Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
Újabb 27 nap a TTK-ban!

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
Újabb 27 nap a TTK-ban!

Vers:
Néhány sorsváltoztató nap - avagy gyerünk, TTK, vissza az élre!

Szomorú napnak bús sugarával,
S szívtelenek gonosz karjával,
Egy ádáz ismeretlen szétbontott minket,
Kettéválasztotta erős kezeinket.

De mi újra megfogtuk kezeinket,
Úgy üldöztük el - együtt - az ellenséget,
Az pedig messzefutott,
A sok boldog teve nagyot kacagott.

De sajnos a gonosz valaki még intézkedett néhányat,
Romba döjtötte a régi, redndíthetetlen karavánházat,
S a sok teve csak ámult, és bámult,
Mindenki a földig ájult,

S egy legenda, egy mítosz dőlt össze bennünk,
De nem széledt ezer felé nagy seregünk,
Ijedten, de talpraesetten láttunk a munkához,
Úgy szaladtunk segítséggel az árvához,

Úgy nyújtottunk támaszt a koldusnak,
Otthont adtunk a hajléktalannak,
S együtt tettünk téglát téglára,
Együtt tettünk mindent a remény-szikrára,

Együtt fújtuk szüntelenül indulónkat,
Együtt fújtuk hosszú versszakunkat -
Így épült lassan, de biztosan a ház,
Melyet fél perc alatt döntött romba egy ádáz!

Így teltek első napjaink,
Esett eső, áztak fejbúbjaink,
Fújtak szelek, tomboltak homokviharok,
Szakadtak el egymástól családtagok -

De a remény törhetetlen, igázhatatlan,
S a lélek élete is lerombolhatatlan!
A kemény napok verejtékei után,
Ahogy haladtunk egymás lábnyoma nyomán,

S a szomorú, nehéz napok végén,
Egy új kezdődött el a boldogság élén -
Gondtalan, víg napok jöttek,
A pókok is csillogó hálókat szőttek,

A madárkák is vígan csiripeltek,
A versenyszellemmel élő tevék is versenyeztek,
A korhadt fák kivirágoztak - újraéledtek,
S a rét tündérei is újra lanton zenéltek.

Mi pedig vígan a fórumon beszélgettünk,
A cseten pedig önfeledten nevettünk,
Különböző versenyeket szerveztünk -
S egy régi, lágy fuvallatot éreztünk,

Melyet rég nem érzett szívünk,
Mely után úgy sóvárgott lelkünk -
Egy fuvallatot, mely a biztonságot, az örömöt sugallta,
S gyámoltalan lelkünket bíztatta.

Kivirágzott a réten a virág,
Mindenki fújta régi dalát,
Táncolt a mező,
Énekelt az erdő,

Mi pedig feledjük a rossz napot,
Hagyjuk élni a régi kalandot,
Új sorokkal bővül a régi legenda,
Mert újraéledt bennünk a barátság reménysugara!


Történet:

A néhány szomorú, bús, fáradsággal és sok-sok verejtékkel, izzadsággal járó, esős, homokviharok, fekete felhőkkel ellepett, feszült, komor, szürke hétköznap után végre felszusszanhatunk mi, Tevékeny Tevék - mint akik jól végezték dolgukat, moshatjuk le a rengeteg piszkot, port patánról. De a fájdalmas sebhelyek megmaradnak - lelkünkben is, nem csak testünkön, vastag, világos- és sötétbarna bundánk alatt. De mostmár szerteoszlottak a sötét viharfelhők, és előbujt a nap, melynek száz-száz sugarának ezer-ezer szikrája pillanatok alatt árasztotta el a Tevékenyek zöldellő, színes virágainak illatában pompázó, madárcsiripelésben ringatózó, lágy, tavaszi szellő keze által simogatott tisztását.
A sok vidám, boldog, felszabadult teve örömmel és izgalommal cibálja magára tenniszcipőjét, mert ma van az első nap, amikor végre - oly sokak vágya teljesülésére - újra játékok vannak a friss, újjázöldült tisztáson - megint lesznek tevepaták, melyek letapossák, letarolják a füvet! De ez most nem probléma - inkább legyen lahjtott fejű néhány fűszál, mintsem szomorúan hullassa hatalmas könnyeit sok ezer teve! KEZDŐDIK A VERSENY!
Az utóbbi napokban fokozatosan egyre több játékot sikerült bevezetnie Hópitapinak, tapicska húgocskájának, Hópihus másik, fiatal kislányának. Kezdetét vette a történetíró - hol hitvesség története, hol sztárok leírása volt a feladat; de még a húsvéti Nyuszika is főszereplője volt néhány kalandos, mókás történetnek!
Majd újra rímfaragó kezdődött, a sok teve csak úgy septében költötte egymás hegyére-hátára a sok rímet!
A paint- és ceruzarajz régi témái is ismétlődtek, de újakat, érdekesebbeket is kitalált a három vezető - mint már említettem -, Hópitapi és két segítője, Hópihus és tapicska.
Szűk egy hónap alatt új dolgok történtek itt, nálunk, ITTHON. Most interjút olvashatunk a legidősebb és legbölcsebb karavánvezetővel, Hópihussal:

- Nos, Hópihus, Te mit tettél elsőként, mire gondoltál leghamarabb, amikor megpillantottad az oszladozó, szertefoszlani készülő felhők között az első napsugarakat?
- Legeslegelső gondolatom - válaszolta a karavánvezető, Hópihus - az volt, hogy "Isten hozott itthon, Hópihus!". Felidéztem magamban a régi, forró nyári napokat, és egy-egy könnycsepp kicsordult szememből - azért hiányzott a régi karavánunk! A MI karavánunk! De most egy új kezdődött, egy új alapult, új leírás. De a játékok, a társaság a régi - új tagokkal a középpontban! Indulónkat is ugyanazon szavakkal fújjuk, mint régen - csak most még lelkesebben, még csillogóbb szemekkel!

- Újra vannak játékok - ugyanannyi lelkes, vidám résztvevő teve van a versenyeken nap, mint nap?
- Az első két napban - amint emlékszem - nem voltak játékok. De akkor is egész nap tevék, tagok ezrei meg ezrei csődültek fel a fórumra, tolongtak egymás mögött a cseten, és kétségbeesetten, de kissé megkönnyebbülten meséltek egymásnak. Csak úgy folyt a szó a kis és nagy tevék szájából - itt megemlíteném Melviciát, Patás Ramit, II. Aramellát.
Majd, miután közölte a TeveClub, hogy teljesen nem érdekli őket a mi ügyünk, arra gondoltam, mit old az meg, hogy tovább pánikolok, ezzel mindenkit kétségbeejtve - vagyis elhatároztam, hogy újra lesznek játékok, újra lesz kókedv - MÉG AZÉRT IS!

- Én azt hiszem, hogy amit Hópihus megígér, az úgy is van, bármi is legyen az, igaz? :D
- Na igen. Van, amikor lelkes vagyok - de soha nem lehetünk túlzottan buzgók, nem lelkesedhetünk maximáslisan, gondolom, ezzel jópáran tisztában vannak!

- Persze-persze, Hópihus! A játékokra visszatérve, az első napokban már sok-sok játék özönlötte el a tevékeny tagokat?
- Hát, az első héten csak egy-két játék volt - túlságosan lekötött minket az, hogy próbáljuk leállítani a civakodókat, kössünk békét a TC csapatával, hagyjuk békén a Honfoglalót, és nyugtassuk a tagokat - szerencsére ez utóbbiban volt néhány sgítőkész társam! Mindenki segített, ki miban tudott!
De a második héttől fokozatosan tért vissza a régi rend - a napi körlevél száma a felére csökkent. Vagyis csak napi egy körlevél volt. De az is elég volt a tagoknak - hiszen ott a fórum, ott a cset, ott a sok lelkes, segíőkész teve!
Viszont már az első nap datolyanyeremény is akadt!

- És ugyanúgy hirdettétek a karavánt?
- Miután előbukkant a nyugalom, biztonság hírnöke - a szivárvány -, úgy gondoltuk, hírdethetjük az üzenőfalon is a karavánt a megszokott, régi hirdetéssel:
"Tevékeny Tevék karaván, itt minden teve oly vidám..." - kipróbálod?
De újak is születtek - tagok és vezetők fantáziájában születtek mind-mind! Nagyon sokat tudnék említeni, de most nem teszek szót egyről sem - biztosra veszem, mindenki olvasott legalább egyet, hiszen - hála a tagoknak - huszonnégy órában rengeteg üzenet futott a szallagon, ezer, meg ezer teve lépett be ide! ÚJRA! Nem hátráltak meg! Nagy dolog, hogy bíztak bennünk ÚJRA!

- Nos, igen. Igen. A bizalom. Sokan ezt elveszítették, nem bíztak bennetek más hibája miatt - talán ez is volt a karavánfeloszlató legnagyobb célja, nem?
- Nem nagyon szeretek Róla beszélni... De a bizalom egy kölcsönös dolog, olyasmi, ami mindenkinek van mindenki iránt, csak van, aki iránt sok, van, aki iránt nagyon kevés - de ezt erősíteni, de gyengíteni is lehet! Viszont a régi, hűséges karavántagok ezt a bizalmat csak erősítették! Ugyancsak nem említek neveket, mert soha nem érnék a végére - rengetegen vannak, hál'Istennek! :)

- Újra ragyog a nap, tündököl a szivárvány! De értek ti még a TOPélre?
- Nná, hogy igen! Igazam van, Tevékenyek? Hiszen azért harcolunk - összetartunk, kéz a kézben harcolunk! Így vagyunk legyőzhetetlenek!

- Nagyon sok minden történt 27nap alatt, nemde? Az még nem is egy hónap! Mi lesz évek múltán?
- Ugyanez - csak színesebb, vidámabb!

- Hű, eltelt az idő, vár odakint a taxim! Mondanál még pár mondatot végezetül?
- Igen, zárom soraimat:
Először is köszönöm, hogy mindenki, kivétel nélkül kitartott mellettünk! Megmutattátok újra, hogy ti valóban Tevékeny Tevék vagytok!
És, hogy sosem feledjétek el e 27 carázslatos napot, végezzétek el e gyakorlatot: gondoljatok a 27 nap kapcsán egy HANGRA, egy ILLATRA, egy SZEMÉYRE és egy HELYSZÍNRE, és írjatok ezekkel kapcsolatosan egy 10-15 soros történetet - és nem feleditek ezeket a csodálatos, varászlatos napokat!
Én, Hópihus, az egész karaván nevében mondom: hazatéretetek, tevék! Mert azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne! ITTHON VAGYTOK, TEVÉKENYEK! Mert ti a Tevékeny Tevéket választottátok, a MI utunkon jártok - és bár nem a MI utunk a legegyenesebb és legjárhatóbb, de kézenfogva, összetartva, szorosan egymás mellett, közben énekelve haladunk a BIZTOS CÉL IRÁNYÁBA!
Hiszen MI akartuk az utat, mert az út MINKET akart!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat