Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
TTK kari feloszlatása - tört.író

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
TTK kari feloszlatása - tört.író

Nem minden vihar megállítható..., de minden vihar után kisüt majd a nap!

Verőfényes, márciusi reggelre virradt a TeveClub minden kistevéje. A nap melegen, lágyan símogatta arcukat, a tavaszi szellő szelíden cibálta hajukat, a fák árnyáka az oázisban pedig árnyékot nyújtott egy-egy, messzi földről érkezett, csapzott bundájú tevének.
Ezen a reggelen, mint mindig, minden Tevékeny Teve már jócskán élte napjait a karavánházban - ki-ki amihez éppen értett és kedve volt. Volt aki söprögetett, akadt aki főzött, de még olyanok is elő-elő bukkantak, akik a kistevékkel játszodtak, a kicsiket foglalták le.
Tapicska irodájában ült, és reggeli kávéját szürcsölgette, amikor kapott egy telefonhívást. A hirteleni csöngetés miatt sikerült egy kis kávét loccsintania fehér pulóverére - ezért idegesen vette föl a telefont, és mély hangon beleszólt:

- Halló, kihez van szerencsém ezen a...a...a nem is tudom, milyen reggelen? - majd mérgesen próbálta letisztítani blúzáról a kávéfoltot egy nedves rongyocska segítségével, de csak rosszabb lett.

- Jó reggelt, tapicskához, a Tevékeny Tevék karaván hivatalos vezetőjéhez lenne szerencsém?

- Igen, bizony, őhozzá. Esetleg a lekávézott pulóveremmel szívesebben beszélgetne el egy csésze meleg tea mellett? - hangzott a válasz tapicska részéről.

- Nos, hát, nem hinném, hogy lenne időnk teázni. Önnek most ugyan nem, mert az imént néztem ki az ablakon, és megpillantottam, hogy FELGYÚLT A MAGA HÁZA! - hadarta reszketeg hangon az illentő. Tapicska úgy meghökkent, hogy a csészében maradt kávét mind egy cseppig a blúzára öntötte rémületében. De már csöppet sem érdekelte. Lecsapta a kagylót, és ijedt szemekkel szaladt végig az emelet hosszú, keskeny folyósóján, majd annélkül, hnogy bárkire is ránézett volt, elhagyta az épületet. Amint befordult az utcasarkon, a karavánház mellett megzörrent a bokor, és egy fekete ruhás, kapucnis alak jelent meg a ház előtt. Belépett az ajtón, levette kapucniát, majd a kapuőrtől elfordulva, hogy az arcát ne lássa, sietve megkérdezte:

- Esetleg megtudhatnám, hol a wc?

- Persze! A második emeleten végigmegy a hosszú folyósón, majd ott találja egy ajtó melett! Az ajtón, mely mellett van a wc, ez áll: "Karavánvezetői iroda". Megtalálja, vagy odavezessem?

- Jaj, ne fáradjon! Egészen biztos, hogy megtalálom! - habozott gondolkodás nélkül az illető, majd a második emelet hosszú folyósója felé vette az irányt. "Kapóra jött, hogy a wc pont a karavánvezetői iroda mellett van. Hi-hi-he-he-he!" - dörzsölte össze halkan tenyerét, majd újra feltette fejére kapucniát, majdmegszaporozta lépteit. A karavánvezetői iroda ajtaja elé érve, bekopogtatott, hadd ellenőrizze, amiért tapicska elment, nem-e tartózkodik odabent mégis valaki. De senki sem nyitott ajtót. Akkor óvatosan benyitott, és fürkésző pillantásokat vetve megállapította: nem akad társasága.

Berontott az irodába, és sietve körülnézett. Keresett valamit.

- Áhá! Hát itt vagy! - talált rá egy pici, beüvegezett, piros gombra a plafonon. Ez volt a karaván legfontosabb gombja. Ezért is tették a plafonra. Ezzel a gombbal lehetett feloszlatni a karavánt.

Az illető, titokzatos teve megvakargatta szakállas állát, majd elgondolkodott, hogyan is fog ő feljutni az éktelenűl magas plafonra. Kisvártatva megpillantott az egyik íróasztalon három doboz rágógumit. Nagy ötlete támadt! Sorra rágta össze a rágógumikat, majd felragasztotta cipője talpára és kesztyűeire. Azonnal a gfalnak vetette maját, és nehezen, de a ragacsos rágónak köszönhetően elindult fölfelé. Öt hosszú, fáradságos perc múlva már ott is volt a gomb melett, és leemelte róla az üveget. Majd egy sátáni vigyor után teljes, még benne lakózó erejéből megnyomta gombot, és azonnali, határozott mozdulatta kiugrott az ablakon, egyenesen a kerti tóba. Ahogy beleesett a vízbe, a karavánház recsegni-ropogni kezdett, és összedőlt. Az iratokat megragadta a szél, majd örökre elrapítette a messzeségbe. A csuklyás valaki kievickélt a tóból, nyakába szedte lábait, és elszaladt. Útközben jól belerugott az édesen alvó Lujziba, aki már megszokta, hogy úgysem történik semmi baj a kmarival - ígyhát aludt.

- Lujzi, Lujzi, te korcs! Hát ez a ta nagy őrzésed! Gratulálok, ezzel már vissza is léptetnek! Ha-ha-ha! Na akkor én mentem! - gúnyolódott a gtitokzatos gonoszság, majd úgy eltűnt, mint a gondolat. A karavánház pedig összeomlottan hevert helyén. Romjai közül megsebesült, mocskos, csapzott tevét evickméltek ki - senkii sem értette, mi lehetett. Majd amikor a titkárnő rátalált az üvegdarabra és a darab falra, melyen a feloszlató gomb volt, rádöbbent: valaki a mai napon egy gombnyomással tett tönkre egy félévi munkát.

Mostanra tapicska idegesen baktatott vissza a karavánházhoz, mert kiderült, átverték, a házának semmi baja. De ami őt fogadta, az rémisztőbb volt, mint a tavaji Halloween is. Bár azt be kell vallani, akkor ősszel mindenki megkapaszkodhatott, úgy reszketett két térde.

- Mi történt itt? - szólalt meg végül, és felsegítette a szomorú, értetlen pillantásokat vetett tevéket. A titkárnő pedig Hópihus mellett elmondta, mi történhetett.

- Dehát ki tenne ilyet? - Hópihus sehogyan sem értette. - Mert végtére is az a valaki be kellett jusson a házba.

- Nem is olyan rég egy kapucnis, szakállas idegen kérszkedett be az illemhelyiségbe. Azóta sem láttam kijönni - mondta az őr.

- Talán megszökött - vélekedett tapicska. - De miért tenne ekkora nagy bűnt? Miért akarná feloszlatni a mi közösségünket? Nadehát immáron nincs nagyon amit tenni, csak egyet: újraszületni. Nem adhatjuk fel! Gyerünk, tevék, mutassuk meg, mi nem csupán egyetlen karaván vagyunk a teveség történelmében, hanem egy örökké élő nemzedék a teveuniverzumban! Gyertek, ragadjátok meg a téglákat, és lássunk munkához. Mert tudjátok, minden egy szer véget ér, de akkor egy új kezdődik el; m,inden virág elhervad, de akkor egy új nyílik ki helyette; minden napsütés után vihar jön, de a vihar után márcsak napsütés jöhet; minden boldogság után szomorúság érkezik, de azután már csak vidámság jöhet; és minden jónak egyszer vége, de rajtunk áll, hogy utána jöhet-e és fog-e jönni egy MÉGJOBB!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat