. Természetesen a válasz magátolérthetődött: IGEN!!
- Nos Hunor, én igazán megértem már sok ezer telet, ezért én szakértője vagyok a hóembereknek - hantázott Kinga. - Először is szükség van egy nagy kalapra, egy répára, néhány kődarabkára és egy sálra is! No meg egy régi utcai seprű is kell!
Hunorka buzgón helyeselt Kinga minden mondata után. Aztán kimentek a kertbe, miután édesanyjuk majdnem az összes ruhát rájuk adta a szekrényből.
Órák teltek el, de végül is Kingának és Hunorkának sikerült felépíteni az idei első hóembert. Fején édesapjuk régi kalapja volt, amit Bodri, a puli kutyájuk összerágcsált, ezért már használhatatlan volt a viselésre. Fején hatalmes répaorr díszelgett, szemei és szája lapos kövekből volt kirakva. Kinga régi sálát tekerték fagyos nyaka köré, hatalmas pocakján pedig zöld gombok virítottak.
- Szerintem jól sikerült! - vélekedett Kinga, közben - mint a híres és fontos művészek - kissé féloldalra fordította fejét, hunyorított, aztán megerősítette: - Egészen takarékos kis hóember lett. Legyen a neve Frici!
Hunornak is tetszett a név. Édesanyjuk hívására bementek a házba, és megittak egy gőzölgő kakót.
Eközben Frici megmozdult. Nyüzsögni kezdett. A bolyhos sál csiklandozta hónyakát. Végül nyújtózott egyet, meg mégegyet, és elmosolyodott. Tetszett neki külseje.
Este, amikor a ház lakói már elaludtak, Frici újra megmozdult. Elindult a kertben. Bodri, a puli észrevette őt, de mivel látta őt, amikor építették, nem tartotta idegennek. Halk, vidám csaholás tört ki belőle, aztán játékosan rárontott Fricire.
- Jaj, jaj, ne nyalj, Bodri! - nevetett Frici. - Még a végén elolvasztasz!
Később Frici továbbment, nyomában ott szökdécselt hűséges játszótársa, Bodri. A hóember egy holdsütötte helyet keresett a kertben. Ott elhelyezkedett, és bámulta a fénylő holdat. Bodri is mellette ült. Frici jól ismerte a holdat. Mert Frici hóból volt, a hó pedig megfagyott eső, ami fentről, a felhőkből esik. Az a felhő pedig, amelyből a Fricit alkotó megfagyott esőcseppek estek pont a hold párnája volt. Frici hásás volt a holdnak. Minden éjjel odaballagott, és bámulta a holdat. Bodri nem értette, mire jó ez a mozdulatlan bámulás, de ő is utánozta újdonsült barátját.
Kinga és Hunorka Frici közelében hócsatáztak Petivel, Klárával, Margitkával és Jánossal, a legjobb barátaikkal. Frici szerette, ha gyerekek vannak körülötte. Szívesen beállt volna ő is közéjük játszani, de tudta, hogy ezt neki nem szabad. Ő csak éjjel járkálhatott, amikor senki sem látta - kivéve Bodri, de ő úgyis kutyus volt.
A hó olvdni kezdett, február végefelé járt az idő, az ereszből csordogált a víz. Frici pocakja behorpadt - olvadt. Amikor utoljára ment ki a holdhoz, megköszönte pompás életét: a gyerekeket, Bodrit. Nem volt nagy kaland rövid élete, de ő meg volt elégedve vele. Kinga és Hunor tudta, hogy eljön az a nap is, amikor Fricit majd nem találják megszokott helyét. És el is jött. Az egyik reggel csak a kalapot, a sálat, a követeket, a zöld gombokat és a nagy répaorrat találták egy kupacban. Friciből újra pára lett, és a felhőben ült esőcseppek formájában.
Csak Bodri kutya sejtette öesztönösen, hogy nem utoljára találkozott Fricivel, az éjszakai barátjával.




Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat