Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
Egy soha visza nem térő szerelem

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
Egy soha visza nem térő szerelem

Muszáj volt a címben rövid "sz"-szel írnom a "vissza" szót, mert csak így fért ki az egész cím...

SAJÁT KÖLTEMÉNY:

Egy soha vissza nem térő szerelem...

Gyönyörű, szép, napsütéses, tavaszi délután volt. Dorka úgy döntött, elmegy egyet kirándulni madárcsicsergéstől zengő, patakcsobogásban és szélsuhogásban ringatózó erdőbe, hogy maga mögött hagyja pár rövidke órára a füsttel megtelt, zajos várost.
Vidáman ugrándozott, énekelgetett az erdőben. Egyszer csak egy hétpettyes katicabogár szállt rá piros keretes szemüvegére.
- Szervusz, kicsi katicabogár! Te is kirándulsz egyet az erdőben? Vagy te itt is laksz? - vette le Dorka szemüvegét, és ujjára másztatta a kis katicabogarat. Az egy vidám mosollyal válaszolt.
- Mit szólnál, ha elneveznélek? Legyen a neved, mondjuk... Katika Katica! Tetszik? - kérdezte Dorka újdonsült batátját. A kis katica bólintott. Együtt folytatták tovább útjukat, és Katika Katica nem repült el Dorka ujjáról. Nagyon jól érezte ott magát.
Egyszer csak a szél egy szakadt szélű papírlapot táncoltatott a levegőben.
- Nézd csak, Katika! - mutatott Dorka a papírlapra. - Kapjuk el! - kiáltotta, és ujja begyével megragadta a papírt. - Megvan! Éljen! Szerinted mit ír rajta? - kérdezte kíváncsian Dorka, majd letelepedtek egy magas fűzfa tövébe, és Dorka olvasni kezdte:

Részlet Anita naplójából - tizenharmadik feljegyzés.
Kedves naplóm! Ma egy rendkívüli dolog történt velem. Azt hiszem, nem igazán fogsz neki örülni. De mostanra már nincs más, akinek elmesélhetném. Senki sem hallgat meg. Csak te. Te, az én legőszintébb és mostmár egyetlen barátom... Hol is kezdjem? Nos, talán a legjobb lesz, ha kezdem a legelejétől. A legeslegelejétől...
Tegnap történt. Reggel vidáman keltem a nap első sugarára, mely erősen csiklandozta az arcomat. Gondoltam, ez egy tökéletes nap lesz!
Rápillantottam a naptáromra, és rádöbbentem: Valentin-napja van!
- Úristen! Ma van Valentin-napja! Ez az év legeslegszebb és legboldogabb ünnepe! Dehát én még nem is vettem semmit az én cuki Kismackómnak! - döbbentem rá, és ijedten kapkodtam fel magamra a ruháimat. Magamra kaptam az iskolatáskát, és elindultam rohanva az iskola felé.
- Nahát! Ezek a fiatalok mindig csak rohannak! - zsőrtölődött egy házsártos vénember, mikor engem meglátott maga előtt elrohanni.
- Jajj, Borisz! Ne légy már ennyire morcos! Hiszen ma Valentin-nap van! Na gyere, édesem! - fogta kézen a felesége, és ő is megszaporázta a lépteit. Azt hiszem, ez az a nap, amikor minden nőben túlteng az adrenalin! Erről jut eszembe! - csaptam a homlokomra. Én még mindig nem vettem ajándékot Mackónak! Sietnem kell! - még gyersabbra vettem a tempót, és addig szaladtam, mígnem oda nem értem az ajándékbolthoz.
- Jajj de cuki az a kis plüssmaci ott a kirakatban! - kiáltottam fel. De azért nem hallotta meg más.
Gondoltam, azonnal bemegyek, és megveszem. De ahogy nyomtam volna le a kilincset, megpillantottam az üvegajtón egy hatalmas kartont, megyre nagy, zöld betűkkel ez volt felírva: ZÁRVA! Egy pillanatra úgy éreztem, ott maradok, és soha többé nem mozdulok majd.
- Most meg mit tegyek? - meredtem az iskola felé. Egyvalamit biztosra tudtam: Mackó ma nem kap Valentin-napi ajándékot. Szomorú voltam. De aztán gondoltam, amikor megérkezik megmondom neki, hogy holnap fog kapni valamit. Ettől kicsit boldogabb lettem.
- Csak el ne késsek! - néztem a karórámra.
Mikor beléptem az osztályteremben az én Mackóm - másnéven Robi - már ott ült a padjában fülig érő mosollyal. Valami nincs rendben - gondoltam, és ránéztem. De ő észre sem vett. Egy kis, piros szivecskékkel mintázott ajándéktasakba kukucskált bele. Közelebb mentem, és elolvastam a cimkére írt nevet:
Alice-től a világ legaranyosabb pasijának, Robinak!
Úgy elvörösödtem, hogy éreztem, elájulok.
- Ó, szia, Anita! - köszönt rám Robi.
- Ööö... szia, Robi, vagyis izé... már úgyis mindegy! - néztem a szemébe, aztán mérgesen a helyemre masíroztam. Útközben egyenesen szembe Alice-val. Ezt nem állhattam meg szó nélkül:
- Te szemtelen kis féreg! - és már indult is a kezem; Alice arcán megállva.
- Hogy képzeled ezt, Anita?! Mégis mi a bajod?! Á, tudom már! Az ajándék? Ó, az csak egy kis csekélység volt!
- De ő az ényém! - vörösödtem el újra.
- Hol írja?! SEHOL! Robi többé nem az enyém! Te meg, amint látom, nem szereted annyira, hogy legalább Valentin-napkor vegyél neki valami kis ajándékot, nemde? - nevetett gúnyosan. Én pedig elsírtam magamat. Tudom, naplóm, kisgyereknek tartasz, de nem tudtam megállni! Alice pedig tovább nevetett, majd odaült Robi ölébe. Ő rámnézett, én pedig őrá.
- Mibaj, Cukorkám? - jött oda hozzám, és megölelt.
- Engem csak ne becézgess azok után, amit tettél!
- Dehát mit tettem? Alice ajándékot küldött. Én elfogadtam. Mindenkinek jól esik egy kis kedvesség.
- De te tűrted a felíratot, hogy "a világ legjobb pasijának"! Azt hittem, engem szeretsz! - kiáltottam dühösen.
- Jajj, Anita! Hát persze, hogy téged szeretlek! Nyugodj meg! Gyere, és igyál egy kis vizet, aztán ne sírjál! - nyugtatott meg. Én pedig ittam, majd leültem a székemre, és néztem a fehér falat. Robin akkor is szereti őt - gondoltam, és újra sírni akartam.
Nagyon szörnyű napom volt. Este alig vártam, hogy lefeküdjek.
Másnap gondoltam, felhívom Robit, hogy menkünk el KETTEN a moziba. Talán újra elfelejti Alice-t - reménykedtem, és felhívtam.
- Hallo, Anita Ketrin vagyok, és Robival szeretnék beszélni - szóltam bele. Az édesanyja válaszolt:
- Szervusz! Robi nincs itthon. Azt mondta vendégségbe megy egy lányhoz.
- Mi a neve a lánynak? - kérdeztem gyorsan, és kezdem pirossá válni.
- Azt hiszm Alice... - mondta az édesanyja.
- Elnézést, le kell tennem! Viszhall! - kiáltottam, és azonnal letettem.
Persze, hogyne, vendésgégbe! Ki hiszi ezt el! Szépen flörtölnek majd egymással! - gondoltam. De sebaj! Akkor egyedül megyek filmet nézni - határoztam el, és már el is indultam a mozi irányába. Jegyet vettem, és leültem. Egyszer csak két ember láttam szorosan egymásmellett, összebújva, és csókolózva. Közelebb mentem, és rájöttem: ROBI ÉS ALICE VOLTAK!
Sírva fakadtam , és hazarohantam. Leültem, és csak sírtam. Egész éjszaka. És most itt ülök hajnali 5-kor, és írom ezt a naplóbejegyzést. Ez a szerelem soha nem fogvisszatérni. SOHA...

Dorka elcsodákozott: - Nahát, Katika! Ilyen emberek is élnek? Gyere, menjünk tovább! De ezt a kitépett naplóbejegyzést azért elteszem. De vajon miért tépte ki Anita? - kérdezte Dorka. De Katika Katica sem tudta a választ.
Pár perc múlva Dorka talált egy kisebb lapot, melyre ez volt felírva:

Anita naplója - tizennegyedik naplóbejegyzés
Kedves naplóm! Azt hiszm, kitépem az ezelőtti bejegyzést. Most nem vagyok képes írni. Csak annyit írok: MINDEN RENDBEJÖTT! Alice és Robi szakítottak. Alice rájött, Robi nem az ő stílusa. Robi és én pedig újra járunk! Ja, és az én Mackóm megkapta a Valentin-napi ajándékát! Elmondjam, mi az? Ez a tökéletes ajándék: egy kedves, mosolygós, mindig megbocsájtó lány. Ez én vagyok.

VÉGE!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat