Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
A női név megváltoztatásáról

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
A női név megváltoztatásáról

Sziasztok!

FIGYELEM:

Ha egy könyvbúl írok ki valamit, a színjelek NEM SZÁMÍTANAK!

Na itt egy újabb kérdés és rá a válasz:
Miért változtatják meg a nők a nevüket, amikor férjhez mennek?

A miénkhez hasonló társadalmakban a név gyakran a férfiak tulajdonának számított, mert általában az apák adják a vezetéknevüket a gyermekeiknek. Hagyományosan a fiúnak illett dicsőséget hozni apái nevére, amikor felcseperedett, a lányok pedig felvették a férjük nevét.
Az így kialakult szokás történelmileg a nők társadalmi helyzetére vezethető vissza. A történelem során túlnyomó részben a nők semmilyen magántulajdonnal nem rendelkeztek, apjuk vagyontárgyának, házasságkötés után pedig a férjükének számítottak. A gyengébbik nem képviselői azonban nemegyszer nagyon is szerették volna, ha a saját nevükkel válnak ismertté. Sokan úgy vélték, hogy a férj teljes neve után odabiggyesztett "-né", vagy az angoloknál a "Mrs." szócska valójában láthatatlanná teszi őket. Voltak azonban olyanok is, akik egyáltalán nem bánták ezt az állapotot.
Előfordult az is, hogy a férfi vagy a társadalom döntött a névhasználat módjáról. Ha például egy Horváth Andreának nevezett nő Kovács Istvánhoz ment feleségül, akkor autómatikusan Kovács Istvánné lett a neve. Nem sok maradt meg az eredeti nevéből. A Kovács Andrea már egyfajta fejlődésnek tekinthető, azonban nagyon sokáig a Kovács Istvánné volt az egyetlen elfogadott formula. Néhányan még a férjük foglalkozását is magukra vették, például dr. Kovács Istvánné.
Az első feministák harcai tették ma már általánosan elfogadottá, hogy a nők szabadon eldönthetik, felveszik-e a férjük nevét, vagy megtartják a sajátjukat.
A leghíresebb úttörő Lucy Stone volt, aki azután is magtartotta a nevét, hogy 1855-ben férjhez ment. A feministák más területeken is hallatták a hangjukat - ilyen volt például az oktatás, a szavazati jog, a tulajdonjog és válási jog. A Lucy Stone Ligát 1921-ben, Észak-Amerikában alapították meg, hogy még több nőt bátorítsanak az őáltala felállított minta követésére. Az 1920-as években a híesebb Lucy Stone-követők közé tartozott Margaret Mead, Amelia Earhart és Edina St. Vincent Millay. Már az 1940-es években is előfordult ugyan, hogy a nők megtartották a nevüket, azonban csak az elmúlt húsz évben terjedt el szélesebb körben ez a gyakorlat. Az illemtankönyvekben nagyon jól nyomon követhető a változás menete. Az Emily Post 1922-ben ezt írja: "...az asszony mindig a férje nevét hordja." Az 1981-ben kiadott The New Bride Book of Etiquette már azt ecseteli, hogyan kell a nőknek a saját nevüket használni a bankszámlákon és egyéb közhivatalokban, amennyiben megtartotta a lánykori nevét.
A "lánykori név" kifejezés ma már idejemúlt. Sokkal megfelelőbb a "születési név" vagy a "nő saját neve" kifejezés használata. Manapság számos nő a karrierje miatt tartja meg a születési nevét, mivel így könnyebb a szakmai életben érvényesülni. Valaha ezt csak a filmsztárok tették.
Rengeteg nő érzelmileg erősen kötődik a nevéhez, ezért nem akarja valaki más nevét viselni. A mai világban ez a legteljesebb mértékig a nő döntése, ami azonban nem jelenti azt, hogy a körülötte élő emberek mindig nagyon boldogok a választást illetően. A rokonok, a szülők, a barátok és a férj is önálló véleménnyel bír a kérdésben. Magyarországon a nőknek jogul van a nevük megváltoztatására.
Néhány nagyon modern nő úgy gondolja, hogy ha megtartja születési nevét, akkor meg az apjával fogják azonosítani. Ezért teljesen új nevet választanak maguknak, rendszerint olyant, ami valamilyen mértékben az anyjukhoz, vagy egy számukra fontos dologhoz vagy személyhez kötődik.

(53-54. oldal)



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat