Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
Vers, történet, TTK !

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454 		Vers, történet, TTK !

Húsvéti vers (április 11.):

Húsvét

Áprilisnak hajnalán,
Tavaszi napnak sugarán,
Gyöngyvirágok szirmain,
Tündérek lantjain,

Őzikék patáján,
Szélnek kecses szárnyán,
Manócskák fuvoláján,
Liliomok illatán,

Napnak ékes sugarán,
Fehér felhő mosolyán,
Hóvirágok első táncán,
Tavasznak sárga pitypangján

Érkezett egy harmatcsepp,
Vele jött a szeretet,
Magával hozta a békét,
Nem felejtette otthon reményét.

Leszállt a naplemente sugrán,
Annak gyönge ajakán,
S megcsókolta az eget,
Szétárasztotta a sok szeretetet.

Megsímogatta a mókuskát,
Bíztatta a sárgarigócskát,
S piros tojást festett a nap sugarával,
Annak piros szikrájával.

Piros tojást díszítette szivárvány karjával,
S a világ ezerszínű csodájával.
Sok tojáskát kosarába tette,
S egy bokor alá gondosan elhelyezte.

Rábízta énekét a húsvéti Nyuszira,
A hangjegyeket a kis Tapsira,
S megbízta a tojások kivitelét,
S a húsvéti ajándékok tételét.

Majd, mint egy erősebb homokvihar,
Kettéoszlott, mint a szélvihar,
Ellibbent oda, ahonnan jött,
Maga mögött virágköpönyeget szőtt.

Útközben meg-megállt a réten,
A sok gyerek közösségében,
S szelíden megsímogatta őket,
A kis önzetlen gyermekeket.

Majd tovaszállt az alkonyat szürke porában,
A húsvét titokzatos dallamában,
De visszanézet, s rákacsontott a távoli hegyekre:
"-Ünnepeljétek meg a húsvétot, ahogy az ég elrendelte!

Fessetek piros,sárga hímestojást,
Fogadjátok a húsvéti Nyuszikát,
Menjetek el a templomba, mert a mai nap varázslatos,
Legyen ez a húsvét de mennyire mámoros!"

Történet (húsvéti nyusziról):

Történet a húsvéti nyusziról, mely egyedül nem tudta volna elhozni mindenki szívébe a húsvétot

Verőfényes, a nap ezer sugarának narancssárga szikráiban tündöklő, szelíd szélben ringatőző, patakcsobogásban szundikáló, tücsökciripelésben horkoló, békák szökdösésétől kacarászó, madarak dalolászásában vízhangzó, áprilisi reggel köszöntött be a hatalmas, zöld, friss, magas fűvel díszített tisztásra. A méhecskék sárga pitypangról lila harangvirágra, fehér gyöngyvirágról, piros tulipánra szálldostak, és közben a szeretet, összetartás himnuszát zömmügték az ezerféle virág pompás illatában ringatózó levegőbe. A pillangók kézenfogva libbentek a tiszta levegőben, elvarázsolva a természet lanymatag világát. A piros hátú, pöttyös ruhába öltözött katicabogarak a felhők körül levegőfogócskét játszottak a fecskékkel, melyek nemrég tértek haza a meleg éghajlatról. A sárgarigók a tölgy- és bükkfák megújult ágaikon dalolták az élet tavaszias dalának sorait. Az őzikék a tisztáson szökdécseltek, egymással bújócskáztak, fogócskáztak, nevettek. A tóparton fiatal, alig megszületett kacsák ismerkedtek a tó langyos, kristálytiszta, olykor-olykor hullámzó, gyakran a nap sugaraiban meg-megcsillanó vizével. Kacsmama pedig könyörtelenül lökdöste őket be a vízbe. Azok pedig hangos hápogással bosszankodtak, de pár pillanat zajos lármázás után azon vették észre magukat, hogy villámgyorsan szelik a habokat apró talpacskájukkal.
A tisztás széle felé, egy gödörben valaki hangosan horkolt. Hatalmas, hosszú füleit csipás szemeire fektette, hogy visszaverje a nap huncut szikrát, melyek megcsiklandoztás a tisztás valamennyi álomszúszék állatka pofikáját. De ennek a nyuszinak nem tudták, mert az ravaszul árnyákba húzódott, és álmodott tovább, mint a téli, hideg, fogcsikorgató hajnalokon.
De a mámoros természet halk dallamát valamiféle csörtető lárma törte meg, és a tisztásszéli bozótból egy jókora, ideges, verejtékben úszó vaddisznó ugrott ki. Valamit rettentő nagy gyorsasággal keresett, felütve minden állatkát az útjából. Erre az eszeveszett zajra az eddig édesen alvó nyuszi is felébredt, és morcosan evickélt ki lyukjából, majd kezét felemelve, hangosan órdítani kezdett:
- Mégis miféle szörnyeteg okozza ezen a csöndes, nyugodt délelőttön ezt az éktelen, csúnya, nagy lármát a tisztásunkon?! - és fürkésző pillantásokat vetett maga körül. A vaddisznó, meghallván és meglátván a zsőrtölődő nyulat, nyomban odaszaladt elébe, és letörölte a sok verejtéket homlokáról, majd így szólt:
- Miattad csaptam ekkora zajt, bocsánat! - beszélt illemtudóan az öreg vaddisznó, majd folytatta:
- De az erdőn túlonnan a tyúkok türelmetlenül várnak téged! Hiszen holnap lesz húsvét, és még egyetlen tojáson sincsen egy csöpp festék sem! Te pedig, a húsvéti nyuszi, húsvét előtt egy nappal is nyugodtan horkolsz pihe-puha ágyikód ringató melegében! Azonnal velem kell jönnöd, különben az idén nem lesz hímestojásszínű húsvét a világon! - fejezte be mondanivalóját sietve a behemót állat, majd intette a nyúlnak, hogy üljön fel a hátára. A nyuszi megdörzsölte álmos szemeit, és kellett neki pár rövid perc, míg felfogta, mi is a probléma. Majd azonnan felpattant a hatalmas vaddisznó kemény hátára, és sietve rákiáltott:
- Akkor gyerünk, siessünk! Még számtalan tennivaló sora vár miránk! Gyerünk, gyerünk, gyorsabban!
A vaddisznó megindult, majd morcosan ráripakodott a parancsolgató tapsifülesre:
- No idefigyelj, te villámgyors császár! Én nem vagyok te, nincsenek olyan apró, fürge lábaim, mint neked! Nem vagyok nyúl, vaddisznónak születtem!
- Jó-jó, bocsánat! Csak megijedtem! Hisz' csak egyetlen, rövid napunk van! - válaszolta idegesen a nyuszi, miközben azon volt, hogy le ne essen a vaddisznó hátáról, amint átcsörtetnek a szúrós bozótokon.
- Figylej, nyuszkó, nem én tehetek arról, hogy elaludtál! És...
- Elég! Tudom, hogy én vagyok egydül a hibás, de majd ráérünk akkor vitázni a semmin, mikor már halmok századában hever a sok hímestojás! - mondta egyhangúan a nyuszika. És biztosra veszem, hogy a vaddisznó visszaszájalt volna neki - ugyanis neki ez területe volt -, hogyha nem érkeztek volna meg a tyúkok húsvéti lelőhelyükre.
- Csakhogy megérkeztetek! Nyuszika, szerinted készen leszünk holnapig? - kérdezte idegesen Tyúkanyó, és majdnek kitépkedte valamennyi szárnytollát idegességében.
- Nyugodjatok meg, én egy villámgyors húsvéti nyuszi vagyok! Apropó, hol vannak a festékek? - nézett körül Nyuszika.
- A festékek... azok... azok... azokat elfelejtettük! - vallotta be lesütött fejjel a vaddisznó.
- No mostmár fölösleges emmiatt szomorkodni! Azonnal gyűjtsünk málnákat, ribizliket, kökényt, erdei epret és mindenféle bogyót! Csodaszép festéket keverünk mi még azokból! Szempillantás alatt megleszünk! - gyűrkőzött neki a feladatnak Nyuszika, majd fehér köténykét kötött dereka köré - bitos, ami biztos, ha rácsöppen a festék a bundájára, nem szeretne bohócként festeni. A sok tyúk, a vaddisznó és Nyuszika nekiláttak a bogyók gyűjtésének, és a levük kifacsrásának. Pár rövid órán belül temérdeksok festék gyűlt össze. Varázslatos, szivárványszínű színeket kevertek belőlük, és Nyuszika farkát belemártotta a festékes dobozba, majd megfestette a ok tojást. Volt közöttük piros, sárga, kék, de még lila is akadt.
- Jólvan, barátaim! Most ti jöttök, tyúkocskák! Adjatok nekem néhány tollat a szárnyatokból, majd mindannyian lássatok neki a tojások díszítéséhez! - adta ki a fontos húsvéti parancsot Nyuszika, majd ő is nekilátott egynek. Volt, aki spirál alakú mintázatba öltöztette a tojásokat, akadt, aki csigaház alakzatokat festett a tojásra, de olyan is volt, aki pöttyöket, cik-cakkos vonalakat, csíkokat, háromszögeket húzött a tojások oldalaira.
A nap már lemenőben volt, a tisztás narancssárgás-sárgás-pirossas-rózsaszínes színben úszott, a magas hegyek pedig a nap ágyát vetették. A tó vize még egyszer-kétszer megcsillant a lemenő nap fakó fényében, majd elsötétült, és vize hűlni kezdett. A méhek, pillangók hazarepültek virágotthonukba, a trillázó madárkák is fészkükbe szálltak, az őzek, szarvasok gidáikkal visszavágtattak az erdő sűrűjébe.
Nyuszika még mindig buzgón hímezte a sok tojást. Hamarosan a vaddisznó haza kellett menjen fiaihoz, mert már az erdő ajtaján csöngetett az éjszaka sötétje. János bácsi, Mihály úr és Mózes gazda is a tyúkok után mentek, és hazaterelték őket. A félig megfestett tojások rakása ott maradt, Nyuszika pedig reményvesztve ücsörgött közöttük, és fáradt kezével, megfoszlott madártollával pingálta rájuk a színes dekorációkat.
- Hogyan fogom én egyedül megfesteni ezt a temérdek tojást? - sóhajtott nagyokat, majd egy szomorú könnycsepp csordult ki szeméből. Az éjszakai hűvös és erősebb szél szárnyrakapta a gonddal megrakott, súlyos könnycseppet, és az erdő felett elrepítve mindenkinek hírül adta, hogy az erdő melletti zúgban valaki szomorúan pityereg, és reménye utolsó lángját erős vihar próbálja kioltani. A sok állat pedig, meghallván a hírt, előbújt alvóhelyéről, és villámgyorsan ott termett Nyuszika mellett. Farkukat a festékesbödönbe mártották, és megfestették a félbehagyott tojásokat. A sárgarigók, verebek, vadgalambok, fecskék, gólyák, bölömbikák, cinegék tollaikkal kidíszítették az egyszínű tojásokat az éj sötét leple alatt. Nyuszika nem hitt a szemének. Úgy érezte, csoda törtlnet vele. Tüstént eliszkolt a tisztásra, és a szentjánosbogarakhoz szaladt:
- Kérlek benneteket, drága bokárkák, legyetek lámpások az éjjel sötét fátyla alatt, és világítsatok nekünk, hogy gyönyörűre pingálhassuk az egyhangú tojások halmait! - kérlelte őket. A szentjánosbogárkák pedig tüstént útrakeltek, és követték Nyuszikát. Aki az éjszaka sötétségében látta a nyuszit és körülötte a világító bogarakat, azt hihette, hogy a tavasz tündére s.étál az erdőben, világosságot víve az éj félelmetes sötétsége helyébe.
Mikor megérkeztek, a sok állat hálásan nézett Nyuszikára, majd a szentjánosbogarakra. Hamar végeztek a munkával a fényben. Mire a magas hegyek mögött felbukkant az első napsugár, már minden tojás csodaszép lett. Sőt, a tojások mellett ajándékok hevertek: volt ott csokoládé, akadt cukorka is, de a legjobb gyerekeknek még plüssmackó is jutott. Nyuszika repesett az örömtől. Nyomban széthordta az embereknek a sok tojást, a kisgyeekeknek az ajándékokat. estére végzett is.
A tisztáson az állatok körbeálltak, énekeltek, vígadoztak, húsvéti verseket szvaltak, az idősebb szarvasok, vaddisznők, gúnárok, mókusok, hódok pedig húsvéti, kalandos történeteket meséltek az ifjúságnak.
- Tudjátok - mondta hálával eltelten, fáradtan, ám annál nagyobb boldogsággal nyuszika, miután ő is csatlakozott a tisztáson múlatozó állatsereghez -, sok csodaszép húsvétot éltünk mi már meg, szép hímestojásokat készítettem a tyúkokkal, de az idei volt a megcsodálatosabb, mert beláttam, hogy egydül nem megyek semmire! Egyedül nem készíthetjük el a húsvétot az egész hatalmas, boldog világnak, de együttes erővel, összefogva képesek vagyunk rá! Közben pedig a húsvét lényegének dalja, az együttlét himnusza zendül fel szívünk mélyén! - mondta Nyuszika, és a szürke alkonyatban is észlelhető volt szemében a húsvét IGAZI SZEMCSILLOGÁSA.
- Igazad ven - válaszolták kórusban a többiek, majd mindannyian ezt harsogták a világnak a húsvéti est mámoros szellemével:
- Kellemes, boldog, vidám húsvéti ünnepeket, sok-sok hímestojást, a gyerekeknek ajándékot, a lányoknak ezer locsolót, a fiúknak tízezer tojást a lányoktól! Legyen az idei húsvét a világ legcsodálatosabb húsvétja, legyenek ez idén a legszebbek a tojások, az ajándékok, MERT EGYÜTT KÉSZÍTETTÜK! Költözzön be mindannyiunk szívébe a húsvét szelleme, érezze át mindenki a húsvét lényegének hangját, melyet - ha csendben figyelünk -, mint egy szüntelenül csilingelő csengettyűt, meghallunk a lelkünk feldíszített, tavaszi, húsvéti otthonában!!!


Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat