Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
Téli szünidő, TTK ! .

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
Téli szünidő, TTK ! .

Sziasztok!

Végre elkezdődött a várva-várt szünidő, amikor minden gyermeknek fülig érő mosolya van! Hiszen itt az idő egy kis szánkózáshoz, korcsolyázáshoz, avagy sízéshez. De egyvalami nem stimmel: NINCS hó! Ez nem igazságos! És tudjátok mi, helyesbítek: KI, az oka? Hát azok az emberek akik mindenféle anyagokkal szennyezik a levegőt! A globális felmelegedések miatt nem hűl le annyira az idő, hogy végre napokon át fehér, megfagyott eső hulljon a földre. De talán ennek így kell lennie. A felnőttek a kisgyerekeknek folyton ezt mondják:
-Azért nincs hó, mert az emberek rosszak.
Bármelyik is legyen igaz, ugyanolyan lehetetlenség megváltoztatni...
De NE csüggedjetek! Ha már odakint nincs semmi izgalmas, gyertek fel a TeveClubra, és kukkantsátok meg a Tevékeny Tevék (TTK) karaván életét a vakációban! Naponta 6-7 játék datolya és €uro nyereményekkel! Rendkívüli datolyasorsolások, tehetségkutató, karácsonyi vetélkedők, érdekes Szívdoki-rendelések...soroljam még? Addig írhatnám, ameddig megtelik az egész naplóbejegyzés! DE MINEK ÍRJAM? Szerintem jobban hiszel, ha SAJÁT MAGAD TAPASZTALOD MEG, nemde? Csak egy KATTINTÁS, és máris TAG VAGY!
Ne feledd: a szünidei boldogságtól most csak EGY kattintás választ el! TTK A NYeRŐ!

Szia és békés, boldog, áldott karácsonyt meg egy boldog új esztendőt!

Ja és itt a mai mesém a történetíróra:

A mese, amit most írni fogok, legalábbis a benne szerepelő tapicska tulajdonságai ne sértsék meg az isgazi tapicska érzelmeit, mert a végén, nos....NEM ÁRULOM EL! Olvassátok el ti!

Az összetartó karaván

Bizony, a Tevékeny Tevék (TTK) karaván egy összetertó karaván. De mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan is alapult meg, és mi - avagy - ki a hőse annak, hogy a karaván egy ilyen összetartó, több, mint 2000 tagból álló karaván.
Kezdjük az elejétől. A legeslegelejétől...
Messze-messze, egy helyen, ahová még ember nem tette be a lábát, ahol fényesebben süt a nap, mint bárhol másütt a világon, ahol a zöldellő mezőkön virágok és a hatalmas lombhullató fákon színes tollő, daloló kismadarak trilláznak, ott éltek a CsodaTevék apró, kicsi házikójukban.
A kis házikók között akadt egy valóban kicsi, mégis szép házikó, ahol egyedül élt Hópihus, a tevemama, kislányával tapicskával. Nagyon szerették egymást, és a hideg téli napokon összebújva melegítették egymást; a forró, szikrázó napokon pedig kézenfogva sétáltak a tóparton. Kellemes, boldog életük volt. A kis tapicska pedig nőttön-nőtt, míg végül be nem töltötte a tizedik életévét. Akkor egy nap így szólt az édesanyjához:
-Anyukám! Annyi szép nagy, összetartó karaván van. De szeretnék én is egy sajátot!
-Nos, kislányom, talán már eléggé nagy lettél ehhez a felelősséghez. Menj, ha úgy akarod, én elengedlek! Indulj, és járd a te saját utadat! - búcsúzott el Hópihus könnyes szemekkel a kis tapicskától. Nem volt benne egészen biztos, hogy jól döntött, de elengedte azért.
A kis tapicska pedig ment a dimbes-dombos réteken keresztül keresztül. Amint éppen egy hatalmas dombon próbált átvergődni, vele egykorú kistevéket pillantott meg, akik egymással játszadoztak.
-Sziasztok! Én éppen egy karavánt alapítottam - hazudott tapicska, mivelhogy még nem alapított - és nem lennétek-e tagok?
-Én leszek szívesen! - kiáltott az egyik kisteve!
-Én is! Én is! - csatlakozott a második, majd a harmadik és így tovább. Együtt mentek tovább. Útjuk során sok-sok kisteve csatlakozott hozzájuk. Egyikük sem tudta, hogy tapicskának még nem volt karavánja.
Telt-múlt az idő. Bizony, a virágok elhervadtak, a fál elhulladták leveleiket, és napról-napra egyre hűvösebben fújt a szél, egyre szomorúbbak voltak a mezők és az erdők.
-Ideje elmenjünk a karavánod barlangjához, mert nyakunkon a tél és a hó - szólalt meg az egyik teve.
-Nos, hát...izé...tudjátok...nekem olyanom nincs - vallta be tapicska. A kistevét pedig nagyot néztek.
-Jól átvertél bennünket! Gratulálunk! Most miattad fogunk éhenveszni! - mérgelődtek a tevék, és szétszéledtek. Tapicska sírt. De muszály volt valami menedéket építenie magának, hogy ne fagyjon meg a télen. Nekifogott, de a kunyhóépítés nagyon nehéz feladat volt egy ilyen kisteve számára.
Lefeküdt a földre, és sírt. Testét átjárta az őszvégi hűvös szél fuvallata, és dideregni kezdett.
Eközben a többi kisteve, akik nemrég még tapicskával együtt volt, folytatta útját, hogy menedéket kerssen.
-Figyeljetek, tevék! Lehet, hogy mérkesek vagyunk tapicskára, de nem hagyhatjuk, hogy megfagyjon. Mi sokan vagyunk, és melegítjük egymást, de ő egyedül van, és biztosan nagyon fázik - mondta az egyik teve. - Menjünk, és keressük meg! Segítsünk neki menedéket építeni! - mondta. A többiek pedig beleegyeztek, és megkeresték tapicskát.
Tapicska még mindig a földön vacogott. Ekkor valaki megérintette. Érintése símogató volt és meleg. Tapicska kinyitotta a szemét, és ismerős arcokat pillantott meg.
-Hát ti...ti visszajöttetek azok után, amit veletek tettem? - tapicska nem hitt a szemének. Szíve megtelt hálával, és szeméből könycseppek pottyantak a megfagyott kis arcára.
A tevék pedig segítettek tapicskának házat építeni! Olyan szép és nagy lett, hogy tapicska elhatározta:
-Ez lesz a karavánházunk! És itt lesz a karavánunk! A karavánunk, amit együtt csináltunk! Egyedül nem vagyok képes semmire!
Tapicska egy életre megtanulta, hogy milyen fontos az összetartás. Eszébe jutottak a régi emlékek, hogy régen, amikor még kicsi volt, mindenhová az anyukájával ment. Felkeresték Hópihust, és őt is bevették a karavánba.
A karavánház ajtajába pedig belevésték:
"Tapicska, a vezető: fő az összetartás!"
Így lett ez a karaván 500 napos, hogy ezt a mondatot mindenki elolvasta, és miután elolvasta, rögtön segítséget kért valakitől célja megvalósításában, mert egyedül nem sikerült volna neki.
Ha egykor, nagyon régen a kis tapicskával mindez, amit elmeséltem, nem történt volna meg, most nem létezne ez az összetartó karaván, a Tevékeny Tevék (TTK) kari. Még most is minden teve hálás tapicska akkori buta hazugságának, mert néha más hibáiból is leht tanulni.
Ha tapicska tökéletes lett volna, most nem tudná senki sem igazán, mint is jelent az összetartás.
Gondolkodjatok el mások tettein, akkor is ha azokat a tetteket nem véltek helyesnek! Ha pedig valóban egy összetartó karaván tagja akarsz lenni, csatlakozz hozzánk, a TTK-hoz! És ne félj! Mindenki tanult az esetből, de a legjobban tapicska, és mostmár ő a legjobb karivezető! Mert csak az tud igazán helyesen dönteni és cselekedni, aki már igazán megtapasztalta, milyen az ellentéte.
Eső eshet, hó hullhat, és a fagyos szél is fújhat, mi összetartozunk, és össze is tartunk!


Ezzel a mesémmel pedig I. helyezést értem el! Jó, mi? :P



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat