Tartalomjegyzék
- (200 napos a kari*-*)
- (Tavaszváró - vers.)
- (Demona játéka [február 8.])
- (Farsangi nevettető. VERS.)
- (Frici, a hóember. Történet.)
- (Hóember - vers.)
- (Deneveréb. Újra történetíró. ^^)
- (Részeges új esztendőt! xD)
- (Gyémántgyűrű)
- (RÉGI AL 2)
- (Esküvő tapival - a VÉGE ^^)
- (2009-09-09 Oldi...)
- (Tehetségkutató:rímfaragó,suli!)
- (Tehetségkutató: rímfaragó, ősz.)
- (Tehetségkutató:rímfaragó,barát..)
- (€urok *-*)
- (Tehetségkutató: rímfaragó, III.)
- (Tehetségkutató: rímfaragó, I.)
- (Aki a virágot szereti,aki..(Kedd)
- (100 trükk kipurccantva!)
- (KUTYÁK SZÉPSÉGVERSENYE [TTK])
- (Egy nyomi karivezető: editke XD)
- (Miharu hangyaboltja.jómeló˘˘)
- (Sims3 kódok by Masni ^^)
- (RÉGI AL)
- (LEGSZEBB NAP!)
- ($ims 1-2-3 szoba ^^)
- (Horror by Patás Rami(csak a vége)
- (Tábor-a hitvim gondozza a tevém)
- (Tanulságos békás történet)
- (€urok)
- (Dzaungel könyve - Wikipédia)
- (Állatkerti séta)
- (Paint-rajz tehetségkutató)
- (Földünk - vers, amit én írtam)
- (Eladó egy másik tevém)
- (Pókmalac)
- (Újabb 27 nap a TTK-ban!)
- (Tevém hitvességének története:))
- (Vers, történet, TTK !)
- (Sy'rnzalni gogunk, mint a madár!)
- ("Scooby-Dooby-Doo!!!")
- ( Ki a barát ?)
- (TTK Hősök - történetíró)
- (Tehetségkutató - márc. - döntő)
- (Tehetségkutató-márcus-IV.forduló)
- (TTK kari feloszlatása - tört.író)
- (Március 15, történetíró)
- (Thetségkutató-történetíró-III.f.)
- (Tehetségkutató - március - II. f)
- (Egy soha visza nem térő szerelem)
- (Hazajöttem (:)
- (Nem leszek itthon!)
- (Megérte ottmaradni!)
- (Általam toborozott tevék)
- (MINDENKI FONTOS!)
- ( €urók - TTK .)
- (A karácsonyfa titokzatos fénye)
- (Mese a Mikulásról)
- (A szeretet látható láthatatlan..)
- ( Karácsony estém történetíró . .)
- ( Karácsonyi készülődés! .)
- (Öööö...EZ SEMMI!!)
- ( Téli szünidő, TTK ! .)
- ( Újra történetíró! .)
- (A december)
- (Egy pár vicc - mert nevetni kell)
- (Kis tökmester)
- (Holnap nincs suli!!!!)
- (Egy igazi barát)
- (Tevém holnap 300 napos!)
- (Hibernáció alatt)
- (A tökéletes hely)
- ( Tevékeny Tevék karaván, ...)
- (Jegyeim:)
- (Tevepiac, zsibvásár :D !!)
- ( Tekintetes)
- (ELADTAM AZ EGYIK TEVÉM! ÉLJEN!!)
- (Hétvége és TTK!)
- (Legyen időd mindenre!)
- (Hétvégi műveim a TTK-ban:)
- (NAH!)
- (Hhhhhéééééttttvvvéééggggeeee-TTK)
- (ENYÉM LETT A LEGJOBB DOGA ENYÉM!)
- (JÓ MATEKOS TTK-SOK: FIGYELEM!!)
- (ELADÓ VIRTUÁLIS KUTYA!!!)
- (Újra itt a hétvége, újra a TTK!)
- (TEVÉM-nincs más, amiről írhatnék)
- (€uróim állása a TTK-ban :))
- (Hétvége-verseny-TTK)
- (400 naposok vagyunk!)
- (Hétfőtől iskola!)
- (200 napja Tevékeny Teve vagyok!)
- (Tehetségkutató-3. forduló)
- (Himnusz az Élethez)
- (Elfoglalt vagyok!)
- (Az iker szerencsétlenséget okoz?)
- (A női név megváltoztatásáról)
- (Zene, megsüketülés)
- (Bal, illetve jobb oldali vezetés)
- (A 13 valóban szerencsétlen szám?)
- (A nyár utolsó napja)
- (BULI VOLT!)
- (A feledékenységről)
- (A csuklásról)
- (A spontán égésről)
- (A tüsszentésről)
- (Battonya-2008)
- (Minden újrakezdődött...)
- (Egy veszett,tolvaj, mocskos teve)
- (Kőhalom)
- (50 trükk kipurccantva!)
- (Rossz emlékek.)
- (Kedves, szép emlékek.)
- (Hazajöttem a Balatonról.)
- (TCM? Hol található???)
- (Első lovaglás ♥)
- (Fiákerezés)
- (Hazajöttem!!)
- ( :( Mirelit ):)
- (Legjobb barátaim♥ (emberek)
- (Euróim a TTK-ban :))
- (Hóvirágocska. összeházasodott! &)
- (Tegnapi babalátogatás :))
- (A tegnap...)
- (Az én álmom...)
- (**BOLT!!**)
- (Battonya-2007.)
- (Saját Neveldém-nézzétek meg!!)
- (Bázna)
- (CSALÁDI NYARALÁS ♥)
- (Megyek a Balatonra!)
- (TTK vírtuális tábora)
- (Itt a VAKÁCIÓ!)
- (De szép nap!!)
- (Welnes-Brassó)
- (Szülinap,tanézzáró,tanév.)
- (Ma megyek szülinapra!♥)
- (SZÍNJELEK!)
- (Kííííííívagyok........!!!......)
- (Nem megy a 3D chat D:)
- (100 napos a kislányunk! :♥)
- (De jo!!! ♥)
- (Szornyu egy alak vagyok!)
- (11 dati beosztása)
- (2008-06-02)
- (100 napja TTK tag:))
- (Versenylista)
- (Orszagos felmeres)
- (Lista ())
- (Családfa ♣♠)
- (www.abaratsagkarija.mlap.hu)
- (Kedves hitves♥)
- (2008-02-05)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
|
Tehetségkutató - március - II. f
Sziasztok!
Márciusban a TTK legtehetségesemm történetíróját kerestetik!
Továbbjutottam a II. fordulóba. Most a téma: a tavasz. Tehát itt a történetem:
Remélem, tetszeni fog!
A tavasz halk és titokzatos mosolyával azt suttogja: "Jövök, itt vagyok és veled maradok!"
Reggel volt. A levegőben furcsa, titokzatos, ám olykor igazán kellemes szellő érződött. Nem amolyan vad, hűvös szél volt, mely megállás nélkül, szakadatlanul cibálta a csupasz fák didergő ágait. A nap még nem volt teljesen előbukkanva a dimbes-dombos, magas hegyek mögül. Csak egy-két, magasra nyúló, türelmetlen napsugár bukkant már fel, és világította meg a rózsaszínes-sárgás színben úszó égboltot. Csodaszép látvány volt! A titokzatosan fúvó szellő körtáncot járt a színes, még félig álmos égen, és szerteoszlatta a sugarakat. Azok pedig vidáman és oly gyorsan, mint viharos éjjeleken a villám, kacagva törtek át a fák lombjain, elárasztván fénnyel a legelrejtettebb zugot is!
Ott ülők egy kisebb dombtetőn, és integetek a szellőnek. Nem járt ember a közelben. Voltaképpen nem is akartam találkozni egy, hozzám hasonló lénnyel sem. Elfeledve a hétköznapok állandó bajait, mozdulatlanul ülök a földön, és szemem a távolba néz.
Néztem, ahogyan lassacskán a nap előbújik a hegyek mögül, és egy széles mosollyal üdvözli a tájat. Ez a mosoly annyira elvarázsolt minden lényt - beleértve engem is -, hogy nem csak meleggel árasztotta bel már oly rég reszkető kezünket, egész testünket, hanem behatotlt szívünk legsötétebb helyére is. Néztem a napot, ő meg énrám szegezte tekintetét.
Egyszer csak édes, nyugtató és elkápráztató illatot hoz a korareggeli, langyos szél. Az illat felé fordítottam fejemet, és a csupasz, hóval már nem borított földön egy kis virágot pillantok meg. Fehér volt, akár a hó. Nem volt olyan erős illata, de aki akarta, az már a tisztás széléről megérezte. Odamentem hozzá, lahajoltam, majd melléültem.
- Szervusz, kisvirág! Csakhogy kinyíltál! Méghozzá a legcsodásabb helyré! De szeretnék én is legalább egy rövidke hónapra a földbe gyökerezni, és ittmaradni! Senki sem keresne! Nem kellene rágjam magam a mindennapi gondokon! Szerencsés vagy, kis hóvirág! - nem szakítottam le. Eszem ágában sem volt. Miért téptem volna ki, mikor én is mellé akartam nőni?! Sóvárogva néztem egy darabig, majd újra felnéztem az, immár kicsit erősebben sütő napra. Immá-ron teljesen előbukkant a magas hegyek mögül, és mindennapi, vidám útját járta.
- A napnak is jó! Itt lehet, és élvezheti a csöndet. De azért neki sem teljesen tökéletes! Hiszen ő onnan fentről belátja az egész világot! Mennyi jó és szép dolgot lát onnan! De sajnos, ha a jót meglátja, a rosszat is is észreveszi! Nem lehet annyira vidám az élete, látván azt a sok rosszat! Tulajdonképpen nem szeretnék az ő helyében lenni! Biztosan nem lennék olyan jó nap, mint ő! - mondtam a napra nézve. Igazából magam sem tudom, kinek mondtam. Csak úgy mondtam. Tudjátok, sokszor az ember ki kell beszélje azt a sok mindent, ami benne gyűl.
Azt a korareggeli, titokzatos csöndet most valami, sokáig nem hallatott zaj törte meg. Valójában nem nevezhető zajnak. Kellemes csicsergés volt az. Eleinte nem jöttem rá, mi hallathat ilyesféle hangot. De aztán rájöttem: madarak. Az egyik legcsodálatosabb fajok a Földön! Ősszel hallottam őket utoljára énekelni. Most március eleje tájt járunk. Bizony, bizony, rég volt ősz! Nagyon rég... Fantasztikus érzés töltötte el szívemet, mikor újra meghallottam a csicsergő, dalolászó madárkákat a fák ágaikon! Még egy-két könny is kicsordúlt a szememből. Örömkönnyek.
A madárkák irányába indultam. Lassan, óvatosan közeledtem, hogy ne ijedjenek meg tőlem. De biztos voltam benne, hogy úgyis elröppenek. Viszont nem így történt. Rámnéztek, és mosolyra húzták csőrüket. Tudták, tőlem nem kell félniük.
- Jó reggelt, kedves, daloló madárkák! De jó újra látni és hallani benneteket! Milyen régen is volt, amikor utolsó nótátokat zengtétek a száraz gallyakon! És most újból itt ültök a megújult, friss, üde fákon! - a madárkák vidám, önfeledt csicsergéssel viszonoztás kedvességemet.
Újra felnéztem a napra. Már majdnem fölöttem járt. Gondoltam, itt az ideje ebédelni. Letelepedtem egy fa alá, és elővettem az ebédemet, melyet anyukám pakolt nekem még az este. Persze nem akartam egyedül, magányosan ebédelni. Meghívtam a madárkákat és pár előbújt, a közelben szorgoskodó hangyát.
Amint boldogan falatozgattunk, egyszerre csak odajön hozzánk egy kis mókus.
- Nahát! Te már felébredtél, mókuska? - csodálkoztam el, és összecsaptam a kezemet örömömben. Szegényke, nagyon megrémült. - Jaj, elnézést kérek, nem akartalak megijeszteni! Csak örültem! - szóltam neki oda bocsánatkérően, majd feléje nyújtottam egy kis mogyoróvajas szendvicsdarabkát. Persze ettől nyomban visszatért benne a bátorság, és a mi kis társaságunkhoz csatlakozván, buzgón magába tömte a szendvicsdarabot. Addig ettünk, amíg minden el nem fogyott.
Akkor elbúcsúztam az állatkáktól, és lefelé vettem az irányt a dombról.
A völgyben egy kis patak csordogált. A múlthéten is jártam ottű, és akkor még majdnbek teljesen be volt fagyva. Most meg még pár szitakötő is keringett a csobogó víz fölött. Leültem egy patak melletti kőre, és hallgattam a patak vizének nyugtató csobogását. Emlékszem, egész kicsi koromban ez volt a legkedvesebb helyem! Ez a kő, itt a patak mellett. Ha szomorú voltam, ide lejöttem, leültem a kőre, és sírtam. A patak pedig mindig meghallgatott, és megvígasztalt. De akkor is ide szaladtam, ha valami nagyon boldog dolog történt velem. Itt idéztem fel még egyszer a vidám emlékemet, és elmeséltem a pataknak, meg az összes, hallótávolságon belül tartózkodónak az oörömömet.
Most is a kövön ültem. De most nem beszélgettem a patakkal. Néma csendben figyeltem őt, és ma ő mesélt nekem. Nagyon megnyugtató érzés volt vele társalogni. Ő az egyik legkedvesebb barátom volt! Persze a tisztás összes mindene az volt. Beleértve a napot, a hegyet, a szellőt, és minden mást, akár élt, akár nem. Ők mindig, kivétel nélkül meghallgattak.
Pár óra múlva felálltam, és körbenéztem. A még mindig titokzatosan táncoló szellő újabb, tavszra, megújulásra emlékeztető illyatokat vonszolt magával; a nap már lemenőben volt; a madarak megállás, pihenés nélkül trilláztak; a hóvirágok, mint valami, szüntelenül csilingelő szengettyűk, jelezték, hogy történt valami.
Hamarosan búcsúznom kellett a naptól, mert lassacskán kezdett elmerülni a tó vizében. Búcsút intettem neki, és megköszöntem a vele töltött, szép napot.
- Nos, szellőcske, nekem mostmár mennek kell! De te ne menj! Ne menjenek sem a madarak, ne hervadjanak el a hóvirágok, és a zöld fű is bújjon már ki a kopár földből! Mindannyian itt a helyetek! Csakhogy megérkeztetek! De nem akárhová jöttetek. Hazatértetek! Ti elfáradhatatlan, hű csodák, akik nap, mint nap azért fáradtok, hogy a világgal tudassátok: A tavasz halk és titokzatos mosolyával a mai naptól kezdve mindörökké ezt suttogja: "Jövök, itt vagyok, és veled maradok!"
|
