Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
A szeretet látható láthatatlan..

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
A szeretet látható láthatatlan..

ma 10:27Miss Lilli baba (175454)
Ez a történet nem lesz kapcsolatos a Szilveszterrel.

Szavak: gombostű, ceruza, szaloncukor, fájni, nevetni

Cím: A szeretet gombostű-nagyságú látható láthatatlan fénye
(vagyis: A szeretet gombostű-nagyságú láthatatlan fénye, mely látható)

Sokan azt tartják, hogy a szeretetnek nincs fénye. Azt gondolja sok ember, hogy a szeretet nem látszik. És fénye sem. Majdnem mindenki azt mondja, hogy a szeretetnek fénye - mely láthatatlan - nem látható. De réges-régen, több száz évvel ezelőtt valaki kijelentette: "A szeretet gombostű-nagyságú láthatatlan fénye igenis látható! Én láttam." - ezt egy kisangyalka mondta, aki véletlenszerűen került az angyalkákhoz. Mert ő egy nagyon gonosz, lusta, makacs és csintalan angyalka volt. Az ő feladata is - mint minden más angyalkának - az volt, hogy Karácsony szent éjjelén vigyen karácsonyfát és ajándékokat a kisgyerekeknek. De elmesélem a történetet a legeslegelejétől:
Tél volt. Gyönyörű, hófehér tél. A kis hópelyhek vidáman üdvözölték az angyalkákat, akik serényen, megállás nélkül írták kis ceruzáikkal a karácsonyi üdvözlőlapokat. De valaki inkább aludt, mintsem dolgozott: a véletlenszerűen idekerült kis angyalka volt az, akit Leonettánek hívtak.
-Hé, Leonetta! Mikor fogsz már neki az ajándékkészítésnek! Holnap Karácsony este lesz, és mindnyájan útra kell kelnünk! - kiáltott oda neki Nikol, egy szorgoskezű, vidám kis angyallány. Leonetta dühös volt: Nikol felébresztette őt.
-Mindenki megy majd, csak ÉN NEM! - kiáltott vissza mérgesen. - Engem nem érdekel, hogy a gyerekek kapnak-e ajándékot Karácsonykor, vagy sem!
-De miért, Leonetta? Miért vagy ilyen gonosz? - kérdezte Szivárvány, egy másik kisangyal.
-Tudod, Szivárvány, én - amikor gyerek voltam - nem kaptam sohasem ajándékot. Pedig igazán jó gyerek voltam. Mindig a legjobbat hoztam ki magamból. Különösen, mikor rápillantottam a szobám falán lógó kis kalendáriumomra, és megpillantottam, hogy közeledig Karácsony szent ünnepe. De úgysem kaptam. Soha. És ez összetörte a szívemet. Nagyon fájt. Aztán angyal lettem, de már nem akartam jó lenni. Rájöttem, hogy ha jó vagyok, ha nem, ígyse-úgyse kapok ajándékot. Ezért már nem vagyok jó. És ha én nem kaptam ajándékot, más se kapjon! - jelentette ki bosszúsan Leonetta.
Eljött az este, december 23-a. Minden kisangyal izgatottan tért nyugovóra. Illetve nem mindegyik: Leonetta ugyanúgy érezte magát, mint az év többi napján. Lehunyta a szemét, és rögtön álomba merült. Álmodott. Azt álmodta, hogy újra kisgyerek. Újra maga előtt látta a gyerekkora Karácsonyait. Azokat a szomorú Karácsonyokat, amikor nem kapott semmi ajándékot. Érdekes módon furcsa dolgokat emelt ki az álma. Egy jelenet különösen mélly hatással volt Leonettára:
Ő és a kisöccse ott állt a közösen feldíszített karácsonyfájuk előtt, ami igazából az egyik kertükben nőtt kis törpefenyő volt. Ott álltak a fa előtt, és várták, hogy éjfét kongasson a városi toronyóra. Egyszer csak Leonetta kisöccse meszorította nővére kezét, és mosolygott, majd így szólt: "Szeretlek.". És megölelte Leonettát. Leonetta szíve megtelt boldogsággal, és együtt énekeltek, örültek: Karácsony van. Meg is feledkeztek, hogy még mindig nem volt semmi a karácsonyfájuk alatt.
Ekkor Leonetta felébredt. Elgondolkozott, és egyszer csak egy nagy könnycsepp gördült le az arcán. Nem látta senki, mert sötét volt. De ő érezte. A könnycsepp meleg volt. "Mégiscsak kaptam ajándékot."-suttogta a kisangyal olyan halkan, hogy csak ő hallhatta. Egy nagyon drága ajándékot kapott, melyet sosem kapott volna meg az angyaltól díszes papírral bevont ajándékdobozban. A szeretetet kapta. A kisangyal szíve megtelt hálával és örömmel. Úgy érezte, szíve sebei összeforrtak, és szíve újra nevetett. Akkor jött rá csak, milyen ajándékot kapott: a kisöccse csak egy szót mondott: "Szeretlek.", mégis a legdrágább ajándékot kapta. Leonetta látta a szeretet apró, gombostű-nagyságú láthatatlan fényét. Persze nem a szemeivel. A SZÍVÉVEL.
Felkelt, és elkezdett ajándék után kutatni. De már csak pár darab szaloncukrot talát a földön. De nem bánta. Szép üdvözlőlapokat készített melléjük. Mindegyikre leírta a gyermekkora Karácsonyát, amikor a szeretetet kapta ajándékba. Úgy érezte, ezt a szeretet, ezt az ajándékot meg kell osztania a világgal. Végezetül ezt a mondatot írta:
"Lásd meg Te is a szeretet gombostű-nagyságú láthatatlan fényét! "
Leonetta pedig még rájött valamire: az, hogy belőle angyal lett, nem is volt olyan véletlen. Hogy miért, arra már Te kell tudd a választ!
Így történt, hogy egykor régen egy rossz angyalka meglátta a szeretet apró, láthatatlan fényének egy kis szikráját.



Remélem, tetszett! Ja, és ezt én találtam ki. Semmijen eszköz vagy személy nem segített a megírásában!


SZILVESZTERI VERS:

ma 14:28Miss Lilli baba (175454)


KIJAVÍTOTTAM! EZ AZ ÉRVÉNYES!



Szilveszter éjszakája

Tegnap este leszakadt a fogasom,
Hej, hogy táncolt az anyósom!
Folyt a pezsgő, ömlött a sör,
A sok kacagástól felállt rajtam a szőr!
Jöttek a barátok, megtelt a szoba,
Alig volt pénzem elég sok borra!
Annyian voltak, mint a rosta lika,
Ezért a fogasom leszakadt biza!
Mikor éjfét ütött az óra,
Mindenki fürgén a táncot ropta,
Pergett a szoknya, kopott a zokni,
A petárdát mikor robbantjuk ki?
Hullt a földre a színes konfetti,
A felesleges cuccot most dobjuk ki,
Mert már nincs hely a házban,
Nem férünk el ennyien egy lakásban!
Ezért is annyi volt annak a fránya fogasnak,
Túl kicsi volt már ennyi kabátnak!
De kit érdekelt aznap a fogasom?
Hát én veletek mostan tudatom,
Hogy akkor senkit sem izgatott,
Hogy az összes csavar róla szanaszét hullhatott!
Akkora volt a dáridó, óriási a móka,
Hogy megfájdult reggelre mindannyiunk torka!
De az sem volt nekünk szörnyű baj!
Úgy roptuk, hogy összebogzódott minden haj!
Megfogtuk egymás kezét, úgy ugráltunk,
S bizony jól elfáradtunk!
De ez sem érdekelt senkit,
Behúztunk pihenésképpen egy kis wiszkit,
S folytattuk, amit abbahagytunk,
Mert most egy volt a cél: jól elfáradjunk.
Aztán egyszer csak nagyot kongott az óra: itt az éjfél,
De most nem jönnek a boszorkák, nem kell féljél,
De egyet azért tudnod kell, kispajtás,
Most jön egy nagy, hatalmas kiáltás,
Hurrázunk, újjongunk, trillázunk:
S mindenkinek Boldog Új Évet Kívánunk!



Remélem, tetszett! :) Ja és B.Ú.É.K.! De ezt már fejjebb is olvashattad! :D





Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat