Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
Hétvégi műveim a TTK-ban:

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
Hétvégi műveim a TTK-ban:

Sziasztok!

Újra hétvége, újra sok verseny!

SZOMBAT:
Rímfaragó:

Miss Lilli baba (175454) a mai rímfaragóra egy őszi verssel készül, mivel már az ősz közepén járunk. Fogadjátok hát nagy szeretettel!

Cím: Hideg ősz a szívünkben
Írta: Gál Krisztinia (Kriszke)

Tövist virágzik az idő,
Esőben ázik a háztető.
Sűrű köd száll a falu felett,
Nem játszanak már odakint a kisgyerekek.

A Nap már álmos, halovány és öreg,
Orrán sötét esőfelhőből szemüveg.
Nem melegít már mezőket, réteket,
Hetek óta kimondta a pénteket.

Esik és már hull is a hó hetekig,
Bizony meg sem áll tavaszig.
A fekete esőfelhők leesnek,
S jönnek a szélviharok, kik mindenkit bekergetnek.

Ilyenkor bizony jobb a kályha mellett ülni,
Jobb olvasni, köni, egymásnak viám történetet mondani,
Énekelni, dalolni, vígadozni,
Nem kell a hidegre gondolni!

Lehet, hogy odakint zord az idő, esik,
Lehet, hogy fúj a szél, dörög és villámlik,
De a szívünkben ott vagy, ó meleg nyár,
Most itt az ősz, varjú rikácsolja: kár-kár-kár.


"Kár-kár, bizony kár, kár-kár, milyen kár,
Elmentél, itthagytál, ó meleg nyár!
Jön az ősz, hideg van,
Fészkemben meleg alig van."

Bizony, igaza van a varjúnak: sok meleg nem akad,
De ha boldogok vagyunk, a meleg szívünkben megmarad.
S lehet odakint hideg ősz, mindent fagy marhat,
A nyári emlék szívünkben mindörökre ottmarad.

Szívünkben ott az ősz, de mi nem a hidegre gondolunk,
Lélekben még mindig a napsugárral nyaralunk.
De ha eljön az ősz, ezt mondjuk: csodaszép,
Nézzünk a színes erdőt, a lehulló eső kék vizét.

Nem szomorkodunk, nem bánt minket semmi,
Hiszen nem a rosszra, hanem a jóra, a szépre kell gondolni!
Ősszel gyönyörű színes estélyi ruhát ölt a természet,
Hasznunkra válhat ilyenkor a kertészet.

Ősszel sok gyümölcs, zöldség ér meg,
Ettől maradunk virulók és egészségesek!
Gyűjtsünk színes leveleket, gesztenyét,
Most megnézheted a fecskék üres fészkét.

Ősszel elmennek a vándormadarak,
Jajj, nélkülük a levegő olyan üres marad!
De ne szomorkodjunk, hisz tavasszal visszajönnek,
S eldalolják az embereknek Afrikai emléküket.

Sok ősszel a szépség, mely szívünkben megmarad,
Ne sajnáld hát a régi meleg nyári napkat!
Mindig a jelennek kell örülni - az ősznek,
S a vele töltött szép emlékeinknek!

Ui: remélem, tetszett!

Villámkérdés:
Miss Lilli baba (175454):

Testünknek van egy adott hőmérséklete. Hogyha testünket és szervezetünket hidegg levegő éri, testünk reagál erre a hőmérsékletvátozásra, és ezért ráz a hideg. De akkor is ráz a hideg, ha beleülünk a forró fürdőkádba. A testünk hőmérsékleténél melegebb hőmérsékletű helyeken is ráz a hideg.
Tehát összefoglalva: akkor ráz a hideg, ha testünknek nem megfelelő az adott hőmérséklet. Ez ellen küzd, ez kiváltja ezt a jelenséget.

Történetíró:
Miss Lilli baba (175454) története:

Szavak: TELEFON, MEGHARAP, KETREC, SÁRGARÉPA, ESŐ.

Cím: Igazi ajándék
Írta: Gál Krisztina (Kriszke)

Panka egy nyolc éves, átlagos lány volt. Vagy mégsem? Nos, ezt döntsétek el ti!
Egy reggelen Panka izgatottan kelt.
-Ezt a napot várom már pontosan 365 napja! Újra születésnapom van! - mondta megában ragyogó arccal Panka. Majd elgondolkozott azon, hogy mit kérjen nyolcadik szülinapjára. Azt gondolta, hogy rábízza szüleire, milyen ajándékot kapjon. Felöltözött, majd berontott szülei hálószobájába.
-Anyu! Apu! Keljetek fel! Ma van a szülinapom! - kiáltotta boldogan Panka, és lehúzta álmos szüleiről a takarót.
-Jól van, Panka, megyünk már - dörzsölte meg a szemét Panka édesapja.
Jól kezdődött Panka szülinapja. Az aznapi bőséges reggelinél, így szólt Panka a szüleihez:
-Figyeljetek! Én az idén meglepetés-ajándékot szeretnék!
-Hát az meg milyen? - kérdezte méltatlankodva Panka anyukája. Nem volt szokva az ilyesmihez, mivel eddig minden évben Panka megmondta pontosan, hogy mit kér.
-Az idén azt szeretném, ha ti döntenétek el, hogy mit kapjak szülinapomra!
-Ó, ez nagyszerű! - kiáltott fel Panka anyukája.
A kislány izgatottan megába gyúrta a reggelit, majd felment a szobájába. "Jobb, ha most hagyom őket gondolkodni, hogy mit vegyenek nekem." Csakhogy Panka szülei egyáltalán nem bolti ajándékot terveztek.
Panka apukája elővette a telefonját, és felhívott valakit.
Kisvártatva csöngettek az ajtón. Panka ajtót nyitott. Nénikéje, Margit néni állt az ajtóban.
-Szervusz, kicsi Panka! Hogy megnőttél, amóta láttalak! Kész nagylány lettél! - köszöntötte Margit néni, majd szorosan átölelte.
-Szia, nénikém! Mi járatban erre fele?
-Gondoltam, ma kitűnő nap lenne ahhoz, ha elmennénk az állatkertbe.
-De, de, de nekem most várnom kell - habozott Panka.
-Várnod? Mire? Netán tapsra? Azt megkapod! - Panka nénikéje mindig is jól tudott viccelődni, és remek humorérzéke volt. De valahogy most Panka egyáltalán nem volt boldog.
-Ugyan már! Hisz ma van a szülinapom! Netán elfelejtetted? Most várok az ajándékokra! - kiáltotta Panka.
-De Panka! - szólt rá apukája. - Menj szépen el Margit nénikéddel a állatkertbe! Jól fogod érezni magad!
-Na jó. Mire visszaérek, legalább itt lesz az ajándék! - egyezett bele, és már mentek is ki az ajtón.
Mikor odaértek, Panka elámult: rengeteg állatot látott, és nagy csodálkozására a legtöbb ketrecbe volt zárva.
-Nénikém! Miért zárták ezt a sok állatot bőrtönbe? Netán bankot raboltak ki? - kérdezte kíváncsian Panka.
-Á, dehogy! Ezek nem bőrtönök, hanem ketrecek. Azért zárták őket ketrecekbe, hogy az emberek közelebbről is megnézhessék, és ne féljenek attól, hogy megharapja őket. De nem minden állatot kerítenek be. Például a tigrist nem.
-Miért nem? Ő nem harap?
-Dehogynem! Meg is ehet! Ezért van áramvezetékekkel bekerített helyen. Ez olyan, mint egy óriási ketrec. Azért nem lehet egy ketrecben, mert nagy hely kell neki, hogy szaladhasson, ugrálhasson, játszhasson. A majmok meg majomházban vannak, tele fákkal. Minden állat olyan helyen van, amely leginkább hasonlít a természetes élőhelyükhöz. Mert ezek az állatok valójában a Dzsungelkben, erdőkben élnek, ahol nincsenek bekerítve.
-De érdekes! Mesélj még! - kérte Panka. És Margit néni mesélt egész végig.
-Nézd, kicsim! Van nálam egy sárgarépa. A nyulak nagyon szeretik. Add oda nekik! - mondta Margit néni. Panka pedig benyújtotta a ketrecen. A nyuszik pedig boldogan ropogtatták el.
Hirtelen eleredt az eső.
-Jajj, kicsikém! Haza kell mennünk! Gyerünk, siess! - sürgette Margit néni Pankát.
Otthon Panka elmesélte szüleinek a kalandját. De nagy meglepetésére sehol sem talált semmi ajándékot. Elkezdett panaszkodni a szüleinek, majd sírva felszaladt a szobájába. Nagyon szomorú volt, hogy nem kapott ajándékot. A sírásba egyszer csak belealudt.
Álmában újra az álltokkal álmodott. Álma végén ezz hallotta: "Az igazi ajándék!". Majd felébredt. Elgondolkodott azon, hogy vajon mit jelenthetett az utolsó mondat. Majd hirtelen minden világossá vát: szülei egy állatkerti látogatást szántak neki szülinapi ajándékul. És ez szebb volt minden bolti ajándéknál. Panka sok állatot látott meg, sok mindent tudott meg róluk. Azt is megtudta, hogy óvni kell őket, és egyes állatokat azért fognak be, hogy megakadályozzák a kipusztulásukat. Panka szíve megtelt hálával és oldogsággal.
A kislány megtapasztalta, hogy az igazi ajándék nem kell föltétlen boltból való legyen. Sokszor egy saját készítésű ajándék, vagy egy ilyen látogatás szebb ajándék lehet. Ezt pedig Panka örökre megjegyezte.
Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége!

Remélem, tetszett!




Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat