Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

KrisztiKe :] naplója


.ormi :] [175454 AL], gazdája KrisztiKe :]
A tökéletes hely

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
A tökéletes hely

Itt van a mai mesém a Történetíróra:

A tökéletes hely

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kis kúrtafarkú malac túr, de ez Üveghegyeken innen, volt egy hatalmas, boldog város. Ennek a városnak Boldogságvölgy volt a neve. Ebben a városban mindig az öröm sugara lakozott. A napocska minden reggel boldogan ragyogott be az emberek házaiba. A madárkák vidám énekléssel jelezték a reggel eljöttét. A viráguk illatukkal kápráztatták el a járó-kelőket, a fák pedig édes gyümölcseikkel csábították a gyerekeket, felnőtteket.
Egy ilyen verőfényes reggelen, amikor a napocska álmosan nyújtózkodott felhőágyában, a madárkák dalra kezdtek, a virágok megdörzsölték színes leveleikkel álmos arcukat, Panka is kinyitotta kis szemeit. Álmosan nyújtózott egy kicsit, majd felkelt. Panka nagyon szeretett énekelni. Reggel pedig mindig énekelt egy kicsit a madárkák társaságában. Ez a dal pedig annyira szép volt, hogy mindenki szívébe öröm költözött.
Egy késő délután, amikor a napocska már vetette felhőágyacskáját, Panka odament szüleihez, akik a konyhában beszélgettek:
-Arra gondoltam, hogy Boldogságvölgy túl kicsi és unalmas nekem! Én igazi énekesnő szeretnék lenni! Már most! Most úgyis szünidő van az iskolában, hadd szálljak repülőgépre! Énekelni szeretnék az egész világban! Mert itthon már nincs akinek! Az egész város tudja már, milyen a hangom! De én ezzel nem elégszem meg! - mondta Panka, és könyörgőarcábrázatot vett fel.
-Biztos, hogy ezt szeretnéd? Biztos, hogy jól döntesz? - kérdezte aggódva Panka anyukája.
-Biztos! Kérlek szépen benneteket! Hadd menjek! Ígérem, vigyázok magamra! - kérlelte tövább szüleit.
-Na jó. Ha ennyire szeretnéd! Végülis már elmúltál tíz éves. Csak tudsz vigyázni magadra! Majd szépen keresünk egy idegenvezetőt, és egy csoportot - ígérte Panka apukája. Panka pedig eltelt hálával. Biztos volt benne, hogy élete legnagyobb kalandja lesz. Ő pedig meg akarta találni a tökéletes helyet az énekléshez.
Pár nap múlva, Panka izgatottan csomagolt kis bőröndjébe:
-Még egy pulóver a hidegebb időre, még egy rövidújjú, még egy nadrág. És legvégül még egy szép ruha, melyben énekelhetek! De jó lesz! - mondogatta magában Panka pakolás közben.
-Kislányom! Betetted a zöld törölköződet? Na és a kék cipellődet? - kérdezte aggodalmasan anya.
-Anyuka! Minden be van rakva, nyugodj meg! Még egyszer átnézem a listát a te kedvedért! - mondta vdáman Panka. Még anyukája viselkedése sem enyhíthette nagy boldogságát.
Eljött a várva várt nap. Panka szüleivel kiment a repülőtérre. Nem kellett sokat várni a fellszálláshoz. Panka még egybúcsúcsókot nyomott szülei arcára, majd Irmus néni - az idegenvezető - kíséretében fellzáált a gépre.
Először a Szaharába érkeztek meg. A kis csoport összegyűlt. Ott volt közöttük az alig tizenegy éves Panka is, aki vidám gyerekdalokat dúdolgatott. Elindultak a legközelebbi oázishoz. Útközben Panka rengeteg kaktuszt látott, melyek egytől egyig rákacsintottak. Panka is próbált visszakacsintani, de csak nem sikerült. Ígyhát rájukmosolygott, és továbbment. Az oázishoz érve új emberekkel találkozott, akik mutogatásokkal, ugrásokkal kommunikáltak velük. Panka össze is barátkozott egy kislánnyal, akit Pongicának hívtak. Nevét arról kapta, hogy folyton folyvás ugra-bugrált.
Panka indulás előtt még énekelt egyet az oázis lakóinak, akik - bár nem értették a nyelvét - mégis elragadtatva hallgatták a dalt. De Panka valahogy nem volt olyannyira boldog, mint amikor otthon a napocskának, a természetnek vagy a barátainak énekelt.
A sivatagból kiérte után autóbuszra zálltak, és Izraelbe utaztak. Ott is énekelt sok-sok városban, de soha sem volt boldog.
Ez így ment napokon keresztül. Bár sok helyet, szokást megismert, egyik sem volt a tökéletes hely.
Végül elérkezett az indulás napja. Az idegenvezető szólt a csoportnak, hogy csomagoljanak, mert hamarosan érkezik a vonat, mely a repülőtérre viszi őket. Panka szomorúan csomagolt. Szomorú, halk dal énekelt. Senki sem hallotta, csak a szíve, mely meg volt telve bánattal, mert nem talált rá a tökéletes helyre, ahol teljes szívéből énekelhet.
Másnap estére megérkezett taxival a régi kis házacskájuk elé. Odabent égett a villany. Panka beszaladt, és torkaszakadtából kiáltotta:
-Anyu! Apu! HAZAJÖTTEM! Itt vagyok én, Panka!
Panka szülei pedig nem hittek a fülüknek. Kirohantak, megölelték régnem látottkislányukat, csókolgatták, dédelgették. A acsoránál anya megkérdezte:
-Na és, Panka? Milyen volt a turné? Sokat énekleltél? Megtaláltad a tökéletes helyet?
Panka megfogta kiscicája farkát, azt a pihepuha macskafarkat, és a szülei kezét, majd könnyes szemmel így szólt:
-Sajnos nem. Egyik hely sem volt megfelelő. Sehol sem tudtam szívből énekelni - mondta szomorúan Panka. - De azért sok mindent láttam.
Panka lefekvés előtt még énekelt egy kicsit. Elkezdte énekét, és teljes szívéből, teljes lelkéből énekelt. Átérezte mindazt, amit énekelt. Szeme megtelt könnyel. Azt sem tudta, nevessen-e, vagy sírjon.
Leszaladt a szüleihez, és elkiáltotta megát:
-Megvan a tökéletes hely! Mindvégig itt volt az orrom előtt, csak vak voltam a világra!
Panka már rég megtalálta a tökéletes helyet, ezt pedig szülei mindvégig látták, csak azt szerették volna, ha lányuk saját maga bizonyosodik meg róla. Ez sok időbe telt, de az utánna való öröm minden percet pótol.
Panka ettől a naptól kezdve Boldogságvölgyben énekelt a napocskának, a tájnak és a barátainak arról, hogy megtalálta a tökéletes helyet. És tiszta szívből dalolt!





Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat